Sziasztok! Tegnap találtam egy érdekes cikket a Facebook-on, amit sajnos nem sikerült visszakeresnem, de arról szólt, hogy ha változást akarunk elérni az életünkben, arra egy nagyon jó módszer az, ha megváltoztatjuk a kézírásunkat. Le is volt írva pontokba szedve, hogy mire figyeljünk oda pl. a betűméreténél, dőlésénél, vonalvezetésnél, stb. Vegyes érzésekkel olvastam ezt a bejegyzést, sőt, először kicsit felháborodva, de aztán eszembe jutott egy régi, személyes emlék, és rájöttem, hogy én is valami hasonlót csináltam tizennégy évesen, még ha nem is egészen tudatosan. 

Egészen tizennégy éves koromig nagyon csúnyán írtam, a magyartanárom sokszor a szememre is vetette (bár neki semmi nem volt jó, amit én csináltam, de mindegy). Egészen apró, kesze-kusza, szinte odahajigált, egyenesen álló betűkkel írtam, amit tényleg lehetetlenség volt kiolvasni. Engem nem zavart, igazán nem is foglalkoztam vele. Kit érdekelt a kézírásom? De aztán nagy változás állt be az életembe, mégpedig az, hogy a szüleim különváltak. Talán ennek hatására is, de konkrétan egyik napról a másikra megváltozott a kézírásom. Ez leginkább a naplómban fedezhető fel (akkoriban rendszeresen vezettem): egyik nap még a régi olvashatatlan kézírás, másik nap pedig jobbra dőlő, ívelt, nagyobb méretű betűk. Félig-meddig tudatos volt ez a változtatás, mert akkor úgy éreztem, szükségem van erre. Aztán tényleg kezdtem rá odafigyelni, hogy így írjak. Egyre nagyobb hangsúlyt fordítottam arra, hogy minél szebben, szinte rajzoljam a betűket, hogy a dőlésszög megfelelő legyen, és örömmel töltött el ilyen formában viszontlátnom a kézírásomat. Cskahogy sok tanárnak ez sem tetszett, volt aki azt mondta, egyenesen szédül, ha ránéz. Úgyhogy megpróbáltam egyenes betűkkel írni, de rájöttem, hogy nem megy. Olyan érzés volt, mintha bal kézzel kellett volna írnom: megfájdult a fejem és a csuklóm is. Ez pedig mai napi így van. Nem tudok egyenes betűkkel írni, kivéve, ha a táblára írok a gyerekeknek, mert függőleges felületen mégis másabb az egész.
Szóval, mindent egybevetve: nem hinném, hogy a kézírásunkat tudatosan meg lehet változtatni. Aki kicsit is jártas a grafológiában, az tudja, hogy a kézírásunk mi magunk vagyunk, vagyis kiolvasható belőle a múltunk, jelenünk, de még a jövőnk is. És igen, bizonyos élmények hatására megváltozhat a kézírásunk, erre itt vagyok én élő példának. De már csak azért sem hiszem a tudatos változtatást, mert egy időben próbálkoztam azzal, hogy a "g" és "y" betűk alját cirkásan kunkorítsam (nem zárom össze egyébként, tehát nyitott marad), de automatikusan visszaállt magától, nem tudtam kontrollálni. Persze, aki hisz benne, annak biztosan sikerül, de szerintem ezt nem tudjuk tudatosan irányítani, de talán nem is szabad, mert azzal csak összezavarjuk az agyműködésünket.