Jó, igazából csak haza megyek, úgyhogy most épp a vonaton ülök. Még másfél óra hazáig, köszönhetően a csúcszuper gyorsaságnak, amivel az itteni vonatok "száguldoznak". De nem baj, végül is, nem sietek. :) Egyébként jobban szeretem a vonatot, mint a buszt, mert sokkal kényelmesebb, és a buszon néha rosszul szoktam lenni, de ez a vonaton nem fordul elő, mivel ennek egyenletes a tempója. Meg itt tényleg lehet kicsit pihenni, gépezni, olvasni, vagy bármit. 

Ma leadtam az indexet, és beiratkoztam a második félévre, úgyhogy hivatalosan is megkezdődött a visszaszámlálás. Néha elgondolkozok azon, hogy mi lesz jövőre - egy év gyakorlatom lesz, és csak utána kapok diplomát - de egyelőre nem is akarok ezen gondolkodni. Először legyen meg a második félév is, a vizsgák, meg minden, aztán majd minden kialakul. :) Mindenesetre én már felszerelkeztem a szorgalmi időszakra - és itt elérkeztünk a harmadik napi kihíváshoz: mi az a bizonyos különös hóbortom, amire tegnap utaltam?

Szóval, az úgy volt, hogy tegnapelőtt csak benéztem az írószerboltba. Igazából nem is én akartam bemenni, hanem a barátom, és hát én meg nem vagyok semminek az elrontója. :) Nos, nem kellett volna bemennem. Két perc múlva már legalább tíz füzetet kapkodtam össze, amelyekből végül a fenti hármat válogattam ki. Az egyik egy projektfüzet, már tavaly is ilyet használtam, és nekem nagyon bevált, mert így csak egy füzetet kell magammal hurcolnom. (A nagyon jegyzetelős tárgyakhoz beviszem mindig a laptopot) A Londonosat az angolozás céljából vettem, meg hát amúgy sem tudtam volna ott hagyni, olyan jól néz ki szerintem. A kicsi füzetet, amin a pólók vannak, azt még nem tudom, mihez fogom használni, de tényleg nem tudtam ott hagyni, mert úgy rám nézett... De ugyanezt mondhatnám a másik tízre is, amit végül fájó szívvel, de visszatettem a polcra. És akkor még az irattartó mappákról nem is beszéltem... Áh, szóval aki jót akar magának, az jobb, ha nem jön be velem egy írószer boltba, mert garantáltan nem szabadul. Órákig képes vagyok elnézelődni. Ha elmegyünk a Tesco-ba, ott is egyből a füzetek felé veszem az irányt, akárcsak egy százforintos boltban. Azt nem tudom, miért vagyok ennyire az írószerek megszállottja, de már egész kiskoromtól kezdve így van. A tollaimat olyan becsben tartom, hogy ha valaki kölcsönkéri, lesem minden mozdulatát, nehogy kárt tegyen benne. Gimiben ezért inkább olcsóbb tollakat is hordtam magammal, és azt adogattam oda - amiket persze mindig egyből visszaszolgáltattak nekem, nem úgy, mint a kedvenceimet. Szóval, én nem a cipők, táskák, szemfestékek, rúzsok, hanem az írószerek (füzet, toll, jegyzettömb, stb.) megszállottja vagyok. Már most is alig várom, hogy elkezdjem használni a projektfüzetet, a Londonos pedig most is a táskámban pihen, arra várva, hogy elkezdjek bele írni. Ez szerintem holnap meg is fog történni. Vagy holnapután. Most egy pár napot biztosan pihenek - ami nálam főleg írogatásból áll. :) De el akarok kezdeni olvasni is egyébként. Az Inferno-t végül nem hoztam haza a koliból, de otthon van egy másik könyvem, az Unbreakable, amit még előző félévben vettem, és szerintem biztosan elolvasom. Nem hosszú, csak vagy 200 oldal, úgyhogy hamar meglesz. De már kíváncsi vagyok rá. És hát, az Egyszer volt hol nem volt-ot is folytatni kell, mert még csak az elő évad 9. részénél járok. De az a "baj" (ami végül is nem baj), hogy nem bírok sok részt megnézni egyszerre egy nap, csak max.egyet-kettőt. De most lesz időm, úgyhogy hajrá. :)

Meg természetesen blogolni is fogok, ha már így belejöttem. :) Ehhez kapcsolódik a holnapi blogger-kihívás is. Mert egy blog ugyebár arról szól általában, amiben a vezető bloggere különösen is tehetséges. Mármint, általában inkább azt teszik fel a netre, nem? De én vagány leszek :D, és holnap elárulom nektek, hogy mi az, amiben nagyon nem vagyok jó. Mert hát, senki sem tökéletes, én meg sosem gondoltam magamról, hogy az lennék. :) A kisfüzetre is az van írva az egyik pólóra: "Sztár tanuló voltam - de fogalmam sincs, hogy történhetett meg." :)