Sziasztok! Kicsit régen írtam, pedig az utóbbi időben sikerült viszonylag rendszeresen blogolnom. Most már, hogy közeledik a záróvizsga, elkezdtem rá tanulni, de az is az igazság, hogy sokszor a fáradtság győz le engem, úgyhogy mire odaérnék, hogy blogolhatnék, már kedvem sincs hozzá, és hát nem szeretnék csak azért írni, hogy legyen bejegyzés. Szerintem a minőség fontosabb, mint a mennyiség. :)
Véget ért a világbajnokság egyik része, vagyis ma már a negyeddöntők lesznek, huszadikán pedig kiderül, hogy melyik csapat nyeri a versenyt, és lesz aranyérmes világbajnok. Legnagyobb örömömre Kanada is tovább jutott, Oroszországgal fognak megküzdeni. Kicsit izgulok, mert az oroszok elég jók, de hát Kanadát sem kell félteni. Az utolsó meccsen könnyedén nyertek, azonban most kivételesen mégsem őket szeretném dicsérni, hanem ellenfelüket, Németországot.

Mondhatni, hogy csúnyán kikaptak, de igazság szerint kicsit azt éreztem rajtuk, hogy nem is küzdenek annyira. Nyilván tudták, hogy ez a mérkőzés már nem oszt, nem szoroz, úgyhogy lehet, kicsit feladták, vagy nem tudom. Nem azt mondom, mert igyekeztek, de nem eléggé, ezzel szemben Kanadán nagyon érződött, hogy maximálisan odateszi magát, hiszen neki biztosítania kellett a továbbjutását. Na, de nem is a játékosok miatt jár ki a tisztelet a németeknek, hanem a rajongók miatt. Nem voltak sokan a lelátón, de akik elmentek, azok az utolsó pillanatig bíztatták kedvenceiket. Nem viccelek!

Amikor a harmadik harmadból már csak 2 perc volt hátra, és biztos volt a vereség, a német szurkolók akkor is lobogtatták a zászlót, énekeltek, és hangosan, teljes erőbedobással és lelkesedéssel szurkoltak.

Én meg arra gondoltam, hogy ez igen. Tudnak valamit. Mert lényegében ők ezzel azt éreztették a csapatukkal, hogy mindegy mi van, ők akkor is szeretik őket, és mindegy, hogy most kiestek, de ideáig eljutottak, és aki ideáig eljut, az már csak győztes lehet. Ez kicsit olyan, mint az Oscar-gála, akit jelölnek, az már nyert valamit. És annyira jó volt ezt látni, hogy lehet így is hozzáállni a dolgokhoz, és rájöttem, hogy tulajdonképpen minden csak nézőpont és viszonyítás kérdése. Ezért is szeretem a jégkorongot, mert mindig megerősít valamiben, mindig rádöbbent valamire, mindig tud újat mutatni. 
A negyeddöntő további versenyzői egyébként még Svédország,, Litvánia, USA, Csehország, valamint Finnország és Svájc. A svédeket, cseheket és Svájcot nem láttam játszani, úgyhogy róluk nem tudok véleményt alkotni. Az USA egyértelműen jó, de hát nem is lehetne másképp, hiszen tele vannak NHL játékosokkal, Finnország szintén nagyon jól játszik, ezt bizonyították a 12.-i mérkőzésen, ahol 5-1-re verték meg Kanadát, a litvánokat viszont nem tudom hova tenni, nekem ők kicsit furcsa csapat, de hát bizonyára megérdemelten jutottak tovább. Szerintem a legesélyesebbek a negyeddöntőből való továbjutásra az USA, Finnország, Svédország, és hát remélhetőleg Kanada, de őszintén szólva szerintem nem lesz könnyű legyőzni az oroszokat. Mindenesetre reménykedek, hogy nem egy 4. helyezéssel kell hazatérniük. :) (Egyébként az rossz, vagy legalábbis szokatlan, hogy egy mérkőzés után el is dől a továbbjutás, ugyebár az NHL-ben legalább 4-et és legfeljebb 7-et játszanak, de hát ez egy világbajnokság, ahol nyilván tartani kell magukat a keretekhez.)