Kezdjük ott, hogy óriási különbség van a "sovány" és a "vékony" között. Én magamat nem tartom soványnak, igaz, csupán 49 kiló vagyok, és mellé 165 cm magas. De azt hiszitek, nekem ez annyira jó? Életemben csupán egyszer voltam 53 kiló, 16 évesen, és máig visszasírom azt a testsúlyt. De egyszerűen hiába eszek, nem ragadnak rám a kilók. Tudom, sokszor megkaptam, hogy örüljek neki, de nekem ez ugyanolyan probléma, mint másnak a fogyás, és igenis, jogomban áll ezen agyalni, ha akarok. Szóval, nem tartom magam soványnak, viszont tény, hogy vékony vagyok. De persze, azt, hogy "sovány", sokkal könnyebb kimondani. Főleg azért, mert negatív tartalommal bír, és nagyon is bele lehet vele gázolni másnak a lelkivilágába. Hogy megértse mindenki: ez körülbelül ugyanaz, mintha valakinek odavágnák, hogy "dagadt". Igen, ugyanaz a kettő, semmi különbség nincs a két kifejezés között, hiszen mindkettő ugyanolyan bántó, sértő, úgyhogy ha lehet, jó lenne mellőzni! 

A legfőbb gond persze az, hogy még annak idején a vékony testalkat lett az elfogadott, az ideál, az az állapot, amit mindenkinek el kell érnie. De ahogy nézem a közösségi oldalakat, elgondolkodok, hogy vajon nem fordult meg ez a tendencia? Egyre többet találkozom olyan posztokkal, amit a bevezető szövegben is említettem, miszerint például "az igazi férfiak a telt idomokat szeretik, csak a kutyák játszanak csontokkal". Ha már a huszadik ilyet látom, komoly önbizalomszint-zuhanás megy végbe nálam, mert nekem aztán nincsenek telt idomaim, eszerint akkor én már nem kellenék egy normális férfinak sem? Hát tehetek én arról, hogy vékony vagyok? Miért kell ilyen posztokkal még bántani? Nekem ugyan eszembe nem jutna ennek a fordítottját kirakni, mert hiszem, hogy mindenkinek megvan valahol a párja, és mindenki tetszik valakinek, sőt: mindenki szép a maga valóságában. Bár az is igaz, hogy én soha nem értettem az ilyen "női háborús fegyvereket". Sokszor éppen ezért csak kukán ülök egy lányos beszélgetés során, mert ott vagy arról van szó, hogy a) minden fiú egyforma b) "nekem sose lesz barátom, sajnos..." c)  melyik fogyókúrás tipp a legcélravezetőbb. Értem én, hogy sokaknak ez tényleg gond, de ha én kezdenék el arról beszélni, hogy milyen nehezen sikerül híznom, akkor csak egy legyintést kanék válaszul, és egy "örülj neki/neked bezzeg könnyű" mondatot. Tehát, inkább meg se szólalok, hogy ne bántsak meg senkit, miközben engem szemrebbenés nélkül megbántanának, és van, hogy tényleg megsértenek, amikor olyat mondanak, hogy "xy olyan sovány volt régen, mint te". Nem, én nem vagyok sovány, de még ha így is van, miért hiszik azt az emberek, hogy ezt olyan nyugodt lelkiismerettel odamondhatják? A vékony lányok hallgassanak, ők aztán ne szóljanak senkire semmit, de tűrjék el azt, ha őket lesoványozzák, miközben ez ugyanolyan sértő, mint teltkarcsú társainkra nézve a kövér jelző.

Szóval, el lehet ezen is gondolkodni. Kicsit talán hevesre sikerült ez a cikk, mert személyesen is érintett vagyok a témában, és már olyan régóta szerettem volna hangot adni ennek a véleményemnek. Szeretném, ha megszűnne az ilyenfajta csúfolódás, célozgatás, piszkálódás, mert szerintem semmi értelme. A testalkatáról senki nem tehet: valaki nehezen fogy, valaki nehezen hízik. Máskülönben meg, nem ismerjük a másikat, és nem tudhatjuk, hogy mennyit edz, koplal, vagy éppenséggel eszik ahhoz, hogy eredményt érjen el. Egy-egy ilyen bántó megjegyzésnek pedig nagyon súlyos következményei is lehetnek. Szóval, ha adhatok egy tanácsot: szálljunk le egymás testalkatáról, saját magunkkal pedig próbáljunk megbékélni, és higgyük el, hogy mindenki szép a maga nemében! De tényleg. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés