Kicsit kevesebb, de a cselekmény miatt muszáj volt előbb abbahagynom. Érdekes, amikor én izgulok a saját könyvem folytatása miatt, ugyanis nemsokára gyökeres változások állnak be a történetben. De mindent a maga idejében. Ami viszont rossz volt, hogy egy szereplőtől ismét búcsút kellett venni. De a későbbiekben majd mindenre meglesz a magyarázat. Annyit elárulok, hogy már most említésre került egy olyan szereplő, aki a későbbiekben nagyon fontos lesz... de többet nem mondok. :) 

Az események mostanra igen felpörögtek, bár bevallom, még engem is meglepett ez a fordulat. Nem terveztem, hogy Royd-nak ilyen nagy szerepet szánok ebben az egészben, de végül is, örülök, hogy így alakult. Az már jó, amikor a szereplők a kezükbe veszik a dolgokat. :) Egyébként bevallom, ma kicsit tovább írtam, mint 2515 szó, de kénytelen voltam kevesebbet felrakni, mert hát, nem mindegy, hol ér véget egy fejezet. De most már legalább újra lendületet kapott a sztori, és persze én is, ennek pedig nagyon örülök. :) 

Talán ezért is halasztottam tudat alatt mostanában ezt a regényt. Mert tudtam, hogy el fog jönni ez a pillanat. És az a legrosszabb, amikor érzed, hogy szenved a szereplőd. Amikor az ő szenvedése a tiéd is. Amikor könnyek gyűlnek a szemedbe a fájdalma miatt. Nem szeretek fájdalmat okozni a szereplőimnek. De muszáj volt. Egy író mondhat ilyet, hiszen tudja, mi lesz a történet folytatása. Tudom, mit szánok Caitlyn-nek. Pontosabban, kit. Tudom, miért tettem ezt. A javát szolgálja, de ez még nem látszik. Hú, ez így kicsit hátborzongatóan hangzik, pedig így van. Furcsa, de így van. De attól függetlenül nagyon nehéz volt megírni. 

Nagyon régen írtam, ami többek között annak is köszönhető, hogy egy pár napig nem tudtam, hogyan legyen a folytatás, aztán amikor végül kitaláltam, akkor meg nem volt időm írni. Szóval egyvalamit már megtanultam a kihívás során: van olyan nap, amikor egyszerűen nincs mód az írásra. Sajnos. Persze tudom, hogy kellene, hogy legyen, de egy szakdolgozat mellett ez megoldhatatlan volt. Azt is kiszámoltam, hogy még 12 napra van szükségem ahhoz, hogy meglegyen az 50.000 szó. Azt viszont biztosra tudom, hogy a történet nem fog véget érni 50.000 szónál. Hiszen még csak most kezdődik igazán... :)

Jaj, de nem vagyok magamra büszke! Utoljára 29.-én írtam, amit nagyon szégyellek. :( Mentségemre legyen szólva, hogy volt dolgom, és sajnos a folytatás ötlete is váratott magára. De ma ihletet kaptam, igaz, csak 1560 szót. Plusz kiszámoltam, mennyivel vagyok elmaradva. Ha mindent a menetrend szerint csináltam volna, akkor 38.341 szónak kellene lennie, de majdnem 10.000 szóval vagyok lemaradva. Megpróbálom behozni a lemaradást, de nem sok esélyt látok rá, úgyhogy valószínűleg majd hosszabbítást fogok engedélyezni magamnak, ami talán nem is olyan nagy baj, tekintve, hogy úgysem érnék április 8.-ig a történet végére. Szóval, egyik szemem sír, a másik nevet, de ma legalább folytattam. Bár ha belegondolok, mindkét szemem sír, mert tudom, mi lesz a hosszú távú folytatás, és annak lesz, aki nem fog örülni... vagy, reményeim szerint senki. De Caitlyn egész biztosan nem. Nehéz ez, amikor tudatosan kell fádalmat okozzak... De ez az író sorsa. A cselekményért bármit. :)

A 18. napot kihagytam, sőt, a 19.-et is, de ma bepótoltam a maival együtt. Különösebb hozzáfűzni valóm nincs, csak annyi, hogy Klint ismét a kezébe vette a dolgokat, és egyelőre még én sem tudom, mit is akar pontosan kihozni ebből a "meglepetésből". :) 

A történet egyre jobban írja önmagát. :) Most történetesen Alicia követelt ki magának egy kis főszerepet, sőt, azt sem terveztem be, hogy David felbukkan pont Carlos társaságában. De ha már így alakult, örülök neki. Így még jobb lett, mint ahogy elterveztem - bár, ha őszinte akarok lenni, nem igazán terveztem sehogy. Egy bizonyos fázis után már talán nincs is szükség ilyen szintű tudatosságra. De ki tudja... azt hiszem, ez a regény-világ titka. :)

Tegnap ugyebár nem írtam semmit, ma pedig szintén nem sikerült elérnem az 1667 szót. Ennek főleg az az oka, hogy egyéb sulis beadandók is közbejöttek, amiket muszáj volt megírnom, ráadásul ezt a mai részt most este írtam meg, így kicsit féltem, hogy összecsapott hatása lesz. De remélem, nem. :) Azért igyekeztem. Fogadjátok szeretettel! 

Tegnap másfél óra vonatút állt a rendelkezésemre, amit ki is használtam, és megírtam 2118 szót. Hm, mit is mondjak róla... viszonylag könnyen ment. Sőt, nagyon könnyen, persze csak miután már kitaláltam, hogy is legyen tovább, mert a folytatással kicsit bajban voltam. De az író legjobb barátja az idő - amiből viszont mindig kevés van. :) Ez a mostani rész igazából pótlás, ma pedig nem sikerült írnom semmit, amiért szégyellem is magam :(. De majd holnap pótolom. Remélem, ezért még nem fog kelleni egy nappal kitolni a kihívást, bár most az is kérdéses, hogy egyáltalán be fogom-e fejezni a történetet magát április 8.-ra. Gyanítom, hogy nem... :) De a kihívást mindenképpen teljesítem! 

Tegnap már nem volt időm felrakni ezt a részt, mivel elég sok dolgom volt, de este kerítettem időt a megírására, főleg, mert délután ihletet kaptam. :) Sokat gondolkoztam azon, hogy mégis, milyen kiképzésben részesüljenek az újoncok? Nem akartam a szokásos módszereket alkalmazni, de nem tudtam, hogyan tudnám mégis fegyvermentesíteni a kiképzést? Az ötlet végül személyes tapasztalatokból fakadt, hiszen tegnap délután pont egy haosnló szituációs játékban vettem részt, és egyből jött is a felismerés: a lázadóknak mi más lehetne a kulcsszava, mint a bizalom? Ez így elsőre talán nem áll össze, de ha elolvassátok, remélem, hogy ti is rájöttök, mire is gondoltam... :) Arról meg nem is beszélve, hogy Klint és Caitlyn kapcsolatához is remekül passzolt ez a jelenet. 

A mai nap igen zökkenőmentesen ment, ráadásul nem is léptem át túlságosan a keretet. Szinte egy szuszra írtam meg 1679 szót, de aztán csak feltornáztam 1704-re. :) Viszont most elégedett vagyok magammal olyan téren, hogy lassan sikerül tartanom a mennyiséget, pedig nekem általában mindig ezzel szokott gond lenni. :) Ráadásul most még fájt is a fejem közben, de úgy tűnt, van, hogy még a kedvezőtlen körülmények is inspirálóak tudnak lenni. Igazság szerint máshogy terveztem a jelenet első felét, de végül Klint a kezébe vette a dolgokat, amit természetesen megengedtem neki, elvégre, ő a férfi... :) 

Szerettem volna ma lemérni, hogy mennyi idő alatt írok meg 1700 szót, de a tervem kudarcba fulladt. 36 perc alatt sikerült kb. 900 szót leírnom, de aztán mennem kellett vissza a suliba, ráadásul ott jöttem rá, hogy amit írtam, annak a fele nem jó, mert teljesen más ötlet született meg a fejemben. Így amikor hazajöttem, most este újraírtam majdnem az egészet. Hezitáltam azon, hogy hogyan is alakuljon Klint és Caitlyn kapcsolata, de úgy döntöttem, hogy még kivárok... aztán hogy mi lesz belőle, majd kiderül. :) 1586 szónál jártam, amikor befejezettnek tekintettem a jelenetet, de aztán mégicsak átírtam a végét, így lett 1727 szó. Fogadjátok szeretettel! :)

Ma teljes egészében a történet írta önmagát. Maria és James karakterét nem terveztem bele, a Royd-dal folytatott párbeszéd pedig szintén csak magától jött. Máshová akartam kifuttatni ezt a részt, de örülök, hogy végül így alakult, mert így sokkal jobb lesz a folytatás. Ez azért is jó, mert szerintem ez jelzi, hogy a szereplők "életre keltek", vagyis most már tényleg tudunk együtt dolgozni. Bevallom, az előző pár nap kicsit döcögős volt, és ma reggel is úgy keltem fel, hogy "te jó ég, hogy kellene folytatni ezt a sztorit?!", de most megkönnyebbültem, mert ha már írja önmagát a történet, az csak jót jelent. Tudtam volna még tovább is írni, de úgy gondoltam, ennyi elég lesz mára. Mindenesetre lehet, hogy most kicsit még tovább írom, vagy legalább csak vázlatosan, nehogy elfelejtsem, mit akarok belőle kihozni... :)

Tegnap szégyenszemre csak 60 szót írtam, amit nem is raktam fel, de ma már igyekeztem pótolni ezt a hiánysságot. Rájöttem viszont arra, hogy jó ez a kihívás, de nagyon kell vigyázni, nehogy a mennyiség felülírja a minőséget, vagyis nehogy csak arra figyeljek, hogy meglegyen az 1667 szó (amit egyébként eddig sosem sikerült betartanom :D), mert sokkal fontosabb a minőség. És még azon is elgondolkoztam, hogy mi lesz, ha egyszer majd rájöök az egyik résznél, hogy inkább át kellene írni, mert máshogy jobb lenne...? Na mindegy, az majd kiderül akkor. :) Most viszont egybe raktam fel tehát a tegnapit meg a mait, főleg azért, mert a tegnapi nagyon kis nyúlfarknyi lett. Jó olvasást! :) 

Tudom, már megint nem sikerült elérnem az 1667 szót. Igazából tudtam volna még tovább írni, de eluralkodott rajtam a megfázás, és még gondolkodni is képtelen voltam. Későn kezdtem hozzá, és egész nap a szakdolgozatot csináltam... Jó, nem magyarázkodok. Azért nem olyan rossz ez a mennyiség. :) De ma kétségtelenül nehezebben ment, mint akartam. Viszont rájöttem, hogy már az 1/5-e megvan - ugyanis 50.000 szó lesz a végére, és már majdnem 11.000 szónál tartok. Nem semmi. :) 

Kicsit túlléptem a keretet, de ha azt nézzük, hogy tegnap kevesebbet írtam, akkor most tényleg indokolt volt. :) Ma viszonylag könnyen ment az írás, viszont most el is akadtam a történetben - mármint, tudom, mit akarok ezután, csak nem tudom, hogyan valósítsam meg. De holnapig még van időm - bár magamat ismerve biztos, hogy egész este ezen fog járni az agyam. :) 

Időhiány végett nem tudtam többet írni, mert csupán 35 perc állt a rendelekzésemre. Kicsit féltem, hogy mi lesz, ha semmi sem fogok tudni alkotni, de kellemesen csalódtam, ugyanis a szoros határidő inspirálólag hatott rám. Az meg csak a ráadás, hogy másképp akartam folytatni, de végül Dan befészkelte magát az agyamba, így kénytelen voltam megalkotni ezt a karaktert. Hogy milyen szerepet szánok neki, az egyelőre titok - még én előttem is. :)

Nos, ma sikerült nagyon is túllépnem a keretet. Ami érdekes, mert 1000 és 1400 szó között szinte küszködtem. De komolyan. Írtam valamit, kitöröltem, aztán egy óra hosszáig csak ültem a laptopom felett, és úgy éreztem, nekem ez nem megy. Tudtam, hogy erőltetni nem lehet, ugyanakkor azt is tudtam, hogy ezt most meg kell írnom. És aztán jött az ihlet, és mire észrevettem, már 1800 szónál jártam. De akkor meg már muszáj volt befejeznem azt a jelenetet, így lett végül 1842 szó. 

Hogyan írj úgy, hogy közben ZH-ra kell tanulnod? Ma ezt tapasztalhattam meg, és a nehézség nem is a mennyiségben volt, hanem a tartalomban. Mert leütve az utolsó pontot rájönni arra, hogy ezt meg ezt nem is így akartam írni, hát, az elég rossz. Újrafogalmazni valamit nehéz. De megoldottam. Egyik szemem nevet, de a másik sír, mert közben kénytelen voltam kiírni egy nagyon fontos szereplőt... Hogy kicsodát, azt a továbbiakból megtudhatjátok.

Mai teljesítmény: 1666 szó (mert pont itt fejeződött be egy mondat, és most nem akartam nagyon túllépni a keretet...)
Mit is mondjak... Szóval, ebben a részben megtudjuk, ki is volt az a titokzatos fekete ruhás fiú, akit az előző részben Jamie hazavitt, és talán még arra is választ kapunk részben, hova jár Jamie titokban... És hát igen, én már tudom, hogy közel az első csattanó, de ez ma még nem derül ki. :)
Na jó, bevallom, kicsit tovább is írtam a történetet, amit tudom, hogy nem lett volna szabad, de annyira vitt magával a cselekmény... Áh, igen, most még bizonyára ki kell élveznem ezt a könnyedséget. Kíváncsi vagyok, mikor jönnek először a nemszeretem-napok, és hogy akkor milyen teljesítményt fogok nyújtani. :)