Ma megvolt az angol szakford�t�s v�d�sem, ami legnagyobb meglepet�semre �t�s lett! Nem akartam elhinni, a tan�rn� azt mondta, hogy nagyon sokat fejl�dtem az el�z� f�l�vhez k�pest, �s megdics�rt, �s azt mondta, m�r csak ez�rt is meg�rdemlem az �t�st. :) Sz�val, a kitart�snak �s a szorgalomnak t�nyleg megvan az eredm�nye. Megk�rdezte, min lehetne m�g v�ltoztatni, �s mondtam, hogy a kiejt�sen, mert az n�ha el�gg�... saj�tos. :D Megk�rdezte, hogy szerintem hogyan lehetne jobb a kiejt�sem, �s mondtam neki, hogy mostan�ban elkezdtem j�gkorong meccset n�zni angol komment�torral, �s az sokat seg�t. De am�gy ez t�nyleg �gy van. A kiejt�snek kifejezetten j�t tesz. A magyar meg am�gy is csak felideges�t, mert p�rtoskodnak, �s rosszul ejtik a neveket, pl. Pageau rendszerint "Pazs�", amit�l a hideg futkos a h�tamon... Na, mindegy, sz�val most �r�l�k, mert angol csak gimiben tanultam n�gy �vig, �retts�giztem bel�le, de az�ta el� se vettem. De t�k j�, hogy �gy feltorn�ztam magam. 

N�zegettem ma Nasz Danis vide�kat, biztos ismeritek, �s neki vannak ezek a j� kis sulis vide�i, az egyikben pedig �ltal�nos iskolai sztorikat mes�l. Err�l nekem is eszembe jutott n�h�ny, arra gondoltam, meg is osztok egyet veletek, ami a gimis �veimb�l val�, �s el�g g�z, de mindegy, felv�llalom, mert ez is sok minden megmagyar�zhat velem kapcsolatban. :D

El�tte egy t�ny r�lam: sohasem l�gtam m�g el a sulib�l. Igen, nem v�letlen�l h�ztam �t. Mert egyszer ell�gtam. De meg is emlegettem azt az egy alkalmat...! Mondom, hogy t�rt�nt. :)

Azt hiszem, kilencedikes voltam, sz�val m�g igen kis z�ldf�l�, �s kerestem a helyem a k�z�ss�gben. Urols� �r�nk tesi volt, az egyik oszt�lyt�rsam pedig (aki helybeli volt, �s mindig aut�val j�rt a suliba, sehova nem ment gyalog, �gy nem ismerte a suli k�rny�k�t sem - ez �gy ut�lag n�zve igenis fontos a t�rt�net szempontj�b�l) megk�rdezte, nem-e menn�k el vele a dm-be. Mondom neki, hogy h�t de tesi lesz. Azt mondja, nem baj, majd azt mondjuk a tan�rnak, hogy nem �rzi j�l mag�t, �s elk�s�rem a k�rh�zba. 

A bels� hangom s�gta, hogy felejtsd el, ne menj bele, csak rosszul j�ssz ki bel�le. M�r akkor is tapasztaltam, hogy m�s b�rmit csin�lhat, de ha �n egyszer valami olyasmit teszek, akkor azt�n... De azt�n persze fel�lkerekedett egy pillanatra a "vadabb" �nem, �s azt mondtam (persze, hossz� gy�zk�d�s ut�n), hogy mi�rt ne? Utols� �ra, r�ad�sul tesi, igaz�n nem eshet bajom. Csapjunk bele!

Elk�rezkedt�nk h�t a tan�rt�l, az oszt�lyt�rsam el�adta a mes�nket, �n csak hallgattam, mert sose tudtam hazudni, majd miut�n elengedett minket, el is h�ztuk a cs�kot. A dm fel� vett�k az ir�nyt, de m�r f�l�ton olyan rossz �rz�sem volt, �s azon gondolkoztam, hogy m�snak ez olyan k�nnyen megy, tele van igazolatlannal, de nem �rdekli, �n meg itt f�lek, de h�t m�gis, mit�l? Pr�b�ltam elengedni magam, de egyre rosszabb lett. Azt�n persze, hogy bek�vetkezett az, ami sz�zezerb�l szerintem egy l�g�s di�kkal t�rt�nik meg, �s h�t mi�rt is ne �n legyek az az egy: az oszt�lyf�n�k j�tt vel�nk szembe az utc�n. 

De most �szint�n: hogy lehetek ilyen szerencs�tlen!? Magamban el�tkoztam sz�zszor azt, amikor belementem ebbe a h�lyes�gbe, mert h�t persze, ez is csak �n lehetek... R�ad�sul hogyne ismert volna fel minket, �s m�g k�rd�re is vont, ott a ny�lt utc�n. Enn�l m�r csak az volt rosszabb, hogy az oszt�lyt�rsam term�szetesen meg se sz�lalt, csak �llt mellettem, �gy h�t nekem kellett valamit ott ebben a szorult helyzetben jav�tanom a dolgokon. 

Mondjunk valamit, ami nem is olyan �tl�tsz�, nem is olyan gyanakv�st-kelt�, hihet�, �s m�g nem is ciki... "H�t, tan�rn�, az �gy volt, hogy nem �reztem j�l magam, �s megk�rtem, hogy k�s�rjen �t a k�rh�zba", mondtam neki, de az arcoma ez volt �rva: "�letemben egyszer l�gtam el, ne tess�k ez�rt b�ntani, �n nem akartam semmi rosszat, �n csak egy kicsit igazi di�k akartam lenni, h�t most mi�rt kell velem ezt csin�lni?" Az oszt�lyf�n�k v�gign�zett rajtam, igen �rdekesen, �s azt mondta: "nem t�nsz betegnek". Na, err�l ennyit. 

Teh�t, nem csoda, ha ezek ut�n b�rki megk�s�relt volna r�venni a l�g�sra, annyit mondtam: nem. Tuti, hogy nem. Nincs az a p�nz. Nincs az a birodalom. �n-soha-t�bbet-nem-l�gok. 

Egy�bk�nt mindezek ut�n m�snap oda�lltam az oszt�lyf�n�k el�, �s eln�z�st k�rtem t�le ez�rt, valamint �sztin�n elmondtam, hogy nem volt semmi bajom, t�nyleg ell�gtam. Erre �gy �reztem, sz�ks�g van, mivel nem pont egy l�g�sk�nt akartam neki bemutatkozni (mint eml�tettem, kilencedikes voltam, �gy akkor m�g nem nagyon ismert minket). Az oszt�lyt�rsam meg kir�h�g�tt, ami�rt ilyen lelkiismeretes vagyok, de az oszt�lyf�n�k �rt�kelte az �szintes�gemet, �s azt, hogy v�llalom a tetteimet. Sz�val, semmi sem t�rt�nik ok n�lk�l, �s mindenb�l lehet tanulni.

/k�pek: giphy.com/