Májusban találkoztunk először, bár akkor még nem tudtam, mit is várjak tőle. Csak azt tudtam, hogy ő más, mint a többiek, mint azok a fiúk, akikkel eddig találkoztam. Csakhogy nem volt időm a randizgatásra, így hát majdnem egy hónapig nem kerestem. Aztán úgy másfél héttel ezelőtt úgy döntöttem, adok neki egy esélyt - és egyből beleszerettem. Pedig tudom, hogy egyáltalán nem vagyok az esete. De nem is ez a lényeg. Even egy hihetetlenül különleges személy, akit soha nem fogok elfelejteni.

Nem hittem volna, hogy bárki is túltehet majd Fred Weasley-n. Számomra ugyanis ő volt a fiú, a karakter, az a személy, aki annyiszor megnevettetett, akibe titkon mindig is szerelmes voltam, aki elsőnek megdobogtatta a szívem, és akinek a halála miatt mai napig dühös vagyok J. K. Rowling-ra, mert egyszerűen nem értem, miért pont neki kellett meghalnia? 

Csakhogy nem is olyan régen megismertem Even Anderson-t, aki úgy söpört végig a lelkivilágomon, mint egy hurrikán, és lazán maga mögé utasította Fred Weasley-t. 

A "Sugar" c. könyv lapjairól lépett ki, és első olvasásra befészkelte magát a szívembe. Ez az a könyv, amit még májusban vettem meg, és bár akkor elkezdtem olvasni, de végül alig jutottam el a 20. oldalig, és félbehagytam a sok tennivalóm miatt. Amikor azonban a múltkor enyhe napszúrást kaptam, és így egy pihenőnapot engedélyeztem magamnak, akkor ismét elővettem, és délutánra ki is olvastam. Talán nem a legmegfelelőbb alkalmat választottam, hiszen ez a történet hihetetlen érzelmeket indított el bennem.

A borítójára ez van írva: "A Sugar-t nem lehet érzelmek garmadája nélkül olvasni. Elkeserít, felbosszant, indulatossá tesz, tükröt tart eléd, mosolyt csal az arcodra, reménnyel tölt el." Nos, én ezt hittem is meg nem is, hiszen hogyan tudna egyetlen könyv ennyiféle érzelmet kiváltani az emberből? De tényleg igaz. Tényleg így van. 

A Sugar elkeserít, hiszen borzasztó az, ahogyan a túlsúlyos Sugar-rel bánnak az iskolában, de talán még elkeserítőbb, ahogyan a saját családja (vagyis a még túlsúlyosabb anyja és a visszataszító bátyja, Görény) bánik vele: lelkileg terrorizálják, megalázzák, folyamatosan a lelkébe gázolnak. Ezzel szemben ott van Even, akinek születésekor meghalt az édesanyja és az ikertestvére is, az apja pedig azóta is haragszik rá emiatt, őt hibáztatja, és fizikailag terrorizálja. Ez a két világ találkozik hát az iskola ebédlőjében, egy teljesen óvatlan pillanatban - vagy már sokkal hamarabb is találkoznak? 

A Sugar felbosszant, mert sokszor legszívesebben felpofoztam volna Görényt, amiért annyira undorítóan viselkedik a saját testvérével, de ugyanúgy beolvastam volna Sugar anyjának is, amiért ennyire rombolja a saját lánya önbecsülését. Ugyanígy Allie-hez is lett volna egy-két keresetlen szavam, aki tipikus cicababa, és azt hiszi, a szép külseje miatt felette áll mindenkinek, és csak neki van joga az olyan helyes fiúkhoz, mint Even. És pont ezek miatt tesz indulatossá, de néha még Sugar-t is szívesen megráztam volna, hogy "hahó, térj már észhez! Itt van Even, aki szeret téged, akinek tetszel, hát nem veszed észre?! Miért kételkedsz még mindig benne és önmagadban? Szard le magasról a többieket, ők csak irigyek rád a kisugárzásod miatt!" 

A Sugar tükröt tart elém, mert valójában én is ilyen vagyok, mint Sugar, annak ellenére, hogy nem vagyok, és soha nem is voltam túsúlyos. Viszont a testalkatom miatt szintén csúfolódások céltáblája voltam sokszor - igen, még a vékony testalkatot is lehet csúfolni, ajajj...! És még mai napig van, hogy megkapom, hogy "téged könnyebb ruházni, mint etetni", meg kissé gúnyosan odamondják, hogy "jaj, hát biztos nagyon vigyáz az alakjára..." Sokan azt hiszik, hogy én alig eszek, mert megszállottja vagyok a vékonyságnak, pedig ez nem így van. Valójában sokat eszek, és küzdök azért, hogy 50 kiló fölé emelkedjen a súlyom, de a 49-ről nem vagyok képes előre mozdulni, ez pedig nem olyan jó, mint amilyennek mások gondolják. Bár már megtanultam kezelni ezeket a beszólásokat, de régen nagyon megviselt, és nagy mértékben kihatott az önbizalmamra is. Főleg, amikor gimiben az egyik osztálytársnőm odavetette, hogy "most már nem lesznek S-es méretű ruhák, úgyhogy hízzál meg, mert már nem divat ez a soványság!" Mintha ugyan én tehetnék róla... Meg különben is, nem vagyok sovány. Ezt a jelzőt mai napig nagyon nehezen viselem...

A Sugar mosolyt csalt az arcomra, mert jó volt látni, amikor Sugar olyan lazán kezelte a beszólásokat, vagy amikor boldog volt Even társaságában. És, reménnyel töltött el, hogy igen, vannak ilyen fiúk, ilyen személyek, mint Even, akik meglátják a külső mögött a belső szépséget, akik nem a divat, a trend után mennek. Mert a mai világban még az erős egyéniségek is meginognak néha a Facebbok/Instagram/stb. diktálta trend láttán... 

Hát, ezért írtam azt az elején, hogy nem számít az, hogy én nem lennék Even esete. Mert attól függetlenül Even nekem is reményt adott, önbizalmat, és megerősített. Ő egy olyan fiú, amilyenre minden lánynak szüksége lenne, legalább egy beszélgetés erejéig. Ritka az ilyen fiú a valóságban, de létezik! És én szívből kívánom, hogy minden lány találja meg a saját Even-jét. :)