8 film, aminek nem kellett volna folytatás
2017.02.24. 20:41
Néha tudni kell abbahagyni - ez pedig igaz a filmek esetében is. Több szempontból is rossz lehet a második rész elkészítése - van, amikor a sztori változik meg teljesen, van, amikor az első rész olyan erősre sikerült, hogy a második már nem tudja megütni annak a mércéjét, a legrosszabb pedig szerintem egyértelműen az, ha szereplőváltás történik menet közben. Összegyűjtöttem nyolc filmet, amelyek esetében szerintem nem kellett volna folytatás. Ti mivel egészítenétek ki a listát? :)
TITANIC
Az igaz történeten alapuló Titanic sikerét nem is kell különösebben igazolni. Az 1997-ben készült film azóta is emberek millióinak kedvence, és nagyon sokakat siratott már meg. Rose és Jack szerelme örökérvényű, a tragédiát aki valaha is látta már, sosem tudja többé elfelejteni. Na de azt tudtátok-e, hogy 2010-ben elkészítették a második részt is? A lehető legnagyobb hiba volt, amit csak elkövethettek, mégpedig több szempontból is. Az első és legfontosabb ezek közül az, hogy a Titanic nem egy egyszerű film. Mivel valós eseményeken alapul, így a tragédia áldozataira nézve sem volt túl etikus - szerintem - egy második rész készítése, mert ezzel mintha felül akarták volna írni az ő emléküket. Ráadásul a Titanic tipikusan az a film, amit lehetetlenség felül-überelni. Az meg Csak hab a tortán, hogy a második rész kész katasztrófa - bocsánat a szófordulatért. De most komolyan: hogy jutott eszébe bárkinek is ilyesmi?
GODZILLA
Kiskoromban nagyon szerettem a dinoszauruszokat, így hamar kedvencemmé vált ez az 1998-as film. Megvan a hangulata, szerintem jól megcsinálták, főleg, mert magát a godzillát nem sokat mutatják, így megmarad a titokzatossága. A vége pedig zseniális, amikor a romok alatt az egyetlen, véletlenül épen hagyott tojásból egyszer csak kikel a kis godzilla. Egy ősi szörnyeteg, ami egyszer csak felbukkan a modern Amerikában, és a feje tetejére állít mindent. A végéből kifolyólag érezhető volt, hogy tervezik a folytatást, de sokáig mégsem valósították meg - szerencsére. Hiszen mi mást is lehetett volna kihozni ebből a történetből? Sajnos végül mégis megcsinálták: 2014-ben. A végeredmény szerintem csapnivaló lett. Nem elég, hogy a film háromnegyede teljes sötétségben játszódik, az egyetlen izgalmasnak ígérkező harcijelenetet is félbeszakítják egy lezárt ajtóval, a godzilla helyére csináltak egy másik, óriási szúnyog-és pók keverékére emlékeztető szörnyet - amin ráadásul egyrtelműen látszik, hogy számítógépes, és ez nagy baj - hanem még a godzilla karakterét is teljesen átalakították. Még az oké, hogy végül megmenti a várost (az első részben nyoma sem volt ennek a segítő vonásának, na mindegy), na de amikor valami kék sugárt lövell ki a szájából, és azzal semmisíti meg az ellenségét... No comment. Kár volt érte.
DIRTY DANCING
Ki ne ismerné Baby és Johnny magával ragadó szerelmi történetét, amely a táncban teljesedik ki? Az 1987-es film szintén meghódította a világot, és generációk kedvencévé vált, függetlenül attól, hogy milyen korosztályba tartozik az illető. A táncos filmeknek nagy sikere van, de a buktatója legalább ugyanennyi: hogyan lehet újat hozni anélkül, hogy az emberek ráunnának? Nos, a Dirty Dancing esetében is próbálkoztak a készítők, de szerintem nem kellett volna. Vagy legalább más címet adtak volna neki! Az meg csak még rosszabb volt, hogy hasonló szituációt állítottak elénk, vagyis a szegény fiú-gazdag lány felállást. Szerintem nem kellett volna erőltetni, de erre még azt mondom, elfogadható.
xXx
Az első rész nagyon ütött. Az ötlet is jó volt: Xander Cage, vagyis xXx volt az első ilyen formában beépített titkosügynök, tehát logikus, hogy a nevét viselje ez az alakulat. Még az is oké, hogy folytatást készítettek belőle, bár az első részben ennek nem volt különösebbben nyoma. Na de az, hogy a második részben kicserélték a főszereplőt, majd egyetlen mondat erejéig elintézték annyival a dolgot, hogy Xander-t megölték Bora Bora-n?! Én itt kapcsoltam ki a második részt, aztán persze végignéztem, de borzalmas volt számomra. Pedig alapvetően nem vagyok Ice Cube ellenes, sőt, szeretem a zenéjét, de nagyon hiányzott Xander karaktere. Ráadásul folyton elvárásokat tártak Ice Cube karaktere elé a filmben, ez pedig még rosszabbá tette az összhatást. Szerencse, hogy jött a harmadik rész, csak kár, hogy túl nagy kihagyás volt az elsőhöz képest. A második szerintem egy az egyben felesleges volt, legalábbis ilyen formában. Nem is ért el olyan sikert, amit tökéletesen meg tudok érteni. Xander Cage karaktere ikonikus, nagy kár volt kihagyni a második részből. Persze nem tudom a hátterét a dolgoknak, Vin Diesel valószínűleg nem jó kedvéből hagyta ezt a filmet (a Riddick 3. részét is kiharcolta, de erről majd később), de akkor már inkább megvárhatták volna, amíg becsatlakozik.
RIDDICK
Kicsit nehezen vettem rá magam, hogy megnézzem ezt a filmet, mert alapvetően nem nagyon bírom ezt a műfajt. De a "rajongás" nagy úr, szóval ha már Vin Diesel, akkor nem hagyhatom ki ezt a filmjét sem. Úgyhogy megnéztem, és hát, vegyes érzéseim támadtak. Az első rész, a Pitch Black számomra kicsit érthetetlen volt, és zavaros. A második rész viszont tetszett, mert kerek sztori, jól felépített történet, kidolgozott karakterek, és a vége is nagyon ütött, ráadásul még üzenete is volt a filmnek. Arra számítottam a végkifejlet alapján, hogy tovább viszik a törvénytelen király vonalat, és azt dolgozzák ki jobban, de erről sajnos nem sok szó esett a harmadik részben, így pedig nekem értelmetlennek tűnt az egész. Olyan érzésem volt, mintha végig kerülgetnék a forró kását, de sosem érnek a közelébe. (Bocsi, Vin, tényleg szeretem a munkáidat, de ez nekem most nem jött be.)
UTCAI TÁNC
Ennek a filmnek még nem láttam a második részét, csak az előzetesét, de annyi is elég volt. Emlékszem, hatodikos lehettem, amikor először láttam ezt a filmet, és egyből a kedvencem lett, sőt, nagy hatással volt a stílusom alakulására is - akkor kezdtem el pl. kosarazni. Tudom, hogy a szövege szinte nulla, de hát nem is ez a lényeg, hanem a zene és a tánc. Szóval, számomra nagyon meghatározó film, ráadásul tipikusan az, aminek szerintem teljesen felesleges második részt csinálni. Mert minek? Nos, végül mégis megcsinálták - de most komolyan, miért? El nem tudom képzelni, mi újat tudtak kihozni ebből a történetből, de őszintén szólva nem is érdekel. Az első résznek megvan a különlegessége, már csak azért is, mert a szereplők a valóságban egy bandát alakítottak annak idején, mégpedig a B2K nevű formációt, és az ő zenéik mennek a film alatt. Tehát ők a valóságban is egy csapat voltak.
FOGTÜNDÉR
Hasonlóan a xXx-hez, itt is szereplőváltás történt a második részben. Már meg sem kérdezem, hogy miért, mint ahogy azt sem, hogy egyáltalán miért kellett második rész? Olyan szépen elvarrták a szálakat az elsőben, Dwayne Johnson pedig olyan jól alakította a Fogtündér becenevű jégkorongjátékost és pótapát, hogy azt egyértelműen nem lehetett már felülmúlni. De miért is kellett volna? Tényleg nem értem, miért erőltették - igaz, nem láttam végig a 2. részt, mert képtelen voltam végignézni. Az első rész nagyon tetszett, és még a gyerekeket is megfogták a fogtündér-témájával, ráadásul The Rock karaktere is nagyon szerethető volt. Kár volt egy folytatást ráerőltetni. Jó ötlet volt, de nem továbbvihető.
101 KISKUTYA
Gyerekkorom egyik kedvenc rajzfilmje. Még az sem fájt, hogy megfilmesítették, mert amúgy jól megcsinálták - legalább az állatok nem beszélnek benne, szerencsére! Na de miért kellett 102 kiskutya? Bizonyára a készítők is rájöttek idővel, hogy nem jó irányba indultak, mert tervezik, hogy filmet készítenek Szörnyella életéről (ez jó!), de a 102 kiskutya szerintem teljesen felesleges volt. Megcsinálták az első részt, csak pepitában, ráadásul teletűzdelték abszolút felesleges, szórakoztatónak szánt elemekkel - mint pl. a beszélő papagáj. Értem én, hogy mit akartak... na jó, nem értem. Az elején még talán felfedezhető valami szándék, amikor ugyebár Szörnyella jó útra tér, de számomra ez kifejezetten irritáló volt, mert Szörnyella gonoszan az igazi, és kész. A végkifejelt pedig ugyanaz lett, mint a 101 kiskutyában, csak kicsit másként. Kiábrándító, semmi újat nem mondó, feleslegesnek érződő. Nem kellett volna.
|