Sziasztok! A bal oldalsávban lévő kis bemutatkozómban írtam, hogy szatmári lány vagyok, ami azt jelenti, hogy az Alföldön születtem, nőttem fel - viszont, megmondom őszintén, nem szeretem a síkságot. Tudom, Petőfi nagyon szépen írja:

Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.

, de én ezzel nem tudok azonosulni, mert nekem a Kárpátok, vagy bármilyen más hegység egyáltalán nem zordon, hanem maga a szépség, valami olyasmi, ami megnyugtat, ami biztonságot sugároz, ahol igazán otthon tudnám érezni magam. A másik, hogy bár teljességében nyári gyerek vagyok, mivel a névnapom júniusban, a születésnapom pedig augusztus elején van, mégsem szeretem a nyarat, a meleget. A legjobban ősszel érzem magam, amikor hűvös van, de még azért süt a Nap is, viszont vehetek fel pulóvert. Szóval, ha választhatnék a lakhelyemet illetően, akkor biztosan az északi országok közül választanék, ahol a klíma pont nekem megfelelő, és a hegyek is szép számmal fordulnak elő. 

Lehetséges, hogy a jégkorong szeretete ebből is fakad, de az északi országok iránti vonzalmam nem újkeletű dolog. 11 évesen nagy rocker-korszakomat éltem, és az első együttes, amelyik a kedvencemmé vált, az a The Rasmus volt. Olyannyira szerettem őket, hogy képes voltam elkezdeni finnül tanulni, még van is valahol egy kis noteszem, tele finn kifejezésekkel. Bevallom, hamar ráuntam, mert a finn egyébként elég nyakatekert nyelv szerintem, másrészt pedig nem sokkal ezután jött a rap-korszakom, ami ugyebár mai napig tartja magát. De, a lényeg, hogy néhány évvel ezelőtt, immár egyetemistaként, ismét visszatértem az északi országokhoz. Épp egy regényt írtam, és ennek kapcsán utánanéztem, hol vannak még a mai világban királyok, még ha csak ceremoniálisan is. Így került a képbe Norvégia, Svédország és Dánia, és az északi kultúra. Olyannyira belemerültem, hogy elkezdtem norvégul tanulni - ami kb. "mission impossible", ugyanis alig lehet normális nyelvkönyvet találni. De azért elég jól ment, megtanultam a kiejtést, személyes névmásokat, számokat, sőt, a himnusz egy részét is. (azóta már a kanadait mondhatni fújom kívülről, annyit hallottam a jégkorong mérkőzések elején :))

Ja, vi elsker dette landet... (igen, mi szeretjük ezt azt országot)

De aztán ez is alábbmaradt, főleg időhiány miatt, hiszen ekkor még javában a héber és görög írásmagyarázatot bűvöltem, plusz angol szakfordítást is kötelező volt csinálni, és úgy éreztem, ennyi idegennyelv bőven elég az életembe.

Viszont, néhány hónappal később megérkezett a jégkorong, az Ottawa Senators személyében, és hát nem titok, mindez milyen hatással volt rám. :) Az egyik hatodéves konzultáción játszottunk egy játékot, aminek az volt a lényege, hogy a terem volt a világ, és el kellett helyezkednünk ott, ahol legszívesebben lennénk - mondanom sem kell, gondolkodás nélkül Ottawához álltam. :) Erik Karlsonnak köszönhetően pedig a svéd nyelv a figyelmem középpontjába került, ami egyébként hasonló, mint a norvég, és hasonlóan nehéz hozzá könyvet beszerezni. De nem adom fel, mint ahogyan azt sem, hogy egyszer majd eljuthatok valamelyik országba. Nem vagyok telhetetlen, úgyhogy az egyik is elég lenne, bár Kanadának jobban örünék, mert akkor biztosan nem hagynám ki Ottawát és a Canadian Tire Centre-t. De ettől függetlenül is, szívesen töltenék el időt valamelyik északi országban. 

Nektek melyik a kedvenc helyetek, országotok a világon? :)

/képek: gocollette.com, hdwallpapers.net, christinehauschild.com/