Tegnap ugyebár nem írtam semmit, ma pedig szintén nem sikerült elérnem az 1667 szót. Ennek főleg az az oka, hogy egyéb sulis beadandók is közbejöttek, amiket muszáj volt megírnom, ráadásul ezt a mai részt most este írtam meg, így kicsit féltem, hogy összecsapott hatása lesz. De remélem, nem. :) Azért igyekeztem. Fogadjátok szeretettel! 

* * *

Jamie nem volt nőcsábász-típus, de mindig sok lány legyeskedett körülötte. Ő azonban csak egyetlen lányt engedett igazán közel magához, Alicia-t, aki vele egyidős volt, és orvosnak tanult. Még a gólyatáborban ismerkedtek meg, amit közösen szervezett meg az orvosi és a jogi kar – Jamie ugyanis ügyvédnek tanult. Barátságuk végig kitartott az egyetemi évek alatt, és bár Jamie nem beszélt róla, én mindig is sejtettem, hogy többet éreznek egymás iránt. Alicia egyébként nagyon szimpatikus volt mind nekem, mind az egész családunknak, és jó párszor vendégeskedett nálunk.
De ez a lány, aki most itt állt előttem, csupán árnyéka volt Alicia korábbi énjének. Szőkésbarna haja össze volt fogva, de még így is nagyon csapzott volt, arca sápadt, kissé beesett, tekintete pedig nagyon riadt, miközben le sem vette a szemét Klint fegyveréről. Váltottam egy gyors pillantást a barátommal, majd kikerültem őt, és odamentem Alicia-hoz.
- Nincs semmi baj. Nem fog bántani. Velem van… -kezdtem, de alig fejeztem be, Alicia hevesen magához ölelt, és sírni kezdett. Kissé sután visszaöleltem, mert nem tudtam mit kezdeni a hirtelen érzelmi kirohanásával. Persze tudtam, hogy miért sír, vagy legalábbis sejtettem.
- Jaj, Caitlyn! –zokogta, miközben még erősebben szorított. –Ez olyan borzasztó… amikor hallottam, nem akartam elhinni… azt hittem, te is… hogy téged is…
- Minden rendben? –lépett oda Klint. Alicia-t egyre jobban rázta a zokogás.
- Persze –mondtam halkan, majd kissé eltartottam magamtól Alicia-t. –Alicia, nyugodj meg! Még a végén rosszul leszel.
Alicia mélyeket lélegzett, és lassan tényleg kezdett megnyugodni. Klint átnyújtott neki egy papírzsebkendőt, mire Alicia kissé csodálkozva pislogott rá. –Köszönöm –motyogta, miközben elvette tőle a zsebkendőt, és megtörölte az arcát. –Ne haragudjatok… Csak tudjátok, még senkivel nem tudtam erről beszélni, és úgy örültem, hogy megláttalak…
- Figyelj, Alicia, veled minden rendben? –kérdeztem, utalva a csapzott külsejére. Most tűnt csak fel, hogy a ruhája sem éppen makulátlan. Pedig Alicia mindig nagyon rendezett volt, és nem hinném, hogy csak a gyász miatt hagyná el magát. Nem az a fajta.
A kérdésemre azonban nem felelt, csak lehajtotta a fejét, és az ujjait tördelte. Klint kezdett türelmetlenné válni. –Mennünk kellene. Lassan besötétedik.
- Igen –bólintottam, és lopva Alicia-ra néztem. –Szerintem magunkkal kellene vinni –mondtam Klint-nek. –Nagyon rossz bőrben van.
- Nem tudom garantálni, hogy a többiek is beleegyeznének egy újabb tag felvételébe –rázta a fejét.
- Most már én is a csapat tagja vagyok! –jelentettem ki határozottan. –És ha én azt mondom, hogy jöhet, akkor jöhet! Jamie az én bátyám volt, így talán kicsit többet ér a szavam.
- Igen, de ne feledd, hogy ezt senki nem tudja.
Egy ideig farkasszemet néztünk, a csendet pedig Alicia törte meg. –Igazán nem kell velem bajlódnotok…
- Erről nem vitázom –fojtottam belé a szót. –Velünk jössz. Legalább ma estére. Úgy látom, elkél neked a segítség.

Alig egy órával később Alicia megfürödve és átöltözve üldögélt mellettem Klint ágyán.
- Na, jobban vagy? –kérdeztem mosolyogva.
- Kicsit –bólintott, és zavartan a füle mögé simította a haját. –Tényleg köszönöm, hogy befogadtatok, de… miféle hely ez? És hogy kerülsz te ide?
- Szóval te nem tudsz róla? –kérdeztem csodálkozva.
- Miről kellene tudnom?
Egy pillanatig mérlegeltem magamban. Vajon beszélhetek neki Jamie múltjáról? Nyilván oka volt annak, hogy bátyám még neki sem említette. Valószínűleg nagyon féltette őt – és szerette. Mégis, úgy éreztem, joga van tudni, úgyhogy mindent elmondtam neki, amit tudtam, és ami Jamie-t is érintette.
- Lázadók? –hüledezett Alicia. –Hűha… hallottam az európai forradalmakról, de nem gondoltam, hogy ennyire vészes a helyzet.
- Pedig így van, és most már úgy tűnik, az USA-t is eléri –sóhajtottam gondterhelten. –Legalábbis Carlos és bandája mindenképpen átállt a királyságok oldalára.
- És gondolod, hogy Carlos-t a norvég király bérelte fel? Jamie apja? –kérdezte Alicia.
- Én inkább a koronahercegre tippelek. Valami Alex… Tudod, a bátyja lemondott a trónról, ezért lépett előre az öröklési rendben. Viszont Jarle törvényesíteni, vagy legalizálni akarta Jamie-t, mert Alex még túl fiatal.
- Askel –javította ki Alicia, mire értetlenkedve pislogtam rá.
- Tessék? Ezt meg honnan tudod?
- Ez így norvégosabb –felelte, talán kicsit gyorsabban a kelleténél, majd mosolyt erőltetett az arcára. –Az egyetemen tanultam egy kis norvégot.
- Aha –dünnyögtem, de azért gyanakodva méregettem őt. Alicia feltűnően fészkelődni kezdett.
- Kicsit elfáradtam… nem baj, ha lepihenek?
Tudtam, hogy csak hárítani akar. Valamiért zavarban volt. A kérdés csak az, hogy miért. –Persze –álltam fel az ágyról. –Majd később beszélünk.
- Igen, igen –hadarta, majd lefeküdt az ágyra, háttal fordulva nekem. Egy ideig még néztem őt, aztán kimentem a szobából. A többiek már félrevonultak, TV-t néztek, beszélgettek, vagy éppen kaja után kutattak a konyhában. Nem foglalkoztam velük. Csak egy embert kerestem, őt pedig tudtam, hol találom.
A tetőn most kivételesen hűvös volt, az éjszaka pedig sötétebbnek tűnt a szokottnál, mivel felhők takarták a csillagos eget. Így a korlátnál álló Klint-ből is csupán egy árnyalakot láttam, amíg közelebb nem értem hozzá.
- Mondott valamit? –kérdezte, tekintetével a várost fürkészve. Elfojtottam egy sóhajt, és én is rátámaszkodtam a korlátra.
- Nekem valami nem stimmel –bukott ki belőlem.
- Miért is?
- Beszélgettünk. Elmondtam neki néhány dolgot Jamie-vel és a lázadókkal kapcsolatban. Úgy tűnt, nem tud róla. De azt mégis tudta, hogy Askel kicsoda, és hogy hívják.
Erre már Klint rám nézett. –Hogy micsoda?
- Csak elmondtam neki a teóriámat, hogy szerintem a koronaherceg állhat Jamie halála mögött, nem pedig Jarle –magyaráztam. –De kétszer is Alex-et mondtam, ő pedig kijavította Askel-re. Azt mondta, hogy tanult norvégot az egyetemen, de…
- De nem hiszel neki –összegezte Klint. Nyeltem egyet, és megráztam a fejem.
- Magam sem tudom, miért.
- Talán azért, New York egyik orvosi egyetemén sem tanítanak norvégot –felelte Klint, és megfogta a vállam. –Nem akartalak kihozni a sodrodból a temetőben, de én eleve rossz ötletnek tartottam, hogy idehozzuk Alicia-t.
- De hát miért? Hiszen nem is ismered…
- De igen. Elfelejted, hogy Klint és én milyen viszonyban voltunk egymással.
Elkerekedett szemekkel néztem rá. –Mit gondolsz, Jamie miért nem avatta be Alicia-t a részletekbe? –kérdezte Klint.
- Gondolom, féltette. Biztos, hogy szerették egymást…
- Nem –rázta a fejét Klint. –Nem bízott Alicia-ban, mégpedig azért, mert a lány durván eljátszotta a bizalmát.
- De hát mivel? –faggattam. Klint kicsit közelebb hajolt hozzám.
- Emlékszel még, amikor édesapátoknak volt az a súlyos balesete, amikor vérre volt szüksége, de Jamie nem tudott neki adni?
Szaporán bólintottam. –Jamie akkor kezdett először gyanakodni, hogy talán nem is John az apja. Ezért minden követ megmozgatott, hogy kiderítse. Alicia-hoz fordult segítségért, merthogy ő tanulta ezeket a dolgokat, és talán még segíteni is tudott volna neki, hogy fű alatt megcsináltathasson egy DNS vizsgálatot. De erről nektek nem akart szólni, amíg nem biztos a dolog. Számított Alicia diszkréciójára…
- De ő nem tartotta a száját –foglaltam össze.
- Még ha csak annyi lett volna –ingatta a fejét Klint.
- Hát akkor?
Klint lehajtotta a fejét, majd ismét a szemembe nézett. –Caitlyn, Alicia akkoriban Carlos barátnője volt.
Sokkolt ez az információ. –Micsoda? –hüledeztem. –De hát Alicia és Jamie… én azt hittem, hogy… Ó! –lassan leesett. Hát persze. Abban az időben kötött alkut Carlos és Jamie. És bizonyára nem véletlenül. Alicia nyilván elkotyogta Carlos-nak Jamie titkát, a bátyámnak pedig be kellett biztosítani az információ titokban maradását.
- Mondanom kellett volna –lépett közelebb Klint.
- Mégis, mikor mondtad volna? –ráztam a fejem. Klint magához ölelt, én pedig a mellkasának döntöttem a homlokom. –Ez borzasztó… Alicia is áruló lenne?
- Úgy tudom, már nincsenek együtt. Nem sokkal ezután szakítottak.
- Sovány vigasz –morogtam. –Pedig azt hittem, visszakapok valakit a régi életemből…
- Sajnálom –mondta őszintén. Felemeltem a fejem, és a szemébe néztem.
- Ígérd meg, hogy te nem hagysz el soha! –ragadtam meg a karját. –Ígérd meg, Klint! Hogyha téged is elveszítenélek, nem tudom, mi lenne velem. Jelenleg te vagy az egyetlen biztos pont az életemben. Ígérd meg, hogy mindig velem leszel!
Nem felelt egyből, csak mélyen a szemembe nézett, de volt valami különös a tekintetében, valami megmagyarázhatatlan, furcsa várakozás. Aztán a vállam fölött lenézett, és teljesen megváltozott az arckifejezése. Döbbenet, sőt, riadalom ült ki rá. –Azonnal be kell mennünk!
- Mi? Miért? –kérdeztem zavartan, de mihelyst ezt kimondtam, egy golyó süvített el pont a fülem mellett. Klint maga mögé utasított engem, miközben elővette a pisztolyát, és lőtt. Fájdalmas nyögést és tompa puffanást hallottam. –Gyere! –azzal megfogta a kezem, és elkezdett befelé húzni.
- Mi történik? –kérdeztem remegő hangon. Klint nem felelt, egészen addig, amíg be nem értünk, és akkor sem nekem válaszolt, hanem Royd-nak, aki pont szembe jött velünk.
- Carlos és bandája megtámadott minket.
A szám elé kaptam a kezem, Royd arcán viszont különös mosoly suhant át, miközben elővette a fegyverét. –Akkor végre eljött a mi időnk!
Sejtettem, hogy ez nem jót jelent. Miközben Royd elment szólni a többieknek, Klint a konyha felé terelt engem.
- Mit csinálsz? –kérdeztem, miközben kis erőfeszítések árán félretolta a hűtőt, ami mögött egy átjáró volt.
- Ez kivezet az épületből. Menj végig rajta, és keresd meg ezt a címet –nyújtott felém egy lapot. –Ha ennek vége, megyek utánad.
- De… Klint… -kezdtem akadékoskodni, de ő egy csókkal elhallgattatott.
- Ígérem, hogy utánad megyek. A szavamat adom. De most menj!
Szerettem volna itt maradni vele, és harcolni az oldalán. Nem akartam őt elengedni. Féltem attól, hogy baja esik, és féltem egyedül kilépni innen. De tudtam, nincs más választásom. Tégy mindent úgy, ahogy ö mondja, mert az olyan, mintha én mondanám!
- Vigyázz magadra! –simítottam végig az arcán, majd bementem az átjáróba, Klint pedig visszahúzta a helyére a hűtőt, így teljes sötétség borult rám.