K�nyelmetlen �rz�s j�rta �t az eg�sz bens�met. Remegtem. F�ztam. F�ltem. Sokszor �s sokf�lek�ppen kerestem a mened�ket, a t�maszt, a biztons�got, a szerelmet. De nem tal�ltam. Sehol. Sehogy. Tekintetem mindig a t�volba meredt: vajon hol tal�lom meg? Ha lenn�nek sz�rnyaim, elrep�lhetn�k, tova a messzis�gbe, t�voli t�jakra, ahol azel�tt sohasem j�rtam, �s megtal�ln�lak. Tudtam, hogy megtal�ln�lak. El�g lenne egyetlen pillant�s, �s tudn�m: te vagy az. T�ged kerestelek. T�ged v�rtalak.
Sz�rnyaim nem n�ttek, �s �n az�ta sem tudok rep�lni. M�gis elindultam, igaz, nem eg�szen �nsz�ntamb�l. Elindultam fel�d, te pedig fel�m, �s pont f�l�ton tal�lkoztunk. A tekintet�nk �sszekapcsol�dott, �s mindketten tudtuk: Te vagy az.

Szerelem �s igaz szerelem. Az el�bbi egy �rz�s – az ut�bbi maga az �let. A szerelem fellobban, �s meg is �get. Az igaz szerelem fellobban, �s el�raszt simogat� meleg�vel. A szerelem sokszor f�j, az igaz szerelem pedig a m�sik�rt f�j. A szerelem megtan�t ellen�llni, az igaz szerelem pedig k�z�sen ellent �llni. A szerelem elveszi az eszed, az igaz szerelem viszont visszaadja azt. A szerelem �sszekusz�l, az igaz szerelem helyrerak. A szerelmed az, akivel le tudn�d �lni az �leted, az igaz szerelmed pedig az, aki n�lk�l nem. Akinek ha csak belegondolsz a hi�ny�ba, mintha egy darabot szak�tan�nak ki bel�led – a m�sik feled.