Sziasztok! Majdnem egy hete írtam utoljára, de megvolt rá az okom. Nehéz hétvégém volt, ugyanis most vasárnap volt a vizsgaistentiszteletem. Hála Istennek minden jól sikerült, viszont előtte bevallom, nagyon izgultam, mert igaz, hogy tartottam már jó pár délelőtti istentiszteletet, de ez mégiscsak egy vizsga volt, háromtagú bizottsággal, meg minden, és hát ez egy egyszeri és vissza nem térő alkalom volt arra, hogy megmutassam saját magamnak is, honnan hova fejlődtem az elmúlt 6 évben. Szóval, egy megmérettetés kipipálva, viszont még azért vár rám a záróvizsga, szakdolgozat védés, és hát szeptemberben az a bizonyos ELV (Egységes Lelkészképesítő Vizsga). Most viszont van időm kicsit blogolni, úgyhogy folytatom is a motivációs sorozatot. Mai bejegyzésemben az Ottawa Senators egyik jobb szélső támadóját, Bobby Ryan-t szeretném bemutatni nektek.

Eredeti nevén Robert Shane Stevenson 1987. március 17.-én született. 2005-ben második helyről draftolta az Anaheim Ducks (akkori nevén Mighty Ducks of Anaheim), azonban NHL pályafutását csak két évvel később, a 2007-08-as szezonban kezdte meg, addig az Anaheim AHL csapatában játszott. Ekkor lőtte első NHL gólját a Los Angeles Kings elleni mérkőzésen. A következő évben rekordot is állított fel, megdöntötte Dustin Penner újonc rekordját, mivel a Phoenix Coyotes elleni mérkőzésen két asszisztot is adott, és ezzel újoncként megszerete a 46. pontját. Ugyanebben az évben, vagyis 2009-ben jelölték a Calder-emlékkupára, melyet minden év végén a legjobb újoncnak ítélnek oda. 

A 2010-11-es szezonban a Minnesota Wild elleni mérkőzésen az ellenfél balkezes kapitánya, Mikko Koivu a Ducks támadózónájában elvette Ryan ütőjét, mire a jobbkezes Ryan is elvette Koivu botját, és gólt lőtt vele. Egy jobbkezes játékos egy balkezes ütővel.

Ryan 2013-ban került az Ottawa Senators csapatába egy cserének köszönhetően. Rögtön az első szezonban 23 gólt lőtt, azonban még a szezon második felében sérülést szenvedett, és a műtét miatt kénytelen volt kihagyni az utolsó meccseket. Még ebben az évben a Senators 7 éves szerződést írt alá vele, 2015-ben pedig szerepelt az All Star játékosai között.

Úgy tűnik tehát, Bobby Ryan karrierje szép egyenletesen felfelé ívelő, azonban direkt hagytam az elejét a végére. Ryan élete ugyanis nem indult túl jól, és ennek fényében mindjárt megérthetjük, miért is motiválhat bennünket. A mára világszerte elismert, több kitüntetéssel és biztos csapattal rendelkező NHL játékos ugyanis gyerekként családon belüli erőszak szemtanúja és közvetett érintettje volt. Az édesapja, aki egy biztosítótársaság tulajdonosa volt, egyszer részegen megverte Ryan anyját, akinek négy bordája sérült, valamint a koponyája és a tüdeje is - Ryan ekkor mindössze 10 éves volt. Ryan apját gyilkossági kísérlettel vádolták, így Kanadába menekült. Későb aztán a felesége és a fia is megbocsátottak neki, és csatlakoztak hozzá, azonban már álnévvel. A család végül Kaliforniába költözött, hogy Ryan megkezdhesse jégkorong pályafutását, és erre a sportra mindenképpen szüksége is volt, már csak azért is, mert végül is 2000-ben letartóztatták az édesapját szerencsejáték miatt.

Azt hiszem, Bobby Ryan a csendes tehetség, aki csak teszi a dolgát, és mindeközben szinte észrevétlenül sikert sikerre halmoz. Mintha nem vágyna túlzott rivaldafényre, mégis, minden évben letesz valamit az asztalra: vagy egy új rekordot, vagy egy díj-jelölést, vagy egy hét éves szerződést. Jó példája annak, hogy a gyerekkori traumák nem feltétlenül kell, hogy árnyékként végigkísérjék az életünket. Ryan mondhatni, hogy az egyik legjobb utat választotta, hiszen a sport egy tökéletes módszer a figyelemelterelésre és a feszültség pozitív irányú levezetésére. Nagyon fontos a megbocsátás mozzanata is, amit olvashattunk, hiszen Ryan is meg tudott bocsátani az édesapjának. Sokszor ugyanis a harag, gyűlölet vagy neheztelés az, ami visszafog bennünket a továbblépésben.