A 18. napot kihagytam, s�t, a 19.-et is, de ma bep�toltam a maival egy�tt. K�l�n�sebb hozz�f�zni val�m nincs, csak annyi, hogy Klint ism�t a kez�be vette a dolgokat, �s egyel�re m�g �n sem tudom, mit is akar pontosan kihozni ebb�l a "meglepet�sb�l". :) 

19. nap
Valamikor, v�gtelennek t�n id� m�lva csup�n t�volr�l �rz�keltem, hogy csap�dik a bej�rati ajt�, majd egy fi�hang a nevemet ki�ltozza. Nem volt er�m v�laszolni, de addigra az illet� m�r oda is �rt hozz�m, leguggolt mell�m, er�s karjaival pedig �tfogott engem. Kezemet elvette az arcom el�l, �s kisim�totta hajamat a szememb�l.
- Caitlyn! –t�rt ki bel�le a megk�nnyebb�l�s, �s mag�hoz �lelt engem. –De �r�l�k, hogy j�l vagy… att�l f�ltem, hogy valami bajod esett!
K�ptelen voltam vissza�lelni �t, pedig nagyon �r�ltem, hogy itt van. Lassan pislogtam p�rat, hogy tisztuljon a l�t�som, mik�zben � kicsit elt�volodott t�lem, hogy a szemembe n�zhessen.
- Klint –suttogtam meggy�t�rten, �s mutat�ujjammal sut�n v�gigsim�tottam a karj�n.
- Nincs semmi baj –mosolygott, de kiss� er�ltetetten. Pedig a szeme csillogott, de ez nem tudta elrejteni az arc�n �ktelenked� m�ly v�g�st, melyb�l m�r csak sziv�rgott a v�r, de a p�l�j�n l�v� s�t�t foltb�l �t�lve nem is olyan r�g m�g folyt bel�le. Ruh�ja n�hol elszakadt, �s a karj�n is t�bb horzsol�s �ktelenkedett. � azonban most csak velem foglalkozott. Le�lt t�r�k�l�sben a f�ldre, �s mag�hoz h�zott engem. Mikor ism�t a karjaiban, �s imm�r az �l�ben voltam, nem b�rtam tov�bb: els�rtam magam. Klint nem s�rgetett, csak a hajamat simogatta, �s nagyon �rt�keltem benne, hogy nem suttog bugyuta, megnyugtat�nak sz�nt szavakat a f�lembe. Azoknak �gysincs semmi �rtelme. Mi lehetne vigasztal�bb sz�momra ann�l, hogy tudom: velem van, sz�m�thatok r�?
- Jobban vagy? –k�rdezte, mikor m�r �gy-ahogy megnyugodtam.
- Igen –b�lintottam, majd kin�ztem a v�lla f�l�tt. –A t�bbiek…?
- Nemsok�ra j�nnek. Legal�bbis James, Ralph �s Maria biztosan.
- Mi t�rt�nt, mikor elj�ttem? –�rdekl�dtem.
- Miel�tt b�rmit is mondan�k, megk�rhetlek, hogy add ide Jamie gy�r�j�t?
Kiss� megh�kkentett a k�r�se, de az�rt teljes�tettem. Lecsatoltam a nyakl�ncomat, melyen med�lk�nt viseltem a b�ty�m gy�r�j�t, �s �tadtam Klint-nek, aki egyb�l a belsej�t kezdte el vizsg�lni, majd kiss� d�h�sen felmordult.
- Gondolhattam volna…
- Mi az? –tudakoltam, hevesen dobog� sz�vvel.
- Nyomk�vet� van benne –mutatta. El�sz�r �szre se vettem, mert olyan volt, mint egy sima f�mjel, de azt�n l�ttam, hogy nagyobb, s�t�tebb, �s egy pici piros p�tty villog a k�zep�n. Elszorult torokkal n�ztem a bar�tomra.
- Ez… hogyan?
- Van egy gyan�m, de nem akarlak megb�ntani –mondta. �reztem, hogy �jra k�nnyek sz�knek a szemembe.
- Nem b�ntasz meg –suttogtam megt�rten, �s m�r �jra s�rtam. –Hogy tehette ezt David? El�rulta Jamie-t… a csal�dunkat… engem! Mi�rt? Mi�rt?!
- Nem tudom –vallotta be Klint, majd k�t keze k�z� vette az arcomat, �s hat�rozottan a szemembe n�zett. –De ki fogom der�teni. Meg�g�rem. �s ha �gy ad�dik, tiszt�zzuk a b�ty�dat. Ok�?
Csak n�ztem r� nagy szemekkel, majd tekintetem a kez�ben tartott gy�r�re t�vedt. –Nem kell lemondanod r�la –mondta halkan, szinte kital�lva a gondolataimat. –Ugye, b�zol bennem?
Ezt k�rdezte, de k�zben, hogy a szem�be n�ztem, az az �rz�sem t�madt, hogy tal�n nem is nekem sz�lt a k�rd�s. Mert �n nem k�telkedtem benne. � viszont �nmag�ban igen.

20. nap
A t�bbiek m�sf�l �ra m�lva toppantak be, �s el�g ramaty �llapotban voltak. Maria afrofonott haja kibomlott, szanasz�t �llt, az als� ajka pedig felrepedt. James volt a legmakul�tlanabb, neki csak a szeme alatt �ktelenkedett egy monokli. Ralph �gy vigyorgott, mint egy vadalma, annak ellen�re, hogy az egyik szemfoga kit�rt, a sebb�l kifoly� v�r pedig r�sz�radt az �ll�ra, r�ad�sul furcs�n h�zta a l�b�t, amib�l arra k�vetkeztettem, hogy bizony�ra kificamodott, vagy tal�n el is t�rt.
- Mekkora buli volt! –lelkesedett Ralph, mik�zben lev�gta mag�t a h�feh�r b�rkanap�ra. –�s micsoda kec� –n�zett sz�t �lm�lkodva.
- Hol van a mosd�? –k�rdezte Maria, kiss� remeg� hangon. �gy t�nt, � nehezebben viseli a s�r�l�seit.
- Az el�szob�ban balra a m�sodik ajt� –mondtam, �s m�r ott sem volt.
- Hol van Klint? –k�rdezte Jamie, de nem �lt le, csak karba tett kezekkel a szekr�nynek t�maszkodott.
- A h�l�szob�ban. �ppen a… pihen –v�gtam ki magam, m�g miel�tt kikotyogtam volna a nyomk�vet�t. Ez t�l sok magyar�zkod�ssal j�rt volna.
- Mindenkire r�f�r –b�logatott James.
- �n visszamenn�k –v�gott k�zbe Ralph, szemei csak �gy csillogtak. –Baromi j� volt v�gre hasznoss� tenni magam!
James felvont szem�ld�kkel n�zett r�. –Ralph, fegyvert fogni emberekre minden, csak nem hasznos.
- J�, j�, de akkor is –legyintett, majd k�rdez�s n�lk�l elkezdte nekem ecsetelni a r�szleteket. –Az egyik fel�m l�tt, de �n r�ugrottam, �gy a goly� a plafont tal�lta el, a m�siknak pedig a kez�b�l csavartam ki a fegyvert, miut�n…
- �hm, megn�zem Maria-t –hadartam, majd fel�lltam �s kirohantam a nappalib�l. Val�j�ban azonban nem a f�rd�szoba fel� indultam, hanem Klint-hez mentem. Musz�j volt tudnom, siker�l-e megmentenie a gy�r�t. Jelenleg csak egy foglalkoztatott.
- Ki az? –k�rdezte Klint, mikor bekopogtam a szob�ba. Nem v�laszoltam, csak r�snyire nyitottam az ajt�t, �s bedugtam a fejem a ny�l�son.
- Bej�hetek?
Klint az �gy el�tti sz�nyegen �lt t�r�k�l�sben, el�tte k�l�nf�le szersz�moknak t�n� t�rgyak, �s persze a gy�r�.
- Persze, gyere csak –mosolygott f�radtan, �gyhogy becsuktam magam m�g�tt az ajt�t, �s odatelepedtem mell� a f�ldre. Klint figyelme ism�t a gy�r� fel� fordult, �pp valamilyen hossz�, hegyes t�rggyal pr�b�lta lefejteni a nyomk�vet�t a gy�r� belsej�r�l. Nem sz�ltam semmit, mert nem akartam megzavarni, h�t csak csendben �ld�g�ltem mellette, �s figyeltem, ahogy dolgozik. Most t�nt csak fel, milyen hossz�ak az ujjai, �s milyen finom keze van. Pont olyan, mint akinek m�g sohasem kellett k�tkezi munk�t v�geznie. Persze, ebben nincs semmi meglep�, b�r fogalmam sem volt arr�l, hogy D�ni�ban m�gis milyen a meg�lhet�s�g, s�t, hogy egy�ltal�n Klint milyen helyen lakik.
- Nagyon bebiztos�tott�k magukat –sziszegte a fogai k�z�tt, majd egy utols� sikertelen pr�b�lkoz�s ut�n lehaj�totta a sz�nyegre a kis fesz�t�vasat, �s nagyot s�hajtva megd�rzs�lte a szemeit.
- Semmi baj –simogattam meg a v�ll�t, mert hirtelen nagyon megsajn�ltam �t. –Ha nem lehet m�shogy megoldani, nyugodtan semmis�tsd meg a gy�r�t…
- Meg�g�rtem, hogy visszakapod –v�gott k�zbe indulatosan. –Legal�bb most az egyszer tartsam be a szavamat.
- Hogyhogy most az egyszer? –�rtetlenkedtem. –Nem szegted meg a szavad, hiszen ut�nam j�tt�l…
- Nem erre gondoltam –morogta lehajtott fejjel, ujjai k�z�tt forgatva Jamie gy�r�j�t. T�nyleg nem �rtettem, mir�l besz�l, de volt egy olyan �rz�sem, hogy nem is �rdemes faggat�znom. Legal�bbis ebben a helyzetben biztosan nem.
- Megyek, megn�zem Maria-t –mondtam, de amikor fel�lltam, Klint megfogta a kezem. Mikor len�ztem r�, teljesen led�bbentem. �gy n�zett r�m, mint m�g soha azel�tt. A tekintete besz�lt, csak �ppen nem tudtam megfejteni, mi az �zenet, amit �t akar adni.
- Szeretlek –mondta, �s erre az egyetlen sz�ra nagyot dobbant a sz�vem. Ugyanakkor nem tudtam, mit is v�laszolhatn�k erre. Pedig biztos voltam benne, hogy szeretem Klint-et. De tal�n m�g nem �rett meg az id� arra, hogy ezt ki is mondjam. Ami furcsa, mert kor�bban sosem gondolkoztam azon, milyen neh�z kimondani azt, hogy szeretlek. Hiszen a b�ty�imnak sokat mondogattam. Csakhogy a b�ty�im m�r nincsenek. Klint pedig soha nem is lesz az, term�szetesen. Ez pedig sz�get �t�tt a fejembe: vajon hogyan tekintek r� val�j�ban?

Klint estig nem j�tt ki a h�l�szob�b�l, Maria, James, Ralph �s �n pedig a nappaliban �t�tt�k el az id�t. Ralph felfedezte a TV �s egy�b technikai berendez�sek rejtelmeit, �s azzal sz�rakoztatta mag�t, illetve minket is. Maria-t ez roppantul ideges�tette, de egy�bk�nt is nagyon morcos volt eg�sz nap, amit csak akkor �rtettem meg, amikor James megs�gta nekem, hogy Maria sz�js�r�l�se tulajdonk�ppen a piercingj�nek k�sz�nhet�, amely, miut�n az egyik t�mad� nekicsapta a l�nyt a falnak, fels�rtette a sz�j�t. �m Maria-t m�gsem ez b�ntotta, hanem az, hogy ezt a piercinget m�g 15 �ves kor�ban csin�ltatta, �s komoly szimb�lum volt sz�m�ra, a dulakod�s k�zben azonban kiesett a sz�j�b�l, �s elhagyta.
- Mif�le szimb�lum lehet egy test�kszer? –k�rdeztem, f�lhangosan, mik�zben James-szel a konyh�ban kerest�nk t�ny�rokat, miut�n telefonon rendelt�nk egy nagy pizz�t vacsor�ra.
- Maria innent�l kezdve tekinti mag�t l�zad�nak –magyar�zta James. –Az �tlet az eny�m volt. Nagyon szerettem volna egy tetov�l�st, de a sz�leink persze ellenezt�k. Maria nem k�rt t�l�k enged�lyt, egyik nap m�r piercinggel j�tt haza.
- �s, mi lett a b�ntet�se?
- Maria �s a b�ntet�s? –nevetett. –�t nem lehetett megb�ntetni. Sokszor az az �rz�sem, hogy nem f�l semmit�l �s senkit�l. V�llalja a tettei k�vetkezm�ny�t, �s az esetleges b�ntet�sre �gy tekint, mint csup�n egy �tmeneti �llapotra. Ez�rt az � eset�ben a b�ntet�s cseppet sem lenne eredm�nyre vezet�.
Eszembe jutott, amikor David tizen�t �vesen hazaj�tt leragasztott f�lcimp�val. Csak viccnek sz�nta, de amit ap�t�l kapott, azt nem tette zsebre. Persze, �t se nagyon �rdekelte a b�ntet�s.
- Azt hiszem, a b�ty�mmal t�k�letesen meg�rten�k egym�st –cs�szott ki a sz�mon.
- Neked is van testv�red? –n�zett r�m �rdekl�dve. –H�ny �ves? �s � hol van?
- �hm… tanul. St. Louis-ban –v�gtam ki magam. –Ritk�n l�tom. Sajnos.
- Az t�nyleg nem j� –�rintette meg a karomat egy�tt �rz�en. –Ezek szerint azt sem tudja, hogy be�llt�l l�zad�nak?
- Nem –r�ztam a fejem, �s hogy tereljem a figyelmemet, kih�ztam a konyhaszekr�ny fi�kot, de amikor megl�ttam a tartalm�t, egy pillanatra led�bbentem. James is elismer�en f�ttyentett.
- Ejha! Ezeket vajon honnan szerv�lta Klint?
A k�rd�s jogos volt, �s engem is nagyon foglalkoztatott. A fi�k ugyanis tele volt val�di ez�st ev�eszk�z�kkel, r�ad�sul valami fura minta volt r�juk grav�rozva, de biztos voltam benne, hogy azel�tt sose l�ttam ezt a mot�vumot, ami m�r-m�r egy c�mernek t�nt.
- Ezekkel b�n pizz�t enni –viccel�d�tt James, de mikor l�tta, milyen arcot v�gok, vissz�bb vett. –De, nincs m�s, �gyhogy musz�j lesz ezzel be�rn�nk –azzal beny�lt a fi�kba, �s hat�rozottan kivette bel�le a vill�kat �s a k�seket. �n ugyan hozz� se mertem volna ny�lni az ev�eszk�z�kh�z, �gy meredtem r�juk, mintha valami m�rges k�gy�k lenn�nek.

Klint csak akkor j�tt ki hozz�nk, mikor mi m�r befejezt�k a vacsor�t, s�t, Ralph �s Maria m�r el is b�biskoltak, James-szel pedig neki�lltunk mosogatni a konyh�ban.
- H�t ti mit csin�ltok? –j�tt ki hozz�nk Klint.
- Rendelt�nk pizz�t, mert kaj�sak voltunk. Hagytunk neked is –mutatott James a h�tunk m�g�tt l�v� konyhapultra.
- K�sz –motyogta Klint, de nem mozdult. A szemem sark�b�l lestem �t, �s felt�nt, hogy tekintete a vill�kon van. –Ezeket hol tal�lt�tok?
- A fi�kban –mondta James. Azon kaptam magam, hogy fesz�lten v�rom, mi lesz Klint reakci�ja, �m amikor tal�lkozott a tekintet�nk, gyorsan lehajtottam a fejem. Tal�n m�g saj�t magam el�tt is sz�gyelltem bevallani, de bizalmatlans�got �reztem vele szemben. Az viszont kiss� vicces volt, hogy p�r darab villa miatt…
- A t�bbiek? –v�ltott t�m�t Klint, mik�zben le�lt a pulthoz, t�ny�rra tette a pizz�t, �s elkezdte enni. Nem ker�lte el a figyelmem, hogy k�ssel vill�val teszi, ami valami�rt ism�t sz�get �t�tt a fejembe. Fejezd m�r be!, sz�ltam r� magamra gondolatban, �s ink�bb igyekeztem a mosogat�sra koncentr�lni. T�nyleg nem �rtettem, mi bajom van, hiszen otthon minket is megtan�tottak k�ssel-vill�val enni. Nincs ebben semmi rendk�v�li.
Csak �ppen Klint olyan idegennek hatott ebben a k�rnyezetben. Pontosabban fogalmazva: mintha nem is ugyanaz az ember lett volna, mint a l�zad�k f�hadisz�ll�s�n. Ezzel a v�ltoz�ssal pedig most egyszer�en nem tudtam mit kezdeni.
- Elaludtak –felelte James, mikor l�tta, hogy �n nem reag�lok.
- �s a t�bbiek? –j�tt a nyomat�kos�t�s. James v�llat vont.
- N�h�nyan megs�r�ltek, volt, aki elh�zta a cs�kot, m�sok ott maradtak…
- �s Royd?
- R�la nem tudok semmit. Fogalmam sincs, sikerrel j�rtak-e v�g�l.
- Bizony�ra nem –r�zta a fej�t Klint. –Carlos �s a f� emberei nem olyan h�ly�k, hogy ott maradjanak v�dtelen�l. Nyilv�n valami titkos helyen vannak, ahol nem tal�lj�k meg �ket.
�gy elkezdett remegni a kezem, hogy beleejtettem a t�ny�rt a mosogat�ba, �gy sikeresen felcsaptam magam v�zzel.
- Csak �vatosan –mosolygott James, majd felvett egy konyharuh�t, �s elkezdte vele t�r�lgetni az arcomat. Erre Klint kiss� megk�sz�r�lte a tork�t, James pedig �szbe is kapott.
- Bocs�nat, most jut eszembe, hogy meg akartam n�zni a… -kezdte, de nem fejezte be a mondatot, csak siet�s l�ptekkel kereket oldott. Nem fordultam meg, tov�bb folytattam a mosogat�st, szinte m�r g�piesen. Nem is �rz�keltem, mi zajlik k�r�l�ttem, �gy ijedten rezzentem �ssze, amikor Klint egyszer csak el�m ny�jtotta a kez�t. A tenyer�n ott fek�dt Jamie gy�r�je, kiss� megviselt �llapotban, de legal�bb egyben.
- Ki kellett v�gni bel�le a nyomk�vet�t, de �sszeforrasztottam. �gy tal�n m�g j� is lesz az ujjadra –mondta kedvesen, a hangsz�n�t�l pedig k�nnyek gy�ltek a szemembe. �ppen ez�rt nem is mertem r�n�zni, csak b�lintottam, �s k�zben tov�bb s�roltam a szivaccsal az am�gy m�r teljesen tiszta t�ny�rt. –Caitlyn… -Klint az �llam al� ny�lt, �s felemelte a fejem, hogy a szemembe n�zhessen. –Mi a baj?
- Minden –bukott ki bel�lem, de egyb�l meg is b�ntam. –Semmi. Vagyis… nem tudom –suttogtam. –Olyan zavaros ez az eg�sz… nem �rtem, mi ez a hely… te is olyan m�s vagy… �s David… meg Royd… ezek szerint t�nyleg meg akarja…
- Nem fogja b�ntani –sz�gezte le gyorsan.
- De akarja!
- Az akarat nem mindig val�s�that� meg.
- Te t�nyleg nem �rted, mit �lek �t, igaz? –k�rdeztem, �s most m�r val�ban indulatos voltam. –Az egyik b�ty�mat meg�lt�k, r�ad�sul kider�lt, hogy a m�sik b�ty�m err�l tudott, s�t, k�zrem�k�d�tt is benne, de ak�rhogy is n�zz�k, m�giscsak a testv�rem, aki most szint�n bajban van, r�ad�sul azok miatt, akikhez csatlakoztam, pont a meggyilkolt b�ty�m tan�cs�ra!
- Teh�t nem tudod, kiben b�zhatsz –�sszegezte, szinte m�r t�rgyilagosan, ami olyan v�ratlanul �rt, hogy egy pillanatra kiz�kkentett az �nsajn�latomb�l.
- H�t… igen –mondtam, kiss� bizonytalanul. Klint nem felelt, csak finoman kivette a kezemb�l a t�ny�rt, elz�rta a csapot, megt�r�lte a kezeimet a konyhakend�vel, majd odavezetett a pulthoz, �s le�ltetett az egyik b�rsz�kre, � pedig a mellettem l�v� foglalt helyet. Szembeford�tott mag�val, eg�sz k�zel h�zott mag�hoz, �gy l�baim a l�bai k�z�tt voltak, kezeit pedig a t�rdemre helyezte, puh�n �s finoman, m�gis hat�rozottan.
- Teljesen meg�rtem, hogy �gy �rzel, �s gondolom, erre a lak�som kin�zete is r�tett egy lap�ttal –mondta.
- �n nem… -kezdtem, de � felemelte a kez�t.
- Hadd mondjam v�gig. Szeretn�m –tette hozz� egy halv�ny mosoly k�s�ret�ben, de azt�n �jra elkomorodott. –Azt is tudom, hogy itt, ebben a k�rnyezetben teljesen m�sk�pp hatok, mint a l�zad�k bunker�ben. Ennek az az oka, hogy �n itt vagyok otthon. Odahaza Koppenh�g�ban �n ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt �lek. J�m�d� csal�db�l sz�rmazom, �s sok�ig fogalmam sem volt, milyen a szeg�nys�g vagy a n�lk�l�z�s. Nek�nk ezekkel sosem kellett szembes�lni.
Lopva a kez�re n�ztem, melyekkel mintha sosem v�gzett volna k�tkezi munk�t. S�t, nincs is ott a „mintha” �s a „volna”.
- Csakhogy �n ebben a j�m�dban sosem �reztem j�l magam –folytatta.
- Te h�lye vagy –t�rt ki bel�lem, majd mindketten elnevett�k magunkat.
- Igen, tudom. �s nem te vagy az els�, aki ezt mondja –mosolygott. –A rokonaim k�z�l sokan idi�t�nak n�ztek, b�r nem mondt�k ki, de tudtam, hogy ezt gondolj�k. De mindig is kil�gtunk a sorb�l a h�gommal. Grethe –tette hozz�. –�s David-del egyid�s.
- � is elment otthonr�l?
- Igen –b�logatott. –M�g tavaly egy�tt ment�nk ki �gynevezett diak�niai �vre Franciaorsz�gba. Mivel mindketten foly�konyan besz�l�nk franci�ul, ez�rt adta mag�t a lehet�s�g. Azt�n � id�n Sv�dorsz�gban van �szt�nd�jon, �n pedig bev�llaltam, hogy kij�v�k a tengeren t�lra. �s milyen j�l tettem –simogatta meg az arcomat, mire �szt�n�sen elpirultam.
- �n m�g sosem j�rtam k�lf�ld�n –motyogtam el�g h�lye m�don. –S�t, m�g New York-on k�v�l sem j�rtam soha. Jamie mindig �g�rte, hogy egyszer majd elmegy�nk egy eur�pai k�r�tra, de �n m�r azzal is megel�gedtem volna, ha David legal�bb egyszer elvisz mag�val egy meccsre.
- Nem j�rt�l m�g kos�rmeccsen? –meresztett nagy szemeket.
- H�t, olyan igazin m�g nem. Sosem engedtek.
- Akkor ezt azonnal p�tolni kell –�llt fel a b�rsz�kr�l. K�rd�n n�ztem r�. –K�sz�l�dj, kicsit magunk m�g�tt hagyjuk ezt a nyomaszt� helyzetet!
- De h�t hova megy�nk? –n�ztem r� tart�zkod�an. Odahajolt, megpuszilta a homlokomat, majd r�m kacsintott.
- Az meglepet�s. B�zz bennem!