Arra számítottam ugyanis, hogy egy öntörvényű, makacs, önálló, vagány hercegnőről fogok látni egy történetet, aki szembemegy az udvari protokollal, netán a szülei akaratával is, hogy megvalósíthassa önmagát. Ez részben így is volt. Az elején a kényszerházasság kapcsán még én magam sem gyanakodtam. De aztán egy váratlan fordulat, és az egész mese a feje tetejére állt – és egyszeriben már nem a szerelem, hanem a család került a középpontba.

Na, ettől olyan nagyszerű ez a mese! Ez adja meg az egyediségét és nagyszerűségét a többi hercegnős mese között. Nem akarok véletlenül elsütni egy spoiler-t, úgyhogy nem is mondok sokkal többet a történetről. Legyen elég annyi, hogy itt végre-végre nem a nagy Ő megtalálása (bár, a legtöbb esetben nem is kell megtalálni, mert csak úgy ott terem, a maga tökéletes valójában), hanem a család, azon belül is az anya-lánya kapcsolat kerül reflektorfénybe. Mert hát azért lássuk be, a tizenéves lányoknak, és általában a tinédzsereknek legtöbbször mégiscsak a szüleikkel van „bajuk”. Ez természetes ebben a korban, és sok szülőnek pont ezért rémálom a serdülőkor. Pedig ez az élet velejárója, amikor a gyerekből felnőtt lesz (ami azért nem kis változás, lássuk be), és elkezdi keresni a maga útját. Az is természetes persze, hogy ilyenkor a szülők védeni és terelgetni akarják, és hát ebből lesznek a konfliktusok. Az, hogy ezek a családon belüli „összecsapások” mennyire erőteljesek, házanként változó. Ebben a mesében Merida anyukája mindenképpen férjhez akarja adni a lányát, mert ez a birodalom érdeke. Merida még nem akar férjhez menni, és egyébként is, fárasztja ez a sok udvari protokoll. Hát igen, mert Merida nem az a tipikus „csajos” lány, hiszen szeret lovagolni és kedvenc elfoglaltsága az íjászat. Anyukája azonban mintha szeretné őt kicsit megváltoztatni, és szelídebb mederbe terelni. Merida ezt nem bírja tovább, és külső segítséghez folyamodik annak érdekében, hogy az anyukája megváltoztassa a véleményét – csakhogy a dolog rosszul sül el, és az anyukája egész lénye változik meg, ráadásul nem is akárhogy. De ezt itt és most nem fogom kifejteni. :)

Miért jó ez a mese? Egyrészt azért, mert egy olyan példát tár elénk Merida személye, ami bebizonyítja főleg nekünk, lányoknak, hogy igenis, nem kell beállnunk a sorba. Mindenkinek műkörme van és vasalt/göndörített haja? A legtöbben órákig sminkelik magukat  környezetünkben, és kedvencük a magas sarkú? Mi azonban inkább a sportcipőre szavazunk? És aztán? Ettől még nem dől össze a világ. A lényeg, hogy találjuk meg a saját stílusunkat, amiben és ahogyan jól érezzük magunkat. Másodszor is azért teszem le voksomat erre a mesére, mert arra is rávilágít, hogy ne akarjuk megváltoztatni egymást, illetve érdekes, hogy visszafeléez is érvényes: merjünk változni, ha úgy adódik. Merida anyukája nagyon feszengős volt, szigorúan szabálykövető, de nem vette észre, hogy ebben az esetben a lányát kellene a szabályok elé helyezni. A harmadik tanulság pedig az, aminek már szenteltem korábban egy külön cikket is: a krízis helyzeteket pozitívan is lehet értékelni – nekünk csak meg kell látni benne a változás és a változtatás lehetőségét.

Egyszóval: aki nem szereti a sablonos hercegnős-sztorikat, vagy éppen csak egy jót akar szórakozni, akkor nézze meg ezt a mesét. Nem fogja megbánni! :)

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.