Három nap munka után három szabadnap, így alakult az első gyakorlati hetem. Nem terveztem, hogy ilyen hamar hazajövök, de mivel tegnap volt a születésnapom, ráadásul úgy alakult, hogy semmi feladatom nem lett volna a hétvégére, így sikerült megszerveznem, hogy hazajöjjek, és itthon ünnepeljem azt, hogy 24 évvel ezelőtt megszülettem, de nagyon jól esett az is, hogy az új helyemen is felköszöntöttek. ^^ Szóval, pénteken a reggeli istentisztelet és a temetés után összepakoltam, és buszra ültem, szóval ez a születésnapom kicsit kalandos volt, mivel nagyrészt utazással telt. Vésztőről kicsit bajos hazajutnom, de azért nem annyira: Szeghalomnál át kell szállnom a Debrecenbe tartó buszra, onnan pedig már vonattal egyenesen jövök haza. Megállapítottam, hogy Békés megyében mintha jobb buszok járnának, mint nálunk, szóval a DAKK (vagyis Dél-Alföldi Közlekedési Központ, látjátok, már tényleg kezdek békési lenni ^^) jobban szuperál, mint a Szabolcs Volán, Debrecenig pl. sötétített üvegű, légkondis busszal mentem, és ez nagyon jó volt a 41 fokban. Egyébként nem tudom, ti hogy bírjátok ezt a meleget, de én elég nehezen. :( De visszatérve a tegnaphoz: Debrecenben aztán találkoztam a barátommal, együtt töltöttük a délutánt, aztán 6 órakor mentünk ki a vonathoz, hogy megyünk haza. Igen ám - csakhogy a vonatok átlagban 60 percet késtek. Még jó, hogy a barátom képben volt, és tudta, hogy ilyenkor fel lehet szállni bármelyik vonatra, a kalauz nem fogja nézni a jegyet. Úgyhogy a Vércse IC-vel mentünk, aminek egyébként 4 órakor kellett volna Debrecenbe megérkezni. Tudom, milyen a MÁV, mindenki tudja, de ebben a nagy melegben azrt a sínek is biztos meghajoltak, vagy nem tudom, szóval ilyenkor tényleg benne van a pakliban a késés. Igazából nem elégedetlenkedtem, mert így legalább még egy kis időt tudtunk együtt tölteni, máskülönben már Debrecenben el kellett volna köszönnünk. Szóval, így alakult a születésnapom. :) Örülök, hogy sikerült megszerveznem a hazajövetelt, csak ma gondolkoztam, hogy nem biztos, hogy jól csináltam, mert így most megint nehezebb lesz, ha hétfőn visszamegyek, pedig már kezdtem megszokni ott. De most lesz időm bőven, mert tényleg fogalmam sincs, mikor jövök haza megint, ugyanis az elkövetkező két és fél hetem tutira be van táblázva, aminek egyébként nagyon örülök, hiszen szeretem hasznosan tölteni az időmet, meg egyébként is, azért mentem oda, hogy tanuljak, tanuljak, tanuljak. És olyan jó, hogy ez immár nem elméleti, hanem mind gyakorlati, és én is kipróbálhatom, kamatoztathatom mindazt a tudást, amit 5 év alatt megszereztem az egyetemen. :) 

Jaj, egyébként képzeljétek: pont augusztus 4.-től, azaz tegnaptól elérhetőek Karlsson mezei, amiket a 2016-17-es szezonban viselt! Mondom, ez nem lehet véletlen, hogy pont a születésnapomon! ^^ Persze, esélyem sincs rá, hogy legyen egy olyanom, és nem csak azért, mert Kanadából kellene lerendelni, hanem azért, mert majdnem 200.000 Ft-ba kerül, úgyhogy amikor ilyenekről áradozok másoknak, akkor azért eléggé furcsán néznek rám, de ezt csak a rajongók érhetik! :) De nem baj, eldöntöttem, hogy egyszer igenis összespórolok egy Ottawa Senators Karlsson mezre, az "csak" 30.000 Ft. Addig pedig marad az álmodozás. :D De azért olyan jó egy képen látni a születésnapom dátumát és Erik Karlsson-t. ^^ 
És még egy fontos dolog: bloggerina-társam, Manuéla még múltkor készített velem egy interjút a divatról - életem első interjúja ^^ - melyet tegnap tett közé a blogján. Ha érdekel titeket, hogyan állok a divathoz, ITT elolvashatjátok. :) Manuélának pedig még egyszer innen is köszönöm az interjú lehetőségét! ^^

Jó, igazából csak haza megyek, úgyhogy most épp a vonaton ülök. Még másfél óra hazáig, köszönhetően a csúcszuper gyorsaságnak, amivel az itteni vonatok "száguldoznak". De nem baj, végül is, nem sietek. :) Egyébként jobban szeretem a vonatot, mint a buszt, mert sokkal kényelmesebb, és a buszon néha rosszul szoktam lenni, de ez a vonaton nem fordul elő, mivel ennek egyenletes a tempója. Meg itt tényleg lehet kicsit pihenni, gépezni, olvasni, vagy bármit. 

Ma leadtam az indexet, és beiratkoztam a második félévre, úgyhogy hivatalosan is megkezdődött a visszaszámlálás. Néha elgondolkozok azon, hogy mi lesz jövőre - egy év gyakorlatom lesz, és csak utána kapok diplomát - de egyelőre nem is akarok ezen gondolkodni. Először legyen meg a második félév is, a vizsgák, meg minden, aztán majd minden kialakul. :) Mindenesetre én már felszerelkeztem a szorgalmi időszakra - és itt elérkeztünk a harmadik napi kihíváshoz: mi az a bizonyos különös hóbortom, amire tegnap utaltam?

Szóval, az úgy volt, hogy tegnapelőtt csak benéztem az írószerboltba. Igazából nem is én akartam bemenni, hanem a barátom, és hát én meg nem vagyok semminek az elrontója. :) Nos, nem kellett volna bemennem. Két perc múlva már legalább tíz füzetet kapkodtam össze, amelyekből végül a fenti hármat válogattam ki. Az egyik egy projektfüzet, már tavaly is ilyet használtam, és nekem nagyon bevált, mert így csak egy füzetet kell magammal hurcolnom. (A nagyon jegyzetelős tárgyakhoz beviszem mindig a laptopot) A Londonosat az angolozás céljából vettem, meg hát amúgy sem tudtam volna ott hagyni, olyan jól néz ki szerintem. A kicsi füzetet, amin a pólók vannak, azt még nem tudom, mihez fogom használni, de tényleg nem tudtam ott hagyni, mert úgy rám nézett... De ugyanezt mondhatnám a másik tízre is, amit végül fájó szívvel, de visszatettem a polcra. És akkor még az irattartó mappákról nem is beszéltem... Áh, szóval aki jót akar magának, az jobb, ha nem jön be velem egy írószer boltba, mert garantáltan nem szabadul. Órákig képes vagyok elnézelődni. Ha elmegyünk a Tesco-ba, ott is egyből a füzetek felé veszem az irányt, akárcsak egy százforintos boltban. Azt nem tudom, miért vagyok ennyire az írószerek megszállottja, de már egész kiskoromtól kezdve így van. A tollaimat olyan becsben tartom, hogy ha valaki kölcsönkéri, lesem minden mozdulatát, nehogy kárt tegyen benne. Gimiben ezért inkább olcsóbb tollakat is hordtam magammal, és azt adogattam oda - amiket persze mindig egyből visszaszolgáltattak nekem, nem úgy, mint a kedvenceimet. Szóval, én nem a cipők, táskák, szemfestékek, rúzsok, hanem az írószerek (füzet, toll, jegyzettömb, stb.) megszállottja vagyok. Már most is alig várom, hogy elkezdjem használni a projektfüzetet, a Londonos pedig most is a táskámban pihen, arra várva, hogy elkezdjek bele írni. Ez szerintem holnap meg is fog történni. Vagy holnapután. Most egy pár napot biztosan pihenek - ami nálam főleg írogatásból áll. :) De el akarok kezdeni olvasni is egyébként. Az Inferno-t végül nem hoztam haza a koliból, de otthon van egy másik könyvem, az Unbreakable, amit még előző félévben vettem, és szerintem biztosan elolvasom. Nem hosszú, csak vagy 200 oldal, úgyhogy hamar meglesz. De már kíváncsi vagyok rá. És hát, az Egyszer volt hol nem volt-ot is folytatni kell, mert még csak az elő évad 9. részénél járok. De az a "baj" (ami végül is nem baj), hogy nem bírok sok részt megnézni egyszerre egy nap, csak max.egyet-kettőt. De most lesz időm, úgyhogy hajrá. :)

Meg természetesen blogolni is fogok, ha már így belejöttem. :) Ehhez kapcsolódik a holnapi blogger-kihívás is. Mert egy blog ugyebár arról szól általában, amiben a vezető bloggere különösen is tehetséges. Mármint, általában inkább azt teszik fel a netre, nem? De én vagány leszek :D, és holnap elárulom nektek, hogy mi az, amiben nagyon nem vagyok jó. Mert hát, senki sem tökéletes, én meg sosem gondoltam magamról, hogy az lennék. :) A kisfüzetre is az van írva az egyik pólóra: "Sztár tanuló voltam - de fogalmam sincs, hogy történhetett meg." :)