Sziasztok!

Gréti vagyok, 24 éves, református lelkipásztorSzatmári lány vagyok, de apai részről van bennem egy kis dunántúli is, a vőlegényem, Csaba pedig erdélyi. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal 12 éves korom óta blogolok és szerkesztek honlapot. 

Svédország. Kanada. Rap zene. Autóvezetés. Könyvek. Olvasás. Írás. Jégkorong. Ottawa Senators. Jean-Gabriel Pageau. 

"Tedd azt, amiben hiszel, és higgy abban, amit teszel!"
 
2018/19 Season


/nagyobb méretért kattints!/

Jelmagyarázat:
@ = idegenben
vs = hazai pálya
TOR = Toronto Maple Leafs
CHI = Chicago Blackhawks
MTL = Montreal Canadiens

Időpont magyar idő szerint!

 
Útmutató

Ottawa Senators Karlsson season 
Pageau nhl meccsajánlók lelkész 
award tag jégkorong rap motivation IIHF playoff

 
ALLIN-Award

Az ALLIN Award, vagy másnéven Blogger Encouraging Award egy olyan díj,melyet minden hónapban egy általam választott bloggernek adok. Mint a nevében is benne van, ez egyfajta bátorító díj, amely arra buzdít, hogy mindent bele! :) Bloggernek lenni nem könnyű, éppen ezért gondoltam arra, hogy minde bátorítás jól jön. ^^

A HÓNAP DÍJAZOTTJA: Bibi
(frissítve: 2018.03.04.)

Előző díjazottak

 
Beszélgessünk :)

 

 
Senators

Cserét a chat-ben kérhetsz! Különösebb kikötésem nincs, csak hogy szép, rendezett, igényes legyen az oldalad, és hogy cserébe te is tegyél ki engem! :) Helyek száma nincs korlátozva!

  

  

  

Te? :)

*  *  *

♥ Csabi ♥ EnaTheaAmy 

* * *

Visszavárósok
 

 

 
Legfrissebbek
Friss bejegyzések
2018.09.16. 12:00
2018.08.20. 18:53
2018.07.14. 22:37
Friss hozzászólások
 
Site Info
Szerkesztő Gréti (Greta Chevelle)
Nyitás 2017.01.11.
Téma személyes, jégkorong, keresztyén
E-mail greta.chevelle@gmail.com
Facebook @GretaChevelle
Design saját
Köszönet Linda
Források X X X X

GretaChevelle © (2017- )

 
Login/-out
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Greta Chevelle blogja

Koreai jégkorong, vagy inkább maradjak a kanadainál?

2018.05.08. 19:39, Gréti

Sziasztok! Komolyan mondom, már el is felejtettem, milyen jó jégkorong meccset nézni, mert szeptember óta egy kezemen meg tudom számolni, hány mérkőzést láttam. De most annyira jó, hogy Pageau kiment a világbajnokságra, mert így már csak ezért is van miért nézni az IIHF meccseket. ^^ De kezdjük az elején. Vasárnap játszott Kanada és Korea, de sajnos azt a mérkőzést nem tudtam élőben megnézni, ugyanis csak estére lett internetem, egyébként egész nap meg volt halva. Viszont, mint oldalra ki is írtam, az eredmény 10-0 lett Kanada javára, és visszanézve az összesítőt azt kell mondjam, hogy Koreának sajnos nem erőssége a jégkorong. Tudom, hogy sok minden másban nagyon jók, meg ügyesek, de a jégkorong az nem nekik való. Szóval, nem tudom, hogyan jutottak el ideáig, mikor tényleg elég gyengék, jelenleg az utolsó helyen állnak. De persze, nem akarom őket bántani. Viszont, az is hozzátartozik, hogy a meccsen a lelátó gyakorlatilag üres volt, tehát alig lézengtek ott emberek, vagy ha mégis, azok inkább Kanada-szurkolók voltak. Persze, az is igaz, hogy a mérkőzés 12:15-kor volt, ráadásul vasárnap, na de akkor is. Elég lehangoló látvány volt.

Nem úgy, mint a tegnap esti Kanada/Dánia mérkőzés. Fú, na annak aztán volt feelingje! Mintha NHL rájátszást néztem volna! A lelátók tömve emberekkel, akik hangosan bíztatták kedvenceiket. Ez már igen. Ilyen egy igazi meccs. Ami azonban meglepett, hogy a dánok ennyire gyengén szerepeltek. 7-1 lett az állás, és azt az egyetlen gólt is nagy kínkeservesen sikerült belőni. Viszont, a mérkőzés elején biztos voltam benne, hogy ők fognak nyerni, olyan magabiztosan kezdtek. A játékuk összeszedett volt, gyors, a taktikájuk valami egészen új, legalábbis számomra. De Kanada hamar felvette a ritmust, sőt, alkalmazkodott az ellenfél taktikájához, és azt hiszem, pont ezzel zavarhatta meg őket. Megmondom őszintén, ilyen gyors meccset talán még életemben nem láttam, úgy passzolgatták egymásnak a korongot ide-oda, olyan fürgén, ügyesen és kiszámíthattlanul, hogy öröm volt nézni - még akkor is, ha közben borzalmasan fájt a fejem, de mint mondani szokták, teljesen megérte. ^^ Kanada így jelenleg a 2. a tabellán, az első pedig az USA csapata, de reménykedek, hogy ha az aranyérmet nem is, de az ezüstöt hazavihetik, hiszen ez Pageau karrierjének is jót tenne. 

És akkor jöjjön egy kis NHL, mert ugyebár mégiscsak ez a liga a jégkorong csúcsa.

Kezdeném egy örömhírrel: a ma hajnali mérkőzésen a Washington Capitals megverte a Pittsburgh Penguins csapatát, ami azt jelenti, hogy a Pittsburgh kiesett a versenyből, tehát a Washington megy tovább a keleti fináléba!

Oké, tudom, hogy nem szép dolog, de tényleg örülök neki, hogy a Pittsburgh kiesett. Különben is, két egymás utáni évben nyertek, itt az ideje, hogy máshoz kerüljön a kupa. Még mindig a Vegas Golden Knights-ot tartom a legesélyesebbnek, de milyen durva lenne már, hogy egy vadonatúj csapat rögtön a megalakulását követő szezonban Stanley-kupa győztes lesz... Mondjuk más szemszögből nézve ez azt is jelentené, hogy minden NHL csapat megnyerte a kupát - kivéve az Ottawa Senators, mert ebből a csapatból végül nem delegáltak tagot a Vegas-ba. Na de mindegy, ez nagy szívfájdalmam, nem is beszélek róla. Viszont, visszatérve a keleti fináléhoz: nagyon örültem volna, hogyha a Washington ellenfele a Boston Bruins lett volna, de ez sajnos meghiúsult, ugyanis a Tampa Bay Lightning 6.-án végül is legyőzte őket, igaz, a Boston nem adta könnyen a lehetőséget. Az biztos, hogy Tampa Bay rajongó nem leszek, hiszen ezen a mérkőzésen abszolút kiábrándultam belőlük. Értem én, hogy rájátszás, meg továbbjutás, de azért nem kellene, már bocsánat, de állat módjára játszani. Pedig ők ezt tették: úgy ütötték-lökték a Boston játékosait, hogy fájt nézni. Kb. mintha a tavalyi Senators-Pittsburgh rájátszást láttam volna. Oké, a Boston azért közel sem áll olyan közel a szívemhez, mint a Senators, viszont megtudtam, hogy a csapatkapitány, Zdeno Chára 2001-2006 között Senators tag volt, így pedig már mindent értek. Egyébként Chára már 41 éves, de még mindig aktív játékos, ami azért nem semmi. Pl. Chris Neil a tavalyi szezon után visszavonult, pedig még csak 38 éves. Ja, és egyébként Chára Trencsénben született Szlovákiában, ez is érdekes információ lehet. 
Na de a lényeg, hogy sajnos a Boston kiesett, viszont egy fordulóval tovább jutottak, mint tavaly, 2017-ben ugyanis már az első körben kiütötte őket a Senators. Az idei rájátszás folytatására azonban kicsit még várni kell, ugyanis nyugaton még kérdéses, hogy a Winnipeg Jets vagy a Nashville Predators lesz a Vegas Golden Knights ellenfele. Személy szerint a Winnipeg-nek jobban örülnék, mert hát a Nashville az elmúlt években már jó néhányszor bizonyíthatott. De, május 11.-én hajnalban minden kiderül. :) 

IIHF 2018 Game #1. USA vs. CAN 5-4

2018.05.04. 19:26, Gréti

Sziasztok! Nos, jelentem, megnéztem életem első világbajnokság-meccsét, már ami a jégkorongot illeti. Természetesen nem hagyhattam ki, hiszen a B csoportban a nyitó meccset a kanadai csapat játszotta az USA ellen, ami azért kicsit vicces volt, hiszen tele volt NHL, ill. AHL játékosokkal, így hát nem is csoda, hogy olyan nehezen dőlt el a végeredmény. Ami nagyon meglepett, hogy a hosszabbítás csak 5 perc volt. Mindig 2x20 perc a hosszabbítás, szóval nem értettem, mi ez az egész, és kicsit ideges is voltam, hiszen az 5 perc lejártával sem dőlt el a végeredmény, mondom nehogy már egyenlő legyen, a jégkorongban ilyen nincs, ez nem olyan, mint a foci. Na, de aztán megnyugodtam, mert jöttek a büntetők - csakhogy, még itt sem dőlt el, ugyanis 1-1 lett a sikeresen belőtt gólok száma! Na, hát addigra már majdnem tövig rágtam a körmöm, közben meg azon forrongtam magamban, hogy miért nem küldik már fel Pageau-t büntetőt lőni. Ha ezt megteszik, akkor talán nyerhetett volna Kanada, így azonban az USA himnusza hangzott el a mérkőzés végén. De hát, nem sajnálom tőlük, hiszen egyrészt abban a csapatban is voltak Senators tagok, másrészt meg, még nincs vége a bajnokságnak. 

Annak ellenére, hogy tényleg izgalmas meccs volt, vegyes érzéseim vannak így a mérkőzés után. Nem is tudom, nekem akkor is az NHL meccsek adják meg az igazi feeling-et, de nem tudnám megmagyarázni, hogy miért. Bevallom, igazából csak Pageau miatt követem az eseményeket, ezért is esett rosszul, hogy a 4. sorba rakták, és igencsak keveset mutatott belőle a kamera. Azt egyébként nagyon lehetett érezni, hogy a játékosok direkt erre az alkalomra álltak össze, és hogy egyébként különböző csapatokból érkeznek, szóval voltak a meccsnek pillanatai, amikor úgy tűnt, mindjárt szétesik az egész. Főleg, ha belegondolunk, hogy némelyek a tényleges csapattársuk ellen léptek pályára... Szerintem ez azért megzavarhatta őket, de a végére összekapták magukat. Alapvetően azt éreztem a játékosokon, hogy nem is igazán a csapatszellem hajtja őket, hanem egyrészt a hazaszeretet, másrészt mintha mindegyik az eredeti csapatáért játszott volna. Mondjuk, még ez is teljesen érthető, de hát még lesz majdnem két hetük, és biztosan össze fognak rázódni. Nem vészes a helyzet, igaz, most az USA jobban preferált, de hát persze Kanadát sem kell félteni. Azért reménykedek, hogy Pageau-t többet fogom látni a világbajnokság meccsei alatt, merthogy továbbra is nyomon követem az eseményeket, mégpedig élő egyenes adásban. :) A következő mérkőzést egyébként kiváncsian várom, hiszen vasárnap Koreával fognak megküzdeni, úgyhogy biztosan izgalmas lesz. 

További információk és képek a meccsről: IIHF.COM

NHL 100 Classic

2017.12.17. 15:22, Gréti

Száz évvel ezelőtt, 1917. december 19.-én valami új kezdődött el a jégkorong történetében. Az akkori Ottawa Senators hazai pályán mérkőzött meg a Montreal Canadiens csapatával - ez volt az NHL első mérkőzése. 2017. március 17.-én pedig bejelentették, hogy december 16.-án, emlékezve a 100 éves évfordulóra, ismét megrendezik ezt a nagyszabású mérkőzést. Így hát az Ottawa Senators hazai pályán fogadta a Montreal Canadiens csapatát, mégpedig nem akárhol, hanem szabadtéren, a  Lansdowne Park-ban. Hogyan alakult a mérkőzés? Milyen volt a hangulat, és mi lett a végeredmény? Lehet, hogy huszonöt évnyi küzdelem után az Ottawa Senators végre méltónak bizonyul a régi csapat címeire? A bejegyzésemből mindez kiderül! :)

Miért jobb a jégkorongmeccs, mint egy sorozat? - 5+1 érv

2017.11.10. 22:12, Gréti

Még mielőtt elszabadulnának az indulatok, és a Trónok harca, Vámpírnaplók, NCIS, stb. rajongók egyöntetűen felhördülnének és nekem esnének, leszögezem: tudom, hogy a kettőt nem lehet összehasonlítani. Egy sportmérkőzés és egy sorozat teljesen más műfaj, ezzel tisztában vagyok. Ez a bejegyzés csupán személyes tapasztalatokra reflektál, arra, hogy számomra miért bizonyult jobb és hasznosabb szabadidős tevékenységnek egy jégkorongmeccs, mint egy sorozat nézése. Aztán, ha valaki kedvet kap a dologhoz, annak csak örülök. :)

1. Életszerű
Lehet, hogy "írói" ártalom, de én ha nézek egy sorozatot/filmet, mindig az van bennem, hogy "úgyis happy end lesz a vége", meg valamiért előre átlátom a cselekményt, szóval hogy mi mi után fog következni és miért. A meccseken viszont nincs ilyen, mert ott aztán tényleg a meglepetés erejével hat minden, és sosem tudni, mi fog történni a következő másodpercben. Ez pedig folyamatos feszült izgatottságban, várakozásban tart, de persze jó értelemben. :)

2. Teljesen kikapcsol
De olyan szinten, hogy mialatt nézem, nem is gondolok semmi másra, nem agyalok azon, mi történt aznap velem, ki idegesített fel már megint, mi vár rám holnap - csak nézem a meccset, az agyam pedig teljesen pihenő állapotba kerül. Persze, nem úgy, hogy csak bambulok kifelé a fejemből, mert a mérkőzés menetét feszülten figyelem, de ezen kívül más nem is érdekel olyankor. És ez tényleg nagyon jó érzés sokszor, mert én hajlamos vagyok a túlzott agyalásra. 

Meccsajánló: PHI@OTT

2017.10.27. 09:53, Gréti

Végre eljutottam oda, hogy megírjam az idei szezon első meccsajánlóját. :) Sajnos ezt a mérkőzést sem láttam élő közvetítésben, de reggel első dolgom volt az első osztályosoknál tartott áhítat után, hogy megnézzem az összefoglalót, és hát fúúú, nem semmi összecsapás volt! Kívülállók azt mondanák, hogy mi ezen olyan hűha, hiszen a Senators "csak" 5-4-re nyert. Na de milyen győzelem volt az! Egyszerűen fantasztikus!

Kezdjük ott, hogy a Senators alig egy perc játékidő után belőtte az első gólt, mégpedig Phaneuf jóvoltából, aki a félpályáról küldte be a korongot, mondhatni csont nélkül. Már itt lehetett sejteni, hogy a Senators csúcsformában van, és ezt csak megerősítette az, hogy az első harmad végére 3:0 volt az állás. A meccs fénypontja számomra a 3. gól volt, amit Karlsson és Pageau lőttek be közös erővel (Karlsson asszisztált, tehát gyakorlatilag Pageau szerezte a gólt). Még jó, hogy akkor pont egyedül voltam a lelkészi irodán, mert szabályosan felkiáltottam örömömben, annyira felemelő érzés volt számomra, hogy a két kedvencem lőtte be azt a gólt, hogy azta mindenit! Az idei szezon eddigi legkedvencebb pillanata! ^^
A második harmadban aztán a Philadelphia is összeszedte magát, és két gólt is belőtt, ellenben a Senators csak egyet, de még mindig ők vezettek 4:2-re. A harmadik harmadban aztán élesedett a küzdelem, a Philadelphia 5:4-re feltornázta magát, közben volt két gól, amit a bírók szerencsére nem fogadtak el, úgyhogy a Senators megnyerte a mérkőzést, ééés ami még jobb, hogy ezzel immár a Keleti Főcsoport 4. helyezettjei! Ma hajnalban a New Jersey Devils ellen lépnek pályára, az első három helyen álló csapat (Tampa Bay, Pittsburgh és Toronto) viszont csak 28.-án játszanak, vagyis ez azt jelenti, hogy ha nyer az Ottawa, akkor még előrébb kerülhetnek, hiszen a Toronto-nak szintén 14 pontja van, a Pittsburgh-nek pedig csak 15! Ráadásul a Pittsburgh nem is áll olyan fényesen, mert -7 pontbeli hátrányban van, ha a gólokat nézzük, míg a Senators-nál ez +9. Tehát, élesedik a helyzet, és még csak október vége van! Ha a Senators így folytatja, komoly esélye van arra, hogy idén is legalább olyan szépet produkáljon, mint tavaly. Jeee! ^^

/Fotó: Facebook/

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |