Best Of Sens - képekkel (:2017.07.08. 20:09, Gréti
Ma nagyon jó napom volt, mert eljött meglátogatni a barátom. ^^ Kb. 100 km-re lakunk egymástól, de ezt eddig annyira nem is éreztük, csak nyáron, mert ugyebár egy suliba jártunk és egy koliban laktunk. Eddig a nyári találkozásokat is kicsit macerásabb volt megoldani, de most, hogy tavaly megszerezte a jogsit, így már sokkal kényelmesebb neki is eljutnia hozzám. Bár, a következő időszakok kicsit nehezebbek lesznek ilyen téren, hiszen ő még marad bent az egyetemen, én meg ugyebár megyek Vésztőre, de azon gondolkoztam, hogy akkor sem lett volna könnyebb, ha egyszerre végeztünk volna (eredetileg így lett volna), mert akkor ő X helyre került volna exmisszus gyakornoknak, én meg Y helyre, de még ha közelebb is raktak volna minket egymáshoz, az sem lett volna egyszerűbb, sőt... hiszen akkor sem tudtunk volna gyakrabban találkozni a tennivalók miatt. Szóval, akárhányszor gondokozok, mindig oda jutok, hogy minden úgy van jól, ahogy van. :) Egyébként én nem szoktam ilyeneken aggódni, tehát fel sem vetődik bennem, hogy "jaj, mi lesz, ha ő talál magának valaki mást", mert én úgy vagyok vele, hogy a jót nem kell félteni, a rosszat meg hiába féltjük. Hát de nem? Aki olyan, az hadd menjen, és inkább most derüljön ki az ilyen, mint egy házasságban. Persze, ez nem azt jelenti, hogy én nem teszek meg minden tőlem telhetőt azért, hogy a kapcsolatunk jól működjön, de egyszerűen nem vagyok az a féltékenykedő-típus, mert én tudom, hogy milyen vagyok, és tudom azt, hogy vannak olyan lányok, akikkel nem tudnám, és nem is akarnám felvenni a versenyt, még a szerelmem kedvéért sem - mert ha tényleg a szerelmem lenne, akkor nem is lenne szükség semmi ilyesmire, ugyebár. Na, de nálunk nincs szó semmi ilyesmiről, ez csak most eszembe jutott arról, hogy augusztustól plusz 100 km-re nő majd a köztünk lévő távolság.
Tegnap este az Ottawa Senators Facebook oldalán megosztottak egy galériát, amely Erik Karlsson legjobb szezon-pillanatairól tartalmaz képet - ezeket >>ITT<< megnézhetitek. Arra gondoltam, hogy én is összeállítom a saját BestOfSens-mappámat. 12 képet választottam ki, mivel igyekeztem inkább azokból a meccsekből, amelyeket én magam is láttam, mert úgy éreztem, ez úgy fair. :) Lássuk hát. ^^
Amikor még áprilisban belájkoltam az Ottawa Senators Facebook oldalát, ez volt az első fénykép, amit kihozott nekem a közösségi oldal, én pedig egyből le is töltöttem. Annyira menő szerintem, hogy azóta sem tudom megunni. ^^
A gólkirály öröme. :) Pillanatkép arról a bizonyos New York Rangers-elleni meccsről, amikor Pageau mesternégyest lőtt. Imádom. ^^
A Pittbsurgh Penguins elleni meccsen, amikor igaz, hogy nem nyertek, de csak hajszál híja volt. Ez a fénykép szerintem nagyon kifejező, Karlsson arca pedig mindent elárul. :)
Az utolsó Pittsburgh Penguins elleni meccsen, a második hosszabbításkor Karlsson és Pageau épp megtárgyalják, mi legyen. Nem is értem, miért nem Pageau a csapatkapitány-helyettes... :)
Hát ezt egyszerűen nem hagyhattam ki. :) Az az öröm... :D <3
Az április 15.ig Boston Bruins elleni meccs, amikor Brassard örömében Karlsson nyakába ugrott, ezzel a földre teperve őt. #ÖrökKedvencPillanat ^^
Láttam már videót a jótékonykodásukról, ezért nem hagyhattam ki ezt a fényképet. Annyira aranyosak és jó fejek, hogy így törődnek azokkal a rajongóikkal is, akik pl. valamilyen betegségben szenvednek. És nem csak illemből teszik, hanem tényleg szívből! >>IDE<< kattintva megnézhettek egy videót az egyik beteg rajongónál tett látogatásukról. Szóval, hatalmas respect a fiúknak! <3
Múltkor hosszasan ecseteltem, hogy Karlsson csapatkapitánysága miért példaértékű számomra, és nagyon örültem, amikor megtaláltam ezt a fotót, mert tökéletesen összefoglalja az érveimet.
Valaki az NHL Awards-on lefényképezte Karlsson-t a vörös szőnyegen, mellette pedig ott a Stanley-kupa. Teljesen véletlen, mégis jól elkapott pillanat volt, ez pedig szintén egy ahhoz hasonló. Az igazi bajnok. ^^
Na, ezt a fotót azért szeretem, mert nagyon jól kifejezi a két csapatkapitány közötti különbséget. Crosby-n itt is látszik, hogy olyan erővel küzdött a kupáért, hogy az már egyenesen visszataszító volt, és a győzelem érdekében nem nézett se Istent (hiába vetette a keresztetet minden meccs előtt...), se embert. Karlsson viszont nem volt hajlandó feladni önmagát, és természetesen a Senators sem. Ezért is a kedvenceim. :)
A két kedvencem egy képen, egy győzedelmes pillanatban. ^^
Ezt hagytam utoljára, mert ez a leg-leg-leg. Kellenek még ide szavak? Nem hinném. Ez a kép mindent elárul, csak rá kell nézni: a csapattagok öröme, összetartása, Karlsson a háttérben... Hát pontosan ezért ők a legjobb jégkorong csapat a világon! <3
|