A Harry Potter történetek tele vannak kuszábbnál kuszább kapcsolatokkal, és megállapítatjuk, hogy a szerelem nem játszik olyan központi szerepet a könyvekben. A szeretet viszont igen! Gondoljunk csak arra a védőbűbájra, ami Harry-t 17 éves koráig védte, és amit annak köszönhetett, hogy édesanyja szeretetből az életét adta érte Voldemorttal szemben. Persze, ez nem pótolhatta számára a szülői szeretet - mégis részesült benne, mégpedig a Weasley házaspárnak köszönhetően. 

Arthur Weasley és Molly Weasley, bár fő karakterek, mégsem foglalnak el olyan nagyon központi szerepet a sztoriban, ennek ellenére nagyon jól ki van dolgozva a személyiségük. Arthur a mugliimádó, furcsaságokat gyűjtögető, de amúgy nagyon kötelességtudó hivatali dolgozó és családapa, azonban úgy tűnik, mégsem ő hordja otthon a nadrágot, hanem a felesége, Molly. Ő az a nő, aki elsőre nagyon karakánnak tűnik, ha felszínesek akarnánk lenni, talán még feministának is mondhatnánk. Aki nem szán rájuk időt, az Arthur-t simán elkönyvelheti papucsnak, Molly-t pedig a rettegett házisárkánynak. De lássuk meg a lényeget!

Mert kik ők valójában? Gondoljunk arra, hogy ők is voltak fiatalok. Bár erről konkrétan nem olvashatunk a könyvekben, de annyi kiderül, hogy a Roxfortban ismerkedtek meg, diákéveik alatt, és a legsötétebb időszakban kötöttek házasságot, akkor, amikor Voldemort nagyúr hatalma teljében volt, és egyáltalán nem volt biztos, hogy lesz-e holnap. Tarthatnánk őket felelőtlennek, de nem hinném, hogy csak a túlélési ösztön vezette őket egymás karjaiba. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy hét gyereket (Bill, Charlie, Percy, Fred, George, Ron és Ginny) vállaltak a vészterhes idők ellenére is. Ha ez még nem lenne elég, a hét gyermekük mellé befogadták Harry-t, és így elhozták életébe a szülői szeretetet, amit ő egyébként senkitől nem kaphatott volna meg. Emellett pedig Hermione-t is családtagként kezelték, sőt, Bill választottját, Fleur-t is elfogadták - bár ez főleg Molly-nak okozott némi problémát. Tehát, ez a szép nagy család, amely egyre csak bővült az évek során, egy Odú nevű kis emeletes viskóban (jobb névvel nem lehet említeni) élte mindennapját, amely ház a Harry Potter-történetek meleg családi fészkévé vált, azzá a hellyé, ahol még én is szívesen vendégeskednék egyszer, mert a lapokon keresztül is áradt belőle a szeretet. Mindezt pedig Molly és Arthur egymás iránti érzései, az összetartás, a kitartás, az elköteleződés tették lehetővé.

Tökéletes házasság lenne az övék? Nos, ki tudja megítélni, mi a tökéletes, vagy egyáltalán létezik-e ilyen kategória? Azt láthatjuk, hogy néha még ők is összezörrennek, és a hét gyerek mellett bizonyára sokszor nem jutott egymásra elég idejük, és talán kettesben is csak akkor lehettek először hosszú idő után, amikor már Ginny és elkerült a Roxfortba - ez pedig alsó hangon is vagy tizenöt év. Mégis, ha a sorok között olvasunk, akkor észrevehetjük, hogy ők bizony ennyi év, ennyi megpróbáltatás és ennyi gyerek után is ugyanúgy szeretik egymást. Ha más nem, hát az ékes bizonyíték erre nézve, hogy még mindig becenevekkel illetik egymást (lásd 6. kötet 5. fejezete).

Miért lehet inspiráló a ő kapcsolatuk? Azért, mert megdöntik azt a teóriát, miszerint egymásra lehet unni. Bár nem tudunk részleteket a magánéletükről, de biztosak lehetünk benne, hogy nem untak egymásra. Másrészt, azt is gyönyörűen elénk tárják, hogy igenis, nem a pénz boldogít. Ezt a szemléletet pedig a gyerekeik is szépen elsajátították (kivéve talán Percy és Ron). Nem szégyenkeztek soha a családjuk miatt, pedig azért érte őket bántás, főleg Malfoy-részről. De ők kihúzták magukat, és tudták, hogy a szüleik igenis keményen dolgoznak, és minden követ megmozgattak, hogy taníttatni tudják őket, még akkor is, ha sokszor a betevő falatra is alig jutott. A pénzhiány ellenére mégis Weasley-ék a legösszetartóbb, legszerethetőbb és legbefogadóbb család, akikkel valaha találkoztam. Mindez pedig nem jöhetett volna létre, ha Arthur és Molly között nincs az a szoros kötelék, amit úgy hívunk, szeretet/szerelem. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés