Sziasztok! Elég mozgalmas napok vannak mögöttem, úgyhogy most jól esik kicsit itthon lenni (mármint itthon-itthon, tehát Szatmárban :)) Csütörtökön ugyebár áldozócsütörtök lévén nem volt tanítás, viszont délelőtt istentisztelet, napközben családi nap, délután pedig ismét istentisztelet volt, amit én tarottam, szóval estére azért kicsit elfáradtam, de ez persze nem akadályozott meg abban, hogy megnézzem a soron kövekező jégkorong meccset. Bevallom, megpróbáltam egy vlog-félességet készíteni, de persze katasztrófa lett. :D Úgyhogy egyelőre maradok az írásnál, aztán ki tudja, lehet, hogy egyszer megleplek titeket egy videóval - ha szeretnétek. :) Tegnap pedig megvolt az utolsó konzultáció Debrecenben, úgyhogy lassan, de biztosan lezárul ez a hat évvel ezelőtt elkezdett korszak az életemben. :) De nézzük akkor, hogyan is alakult a csütörtöki mérkőzés. (A képet egyszerűen nem hagyhattam ki, annyira művészi. :D)

Norvégia és Kanada jászottak egymással, és a végeredmény 5-0 lett, természetesen Kanada javára. Azt kell mondjam, hogy a fiúk most már tényleg nagyon jól összeszoktak, abszolút érződik a csapatszellem, és ennek igazán örülök, mint ahogy annak is, hogy az első mérkőzés kivételével mindet sorra nyerik, nem is akármilyen eredménnyel. Jelenleg 2. helyezettek, de hát tudjuk, hogy ez folyamatosan változni fog, legalábbis még néhány napig biztosan. Én továbbra is reménykedem, hogy tartják a színvonalat, és éremmel a nyakukban térhetnek haza.  
Amilyen jól játszott Kanada, olyan rosszul teljesített Norvégia. És nem, nem azért, mert nem lőttek gólt, mert az csak egy dolog. Kicsit jobbra számítottam, lévén, hogy a norvég csapatban is vannak NHL játékosok, ráadásul északi ország, tehát azt gondolná az ember, hogy úgymond a vérükben vannak az ilyen sportok. De azt láttam rajtuk, hogy se taktika, stratégia, vagy bármi, amivel lehetne előrébb jutni és valami színvonalasat felmutatni. Kanada nagyon hamar belőtte az első gólt, alig néhány másodperccel a kezdés után, Norvégia pedig egyből kapkodni kezdett, sőt, ami még rosszabb, hogy erőszakkal próbáltak meg érvényesülni, így az első harmad tele volt norvég kiállításokkal. De a mérkőzés eleje nem csak emiatt volt olyan nyugtalan számomra, hanem azért is, mert ott lebegett a nyomasztó kérdés:

Hol van Pageau?!

Mindig mondták a nevét, de nem láttam sehol 44-es számú játékost. Már teljesen kétségbe voltam esve, miközben kigúvadt szemekkel bújtam bele a laptopba, hátha meglátom, de semmi. Nem értettem, mi van, miért nem lé pályára, amikor ő mindig a lehető legtöbb időt tölti a jégen. Aztán az egyik buli közben észrevettem, hogy a center naggyon hasonlít rá, de hát mondom, az nem lehet ő, hiszen ő nem a 11-es számot viseli... Aztán kiderült, hogy ja, de. És ezért nem találtam, mert én a 44-et kerestem, de közben 11-es lett. Hogy miért, azt nem tudom, de a hivatalos honlapon is immár ezzel a számmal szerepel a játékoslistában. Mondjuk aztán eszembe jutott, hogy mintha az AHL-ben viselte volna ezt a számot, de aztán utána néztem, és láttam, hogy volt ő 10-es is, szóval nem tudom, mi ez a hirtelen váltás. Végül is, nekem mindegy, az a lényeg, hogy lépjen pályára és játsszon. Már van két asszisztja, úgyhogy ideje lenne egy gólnak is, csakhogy szerintem amíg nem rakják előrébb a sorban, addig erre nem nagyon lesz esélye... Nem értem, pedig ott lenne a helye a legjobbak között, de persze lehet, hogy kicsit elfogult is vagyok. Ma este egyébként a finnekkel fognak megküzdeni, kiváncsi leszek arra is. :)

Ha szeretnétek ti is élőben követni az eseményeket a http://onhockey.tv weboldalon a Youtube-linkre kattintva megtehetitek.