The Rasmus
Ó, az egyik legnagyobb kedvencem volt ez a finn zenekar, a szobám is ki volt plakátolva velük anno, és természetesen varjúmániás voltam, már csak az énekes, Lauri miatt is. :) Nagyon szerettem őket, képes voltam órákig hallgatni a dalaikat. Emlékszem, hogy örültem, a szomszéd lányoknak megvolt az egész album, és nagyon örültem, amikor átírták nekem CD-re - ez történt a SOAD esetében is egyébként. A legnagyobb kedvencem az In The Shadow volt, de szinte az összes dalukat imádtam. Mostanában elég passzívak, a legutóbbi albumukat is kb. 4 éve adták ki, és hááát... nekem nem jött be. Vagy már csak nagyon elszoktam ettől a stílustól. :)

Akkor:

Most:

Nightwish
Egy másik, ugyancsak finn zenekar, amellyel azért már óvatosabb voltam, hiszen egy metál együttes, én meg azért nem szerettem a túl durva rockot - mint ahogy a nagyon hardcore rapet sem csípem. Mégis hallgattam őket, mert volt pár daluk, ami tetszett. Itt a három legnagyobb kedvencemet hoztam - mindhárom más-más énekesnőtől, mert a zenekar már a harmadik énekesnőnél tart. A második dal, az Amaranth különlegessége abban áll, hogy egy Hugo Simberg nevű festő alkotása ihlette, nem hiába jelenik meg a klipben a hordágyon vitt, bekötött szemű, sérült angyal. Egyébként az is érdekes, hogy mindhárom énekesnő merőben más karakter - nekem azért még mindig az elsővel igazi a Nightwish. :)

Fall Out Boy
Az együttes, amelyikről szinte mindenki azt hitte, hogy Pete Wentz a frontembere - aztán kiderült, hogy ő "csak" a basszusgitáros - de tudjuk ugyebár, hogy a basszusgitáros a zenekar lelke. :) Szerettem ezt az együttest, kicsit könnyedebb rockot játszanak, de azért még elég zúzós, a Thanks For The Memories dal pedig ikonikus volt a mi időnkben, ezért is linkeltem be. Az új dalukkal pedig nem okoztak csalódást - kivéve, hogy Pete szőke lett. 

Akkor:

Most:

Paramore
Már bőven túl voltam a rock-korszakomon, amikor rájuk találtam, de megszerettem őket. Azt hiszem, nyolcadikos voltam, és akkor sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha vörös lenne a hajam... :) Persze ezt azóta sem valósítottam meg, nem is tervezem, de sokat hallgattam a dalaikat. A Crush Crush Crush ma is visszaidéz bennem emlékeket és érzéseket. Viszont úgy vettem észre, hogy mostanában ők sem aktívak, vagy ha mégis, akkor már rég elhagyták az az imidzset, amit én úgy szerettem. 

Akkor:

Most:

Linkin Park
Az örök kedvenc, akik szerintem nem tudnak rossz zenét csinálni, akik tökéletesen ötvözik a rockot és rapet... nem is mondok többet. Őket mindig szeretni fogom. :)

Akkor:

Most:

Avril Lavigne
Az ő posztere is ott figyelt a szobám falán. Az énekesnő, aki alig volt idősebb nálunk, mi mégis rajongtunk érte; aki nyomán mindannyian hosszú, egyenes hajra vágytunk (és az enyém pont akkor kezdett el göndörödni...); akinek hatására mi is feketére festettük a szemünket, a körmünket, és elcsórtuk apukáink nyakkendőjét, amit persze aztán nem vettünk fel a suliban, de akkor is... Hát, ő is megváltozott. Nekem már ott betett, amikor rózsaszín tincseket festett a hajába. Jobban szerettem rockerként, de hát, ő is változik idővel, amivel nincs is semmi baj. A második belinkelt dala pedig egyébként tetszik nekem, igaz, ma hallottam először. 

Akkor:

Most:

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés