Még mielőtt elszabadulnának az indulatok, és a Trónok harca, Vámpírnaplók, NCIS, stb. rajongók egyöntetűen felhördülnének és nekem esnének, leszögezem: tudom, hogy a kettőt nem lehet összehasonlítani. Egy sportmérkőzés és egy sorozat teljesen más műfaj, ezzel tisztában vagyok. Ez a bejegyzés csupán személyes tapasztalatokra reflektál, arra, hogy számomra miért bizonyult jobb és hasznosabb szabadidős tevékenységnek egy jégkorongmeccs, mint egy sorozat nézése. Aztán, ha valaki kedvet kap a dologhoz, annak csak örülök. :)

1. Életszerű
Lehet, hogy "írói" ártalom, de én ha nézek egy sorozatot/filmet, mindig az van bennem, hogy "úgyis happy end lesz a vége", meg valamiért előre átlátom a cselekményt, szóval hogy mi mi után fog következni és miért. A meccseken viszont nincs ilyen, mert ott aztán tényleg a meglepetés erejével hat minden, és sosem tudni, mi fog történni a következő másodpercben. Ez pedig folyamatos feszült izgatottságban, várakozásban tart, de persze jó értelemben. :)

2. Teljesen kikapcsol
De olyan szinten, hogy mialatt nézem, nem is gondolok semmi másra, nem agyalok azon, mi történt aznap velem, ki idegesített fel már megint, mi vár rám holnap - csak nézem a meccset, az agyam pedig teljesen pihenő állapotba kerül. Persze, nem úgy, hogy csak bambulok kifelé a fejemből, mert a mérkőzés menetét feszülten figyelem, de ezen kívül más nem is érdekel olyankor. És ez tényleg nagyon jó érzés sokszor, mert én hajlamos vagyok a túlzott agyalásra. 

3. Spontán és vicces
Amikor a nyáron Csabival először mentünk fagyizni (akkor még csak barátok voltunk), akkor beszélgettünk arról, hogy blogolok, meg hogy szeretem a jégkorongot, és akkor azt mondta, hogy ő nem szereti a jégkorongot, mert nagyon durva sport. (Hozzáteszem: jelenleg épp ő is nézi a Colorado Avalanche elleni meccset ^^) Erre én mondtam neki, hogy azért mégsem annyira, mint az amerikai foci, meg különben is, ez nem csak erről szól. Valójában, ha megnézzük az összetételeket, csapatonként átlagban 2-3 verekedős játékos, ha van, a többiek pedig csak egy adott pillanatban kerülnek olyan ingerült állapotba, hoyg odacsapnak az ellenfélnek. Amit viszont már kevesen vesznek észre, azok a vicces pillanatok. Például, amikor Karlsson üti a korongot, és eltörik a kezében az ütő - oké, ez neki biztos nem vicces, de azért na... :) Vagy, egyébként a verekedések is tudnak poénosak lenni, múltkor azon gondolkoztam, hogy simán elmehetnének a Mónika show-ba, főleg amikor a kiállított játékos a kispadról mutogat a másiknak, hogy "kimegyünk!". Ez jobb, mint bármilyen forgatókönyv szerinti, előre megrendezett vicces jelenet. :)

4. Feszültséglevezető
Na, mindegy. Szóval, nekem eddig az írás volt az a tevékenység, amire azt mondtam, hogy kikapcsol, és segít levezetni a feszültséget. Na, hát ez addig tartott, amíg nem kezdtem el nézni a jégkorongot. Mert ahhoz az elégedettséghez semmi sem fogható, amikor a szabálytalankodó ellenfélt kiállítják; ugyanakkor még sosem éreztem olyan indulatot sem, mint amit akkor szoktam, amikor pl. indokolatlanul kiállítanak egy Senators tagot. A gólokról nem is beszélve... amikor tövig rágod a körmöd, mert az állás döntetlen, és akkor a kedvenc csapatod az utolsó pillanatban belövi a győztes gólt, te pedig üvöltve kiáltasz fel az örömtől velük együtt... :) Teszem hozzá, mindezt a hajnali órákban, amikor neked is aludnod kellene, mert másnap ezeregy dolgod van, de persze egyáltalán nem vagy fáradt, mert ugyan ki tudna ilyenkor aludni? Egyébként, itt meg kell jegyeznem, hogy e téren különösen is hálás vagyok a jégkorongnak, ugyanis én midnig is híres voltam arról, hogy túlságosan visszafojtom az indulataimat, érzéseimet, a meccsek viszont segítenek, hogy kihozzam magamból. 

5. Családias és őszinte
Oké, egy-egy sorozat szereplőit is közel érezheti magához az ember, de az mégsem olyan, mint amikor egy csapat kerül közel a szívedhez! Én már csak tudom. Pedig mindig is voltak kedvenc karaktereim, de az Ottawa Senators-t nem múlja felül semmi. Mert tudom azt, hogy ők valóságos játékosok, nem színészek, tehát ez az egész, amit látok, mind a valós és igaz. Lehet, hogy csak én vagyok ennyire kötöszködős ilyen téren, de nekem mostanában már egyre fontosabb az, hogy tudjam: mindaz, amit nézek, nem megjátszás. Így is annyi színjátéknak vagyok a tanúja a mindennapokban, és sajnos néha én is belekényszerülök. Jó látni őszinte pillanatokat legalább egy meccs erejéig a jégpályán. 

+1. Az idő értéke
A jégkorong meccseken minden tizedmásodperc számít, olyannyira, hogy akár az utolsó pillanatban is történhetnek sorsfordító dolgok. Mai világunkban azonban sokszor azt érezzük, hogy csak rohannak a percek, és szinte nincs is idő élni, nem tudjuk magunkat utolérni. A jégkorongmeccseken azonban mintha helyreállna az idő menete, és minden visszakerülne a normális kerékvágásba. Ez pedig nagyon tetszik, mert megtanultam, hogy igenis, öt perc alatt is óriási dolgokat lehet véghez vinni, és minden másodperc számít, örülni kell minden pillanatnak, sőt, komolyan kell venni, és ki kell használni a lehetőségeinkhez mérten.