Greta Chevelle

#inspiration #motivation

~ Legújabbak ~
Rebels - 19+20. nap
- Szeretlek –mondta, és erre az egyetlen szóra nagyot dobbant a szívem. Ugyanakkor nem tudtam, mit is válaszolhatnék erre. Pedig biztos voltam benne, hogy szeretem Klint-et. De talán még nem érett meg az idő arra, hogy ezt ki is mondjam...
                                                          2017.03.29.
Rebels - 17. nap
Klint-nek igaza volt. A bátyám áruló lett. De én vajon mi vagyok? Elvégre, az, hogy ki az áruló, csupán nézőpont kérdése...
                                                          2017.03.26.
Rebels - 16. nap
Szerettem volna itt maradni vele, és harcolni az oldalán. Nem akartam őt elengedni. Féltem attól, hogy baja esik, és féltem egyedül kilépni innen. De tudtam, nincs más választásom... 
                                      2017.03.25.

Továbbiak:
Alázat és önvédelem
#3. Inspiráló szerelmespár: Dom és Elena

Rebels - 14. nap

Szerelmi háromszög

Rebels - 13. nap

 
~ Aktuális projekt ~


Időtartam: 2017.03.10.-04.08.
Regény címe: Rebels


/katt a képre!/

A NaNoWriMo, avagy National Novel Writing Month egy kihívás, amelynek az időtartama általában november 1-30. közé esik, de én csak most találtam rá erre a kihívásra, és úgy gondoltam, kipróbálom - ITT olvastam róla.

Szabály: 1667 szó/nap. Minden nap. 30 napon keresztül.

 
~ Szavazás II. ~
Melyik regény a kedvenced?

Fordulópont
Örökké
Rebels
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
~ A hónap cikke ~

FEBRUÁR

Költözzünk össze! (?)>>
(15 like)

KÖSZÖNÖM! :)

A legtöbb like-ot kapott bejegyzés kerül ide. Szavazz a kedvencedre! :) 

|01.|

 
~ Chat ~
 
~ Zene ~

Lil Uzi Vert ft. Travis Scott - Go Off

(The Fate of the Furious Soundtrack)

 
~ Regények ~
 Örökké Fordulópont 
 
Új részek
Örökké: szerda és szombat
Fordulópont: hétfő és csütörtök

ÁTMENETILEG SZÜNETEL A NANOWRIMO MIATT! Megértéseteket köszönöm! :)
 
~Jelenleg olvasom~

JELENLEG OLVASOM
Szerző:
Veronica Roth
Cím: A Hűséges
Kötet: 3. (Beavatott-széria)
Tulajdon: saját
Oldalszám: 448
Olvasás kezdete: 2017.03.09.


Eddigi olvasmányok 2017>>

Elolvasásra vár:
Suzanne Collins: Az Éhezők Viadala
Dan Brown: Inferno

 
~ Cserék ~

Cserét a chat-ben kérhetsz! Különösebb kikötésem nincs, csak hogy szép, rendezett, igényes legyen az oldalad, és hogy cserébe te is tegyél ki engem! :) 

Esther


4/9 szabad hely

Olvasója vagyok
~Bíbor~Timi~Limonadee~

 
~ Szavazás ~
Mi tetszik legjobban a honlapon?

A blog
Az ajánlók
A "Segítség" menüpont
A Merengő
A regények
Nem tudok választani: minden! :)
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
~ Site ~

Szerkesztő: Greta Chevelle
Indulás: 2017.01.12.
Email: greta.chevelle@gmail.com
Facebook: [X]
Moly.hu: GretaChevelle [X]
Design: saját, Linda [X]
Téma: BigWheel.
Írói weboldalam:

 
~ Bejelentkezés ~
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
~ Merengő ~
~ Merengő ~ : Félelmeink

Félelmeink

"-Elmondjam, mitől félek?
- Úgyis elmondod...
Semmitől. Olyan unalmas..."
- ez a párbeszéd Az utolsó boszorkányvadászban hangzik el Kaulder és Chloe között. A "semmi" válasz egyáltalán nem tűnik értelmetlennek egy olyan ember szájából, aki már több, mint 800 éves, ráadásul egy átoknak köszönhetően halhatatlan, így senki és semmi nem árthat neki. Viszont valami feltűnhet: Kaulder a halálra redukálja le a félelmeket, amitől neki ugyebár nem is kell tartania. Csakhogy ez a legvégső félelme az embernek, amit az agy tudatosan szorít háttérbe, hiszen ha folyamatos halálfélelemben élnénk, akkor gyakorlatilag ki se mernénk menni az utcára. A félelmek alatt tehát alapból más jellegű dolgokra gondolunk: bogarak, magasság, bezártság, magányosság... De nem jobb lenne egy félelmek nélküli élet?


Eszembe jutott természetesen A Beavatott is, ahol a Bátrak tudatosan úgy képzik ki az újakat, hogy szembesítik őket a félelmeikkel, ezáltal pedig feszegetik a határaikat, lelki és testi értelemben egyaránt. És ez egy bizonyos mértékig jó. A baj ott van, ha az a cél, hogy minden egyes félelmet legyőzzenek. Hadd magyarázzam meg, hogyan is gondolom ezt, mert bizonyára sokan felhördültek ezen szavak olvasása közben. Hogy merészelek én ilyesmit mondani, miközben mindenhonnan az szól, hogy a félelmeket le kell győzni?! 

Nos igen, a fő kérdés pontosan ez: miért is akarjuk legyőzni az adott félelmeinket?

Tegyük fel, hogy valaki fél a magasban. Ez gátolja valamit a hétköznapi életében? Nem hiszem, esetleg akkor, ha felküldik egy épület tetejére, vagy egy létrára, hogy vegyen le egy könyvet a legmagasabb polcról, de hát ezekre meg igazán kevés az esély. Viszont, ha valaki mondjuk fél a bezártságtól, az már kicsit másabb, hiszen megeshet, hogy mondjuk beragad egy liftbe. Persze, ezt is ki tudja küszöbölni, ha lépcsőzik, de egy húsz emeletes épület esetében kénytelen a felvonót választani. Vagy, valaki rosszul van a vértől. Ez is egy félelem, mégpedig szerintem súlyosabb, mint az előző kettő. Mert bármikor, bárhol, bárkivel bekövetkezhet a baj, és akkor lehet, hogy pont az én lélekjelenlétemre lesz szükség. Hogyan álljak helyt, ha elájulok? Vagy mondjuk valaki fél a pókoktól, kutyáktól: ezek bárhol, bármikor felbukkanhatnak. Vagy: fél az emberektől... tömegiszony... ez is elkerülhetetlen, egy busz vagy villamos esetében.

Érzékeljük a különbségeket? Minden félelem rossz, természetesen, de vannak olyanok, amelyek különösen is képesek megkötözni az embert, és szó szerint fogságban tartják. És ez nem jó, mert így megmérgezik a mindennapjainkat, és nem tudunk tőlük élni. Tehát a legalapvetőbb tevékenységekben korlátoznak bennünket.

Mégis, akkor miért vannak a félelmek? Mert vannak, méghozzá mindenkinél. Aki azt mondja, hogy nem fél, az talán pont attól fél, hogy mikor kezd el félni. Ez egy ördögi kör, és első lépésként be kell ismernünk: félelmeink vannak. Némelyik talán nem is tudatos, de ott vannak. Második lépésként pedig gondoljunk bele kicsit fordított szemszögből: a félelmeknek van pozitív hatása is. Térjünk vissza a klasszikus modellekhez: ha tériszonyom van, biztos nem megyek bungee jumpingolni, vagy ejtőernyőzni, ezzel pedig már kiküszöböltem azt, hogy egy veszélyes helyzetbe kerüljek. Vagy, ha félek a víztől, akkor biztos önszántamból nem megyek bele. Tehát, ha félek valamitől, akkor önszántamból nem keresem azokat a helyzeteket, amik pont a félelmem miatt veszélyesek lehetnek rám nézve. És ez jó, mert így megtanulok vigyázni magamra, és kialakul bennem egy belső kontroll. Erre pedig szükség van - bizonyos mértékig. A gond ott van, mint már említettem is, amikor a félelmek fogságban tartanak minket. 

Van egy olyan mondás, hogy "kutyaharapást szőrével", vagyis tényleg megoldás lehet az, ha szembenézünk a félelmeinkkel. Én például nagyon féltem a kórházaktól és a vértől, de most, utolsó évben kórázi gyakorlatot kellett teljesíteni, ami alól persze nem húzhattam ki magam. Igen, féltem tőle, de sokat segített az, hogy első alkalommal a csoportbeszélgetésen kimondhattam azt, hogy mitől is félek konkrétan. Az, hogy nevén neveztem a félelmemet, már feloldotta bennem a gátat, és ez a gát csak tovább szakadt a konkrét gyakorlatok, beteglátogatások során. Ráadásul csak most döbbentem rá, hogy ez a félelmem mennyire kihatott az életem minden területére, és sokszor szorongást idézett elő benne. Néha tehát ennyi is elég: nevén nevezni a dolgot. Erről eszembe jutott a Harry Potter, ahol Voldemortot "Tudjukkinek" nevezik, annyira félnek tőle. Dumbledore viszont mindig kimondta a nevét, mert úgy tartotta: "aki fél a névtől, még jobban fél magától a dologtól". Ha tehát félünk kimondani legalább önmagunknak, hogy ettől meg ettől félünk, akkor a dologtól még jobban félünk, és így soha nem fogunk tőle megszabadulni.

De le lehet győzni a félelmeinket? Nos, szerintem nem igazán. Úgy gondolom, hogy csak egy átmeneti állapot a győzelem érzése, mert a rettegett dolog bármikor megtalálhat minket egy gyengébb pillanatunkban, akkor pedig könnyen legyőzhet - ha nem szabadultunk meg tőle! És ez a kulcs: a félelmeinket nem legyőzni kell, hanem megszabadulni tőle olyan értelemben, hogy megtanuljuk korában tartani. Tisztában lehetünk azzal, hogy félünk a magasban, hogy nem bírjuk a vért, hogy nem tudunk úszni - de ugyanakkor tudjuk azt is, hogy nagyobbak vagyunk, mint a félelmeink. Maradjunk mindig higgadtak, emlékezzünk arra a pillanatra, amikor kiszabadultunk a félelmeink rabságából, és merítsünk abból erőt! Mert ha egyszer erősek voltunk, akkor többször is lehetünk erősek. A félelmeinkkel meg kell tanulni együtt élni, mert azok is hozzánk tartoznak. De ne hagyjuk, hogy a félelmeink irányítsanak, és uralkodjanak rajtunk, ezáltal pedig megfosszanak minket a teljes értékű élettől!

"A bátorság nem a félelem hiánya, sokkal inkább egy döntés, hogy a félelemnél van, ami fontosabb."

 


Greta Chevelle© (2017)   greta.chevelle@gmail.com InstagramTwitter Previous designs: 02.17.|