A film maga igaz történeten alapul, úgyhogy már ezért elsőre is megnyerte a tetszésemet. Az alapsztori olyan gyerekek köré fonódik, akik fiatalon bűnözőkké váltak, és javítóintézetbe kényszerültek, ahol azonban semmit sem javul a helyzetük, sőt, mikor kijönnek onnan, vagy meghalnak, vagy visszaesnek. Sean Porter, a főszereplő, aki a javítóintézetben dolgozik, elkezd gondolkodni azon, hogyan lehetne javítani a srácok helyzetén? Végül aztán kitalálja, hogy alapítsanak egy házi amerikai futball-csapatot. Persze, sokan ellenzik ezt az ötletet. De Sean felismeri, hogy valójában ennek a srácoknak nincs közösségi érzetük. Mert oké, hogy a körzetük a minden, a 81-es utca, meg 96-os, meg ki tudja, milyen számú, de az nem igazi közösség, legalábbis nem a szó pozitív értelmében. Meg kell tanulniuk, hogy nem az utca teszi az embert - jelen esetben. 

Ahogy az ember nézi a filmet, egy idő után meglátja a fiatal bűnözők mögött az igazi arcukat. És nem azért, mintha a film a múltjukra tenné a hangsúlyt. Csupán utalásokat kapunk a fiatalok előéletéről, de a lényeg a jelenük. Az, hogy most milyenek, és milyen jellemváltozáson mennek keresztül. És hihetetlen, de ezeknek a srácoknak a többsége önbizalomhiányos. Miközben legtöbbjüknek iszonyatos tehetsége van a focihoz, nem hiszik el magukról. Csekély önbizalmukat pedig az erőszakkal ellensúlyozzák. Azért, mert akkor van sikerélményük, ha kirabolnak egy kisboltot, vagy jól megvernek valakit. Igazából ez nekik csak egy pótcselekvés, és ha belegondolunk, mindannyiunknak vannak ilyen pótcselekvései, amelyekben sikerélményeket keresünk, sőt, hajszolunk. 

Sean Porter jelentősége igazából abban áll, hogy felismeri, melyik fiatal miben jeleskedik, és ahhoz mérten adja nekik a feladatokat. A legkisebb, legvéknyabb fiú például a vízért lesz felelős, a nagydarab srác pedig a ruhatáros lesz. És mindketten nagyon boldogok. Nem irigykednek a pályán játszó csapattársaikra. Mert érzik, hogy ők így egy csapat. Megtanulnak együttműködni, és közben észre sem veszik, de átlépik az utca-határokat - a régi, íratlan és értelmetlen szabályokat. 

Sean Porter másik jelentősége abban van, ahogyan bátorítja őket. Pontosan tudja, kihez milyen út vezet. Van, akit jobban kell hajtani - akkor őt bizony hajtja. És amikor a főszereplő fiúnak azt ecsetelte, hogy igenis, legyen bátor, akkor úgy éreztem, mintha nekem mondaná. És akkor jöttem rá, hogy pontosan erre volt szükségem. Hogy Isten így munkálkodik az én életemben is. A mély vízbe dob, mégpedig azért, mert így érem el azt a szintet, amit el kell érnem. Így edz engem, és ő pontosan tudja, mikor mire és mennyire van szükségem. Tudja, mennyit bírok el. Sean-on keresztül mintha ő szólt volna hozzám. Persze, a változás nem ment egyből. Azóta már legalább ötször néztem meg azt a filmet, mert mindig aktuális, és nem lehet elégszer hallani: Te is érsz valamit! Légy bátor! Meg tudod csinálni! :)

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.