Sziasztok! Arra gondoltam, írok egy kicsit sajátos karácsonyra-hangolódó bejegyzést. Sok blogon olvastam jobbnál-jobb tippeket, hogyan hangolódjunk az ünnepre, és én magam is próbálkoztam egy-két dologgal, de aztán valamiért mégis félresikott az egész. Persze, kérdezhetnétek, hogy hát mégis, miért? Elvégre, egy (majdnem)lelkésznek adott az egész ünnepi feeling, nemde? 
Nos, öhm, nem. A továbbiakban pedig leírom, hogy miért.
Figyelem! A sorok között nyomokban elrejtett iróniára kell számítani! 

AZ OTTHON MELEGE

Elképzelés: abszolút nyugalom és béke
Valóság: Jóval sötétedés után, valamikor 6 óra körül (attól függ, van-e délutáni alkalom) hullafáradtan hazaesek, és nem vágyok másra, csak kajára, és valami olyan TV-műsorra, vagy filmre/sorozatra, aminek még véletlenül sincs semmi mondanivalója, viszont tökéletes háttérzajként funkcionál.

PRÉDIKÁCIÓÍRÁS

Elképzelés: hosszasan elmélyedve az Ige üzenetében, esetleg valami lágy zene kíséretében
Valóság: na, mondjuk ez az, amire nem sajnálom az időt, de van, amikor mégsem tudok rá elég figyelmet fordítani, vagy nem úgy, ahogyan én szeretném. Ilyenkor sajnos kimarad a hosszas elmélyedés, viszont lesz ott kétségbeesett imádság ("Istenem, csak most segíts!"), lágy zene helyett pedig inkább rap-et kapcsolok be, mert az mindig cselekvésre ösztönöz, és növeli az adrenalin szintemet. 

A HANGULATOM

Elképzelés: minden jó és szép, hiszen jön a karácsony, ami az egyik legszebb keresztyén ünnep.
Valóság: az idegeim sokszor pattanásig feszültek, mert mindenfelé elvárásokba ütközöm, ráadásul az az érzésem, hogy ha egy nap 48 órából állna, az sem lenne elég arra, hogy utolérjem önmagam. Hogy hol siklott ki a kezemből az irányítás, az már nem is érdekel.

HITTANÓRÁK

Elképzelés: közös ráhangolódás a karácsonyra, abszolút adventi lelkülettel. Mindenki szeret mindenkit, a gyerekek olyanok, mint a kisangyal.
Valóság: a gyerek másra sem vágyik, csak a téli szünetre, főleg, ha leesik a hó, akkor aztán nincs velük bírás. December eleje óta a karácsonyt várja, és a téli szünetet, valamint az ajándékokat. A tananyag egy kicsit sem érdekli, és egyszerűen nem érti, miért kell még mindig iskolában ülnie. Én, mint nemrégiben még szintén iskolapadot koptató ex-diák minden igyekezetemmel próbálom őket megérteni, de az az igazság, hogy nagyon nehéz a diák-és felnőttlét határán mozogni. 

KARÁCSONYFA

Elképzelés: annak rendje-módja szerint, kellő körültekintéssel választom ki a kis szobámba megfelelő méretű karácsonyfát, és a díszeket is különös precizitással szerzem be.
Valóság: anya online rendelt nekem egy cukorsüvegfenyőt, mert arra sem volt időm, hogy kimondjam azt a szót, "karácsonyfa", a dísz-kollekciót pedig az itthon összeválogatott, többnyire sajátkészítésű, ezeréves, de annál kedvencebb és személyesebb karácsonyfadíszek fogják alkotni. 

AJÁNDÉKOK

Elképzelés: mivel abba a korba értem, hogy fontosabbá vált az ajándék minősége, pompásan elterveztem, hogy mindenki valami saját készítésű, személyes ajándékot kap karácsonyra.
Valóság: a csomagolóanyagon kívül semmit sem sikerült beszereznem, abszolút ötlethíján vagyok, rá se szeretek gondolni az egészre, mert csak a sírógörcs kerülget, és amikor Csabi azt mondja, hogy neki én vagyok az igazi ajándék, az nagyon szívet melengető tud lenni ebben a kaotikus helyzetben.

ADVENT

Elképzelés: tökéletes lelki ráhangolódás, igeolvasással és kellő nyugalmas percekkel megfűszerezve.
Valóság: versenyfutás az idővel, folyamatos fáradtság-érzet és kimerültség.

Persze, még közel sincs minden veszve, hiszen még majdnem egy hét van a karácsonyig. És milyen jó, hogy nem kell újévig várni a fogadalmakkal, vagy az újrakezdéssel. :)