Jaj, de nem vagyok magamra b�szke! Utolj�ra 29.-�n �rtam, amit nagyon sz�gyellek. :( Ments�gemre legyen sz�lva, hogy volt dolgom, �s sajnos a folytat�s �tlete is v�ratott mag�ra. De ma ihletet kaptam, igaz, csak 1560 sz�t. Plusz kisz�moltam, mennyivel vagyok elmaradva. Ha mindent a menetrend szerint csin�ltam volna, akkor 38.341 sz�nak kellene lennie, de majdnem 10.000 sz�val vagyok lemaradva. Megpr�b�lom behozni a lemarad�st, de nem sok es�lyt l�tok r�, �gyhogy val�sz�n�leg majd hosszabb�t�st fogok enged�lyezni magamnak, ami tal�n nem is olyan nagy baj, tekintve, hogy �gysem �rn�k �prilis 8.-ig a t�rt�net v�g�re. Sz�val, egyik szemem s�r, a m�sik nevet, de ma legal�bb folytattam. B�r ha belegondolok, mindk�t szemem s�r, mert tudom, mi lesz a hossz� t�v� folytat�s, �s annak lesz, aki nem fog �r�lni... vagy, rem�nyeim szerint senki. De Caitlyn eg�sz biztosan nem. Neh�z ez, amikor tudatosan kell f�dalmat okozzak... De ez az �r� sorsa. A cselekm�ny�rt b�rmit. :)

* * *

- Nem hittem volna, hogy van nem fekete ruh�d is –mosolyogtam, mikor m�r a kocsiban �lt�nk.
- Volt �letem azel�tt is, miel�tt megismerkedt�nk –kacsintott r�m, mire kiss� megl�ktem.
- Nem �r m�s toll�val �keskedni! Ez Tej Parker sz�vege!
- Nemhogy �r�ln�l, hogy ismerem –hajolt oda, majd adott egy gyors puszit az arcomra. T�ny, hogy nagyon furcs�nak hatott a vil�gosk�k ingben �s farmer nadr�gban. Olyan… m�s volt. M�sabb, mint amilyennek megszoktam. Eleg�nsabb. De tal�n az volt a legk�l�n�sebb, hogy ebben a st�lusban j�l is �rezte mag�t.
Mindig eml�keztetnem kellett magam, hogy Klint el�kel� k�rnyezetb�l sz�rmazik. �ppen ez�rt nem �rtettem, mit akar t�lem? Pont t�lem, akinek egy romhalmaz az �lete, aki semmit nem tud adni, csak saj�t mag�t… Mindenem odalett. Nem csak a ruh�im �s a t�bbi ing�s�gaim, hanem a h�zunk, a csal�dom…
Nekem m�r csak Klint maradt. �s erre nem j� r�d�bbenni. S�t, nem is szeretek belegondolni.
- Hova megy�nk pontosan? –k�rdeztem, csak hogy tereljem a figyelmemet.
- Philadelphi�ba –mondta r�m pillantva. –Gondolom, nem j�rt�l m�g ott.
- Tal�lt-s�llyedt –b�lintottam. –De hogy jutott eszedbe pont most odamenni? �gy �rtem, el�g nagy g�z van a forradalom miatt, nem?
- G�z az mindig van �s lesz is. Ezek ut�n csak m�g t�bb –s�hajtott, majd megfogta a kezem. –�n csak szeretn�m, ha kicsit kiz�kkenn�l a sok fesz�lts�gb�l, �s ki tudn�l kapcsol�dni. Szeretn�k valami pluszt ny�jtani neked.
- Nekem nincs sz�ks�gem nagy dolgokra. El�g, ha te velem vagy –r�ztam a fejem, mire elmosolyodott, �s kicsit megszor�totta a kezem.
- Ezt b�zd csak r�m.
Annyiszor mondta m�r ezt, hogy �gy �reztem, az �letem is r�b�zn�m, �s tal�n nem csak az�rt, mert nincs m�s v�laszt�som. Viszont ott bujk�lt valami bennem, ami nem hagyott nyugodni, ak�rh�nyszor csak r�n�ztem. Mert b�r mosolygott, m�gis, olyan gondterheltnek t�nt. Sz�vesen megk�rdeztem volna, mi a baja, de nem akartam felzaklatni. �n legal�bbis biztosan kiakadn�k, ha valaki nyaggatna azzal, hogy minden rendben van-e. �s amit �n sem szeretek, azt nyilv�n nem fogom m�sn�l gyakorolni. �gyhogy ink�bb kin�ztem az ablakon, �s gy�ny�rk�dtem a v�ros l�tv�ny�ban, mert val�ban nem j�rtam m�g New York d�lnyugati r�sz�n. Mi ugyanis a v�ros keleti fel�ben laktunk. Valamikor… nagyon r�gen.
Vajon viszontl�tom �jra any�t?
R� gondoltam, meg a r�gi h�zunkra, azt�n pedig David jutott az eszembe. Mi�rt �llt �t Carlos oldal�ra? Mi�rt hagyta, hogy meg�lj�k Jamie-t? �s mit akart azzal mondani Carlos, hogy Jamie-nek sz�vess�get tett ezzel? Egy�ltal�n: kik azok az �szakiak? Vajon t�nyleg a kir�lyi csal�d valamelyik tagja �lette meg? B�r egyik�ket sem ismertem szem�lyesen, m�r most gy�l�ltem �ket. Gy�l�ltem, m�g akkor is, ha tudtam, hogy nem szabad. De hi�ba, van, amikor az indulatainkat nem lehet kord�ban tartani.
Annyira elmer�ltem a gondolataimban, hogy ijedten eszm�ltem fel, amikor Klint hirtelen nagyot f�kezett. Meg kellett kapaszkodnom a m�szerfalban, nehogy el�re essek, majd hevesen dobog� sz�vvel az el�tt�nk l�v� kocsisorra meredtem.
- Mi ez? –k�rdeztem. –Baleset?
- B�rcsak az lenne –morogta, mire elkerekedett szemekkel n�ztem r�. –Nem �gy �rtettem –helyesb�tett, �s el�re mutatott. –Ellen�rzik a kimen� forgalmat. Gondolom, le akarj�k z�rni a v�rost.
- A forradalom –suttogtam, Klint pedig gondterhelten fels�hajtott, majd kikapcsolta a biztons�gi �vet, hogy el�rje a h�ts� �l�st. Egy sz�rke pul�vert ny�jtott fel�m. –Ezt vedd fel. �s nem sz�vesen k�rn�lek r�, de vedd le a sapk�t, �s helyette tedd fel ezt –azzal egy napszem�veget is a kezembe nyomott. �rtetlenkedve pislogtam r�.
- Mi�rt…?
- Csak csin�ld. Nem tudhatjuk, kik v�rnak minket az �tkel�n�l.
Engedelmeskedtem h�t, de k�zben egyre jobban szor�totta valami a mellkasomat.
- Mi�rt nem a bej�v� forgalmat ellen�rzik? –k�rdeztem, mik�zben az aut� alapj�raton gurult el�re vel�nk.
- Nyilv�n azt is figyelik, de tudniuk kell, kik mennek ki –magyar�zta.
- Te ezt tudtad? Az�rt nem �lt�zt�l feket�be? –k�v�ncsiskodtam. Klint ker�lte a tekintetem.
- Mondjuk �gy, hogy sejtettem. Ne feledd, hogy �n m�r �t�ltem egy forradalmat.
Ezzel nem volt �rtelme vitatkozni. Valami m�gis sz�get �t�tt a fejembe. –De ha sejtetted, akkor mi�rt pont most indultunk el Philadelphi�ba?
Klint most m�r felt�n�en ker�lte a tekintetem. A nyak�t ny�jtogatva k�mlelte a sor elej�t, ami egyre k�zelebb ker�lt hozz�nk. –Te azt�n odafigyelsz a r�szletekre –mosolygott, de ez nagyon er�ltetett volt.
- Sajnos gyanakv�v� kellett v�lnom –feleltem sz�razon, mik�zben becipz�raztam a pul�vert, �s feltettem a napszem�veget. Klint r�m n�zett, halv�nyan elmosolyodott, kisim�tott egy tincset az arcomb�l, majd odahajolt, �s adott egy r�vid cs�kot.
- Fiatal vagy te m�g ahhoz.
Tal�n igaza volt. De ahogy a szem�be n�ztem, tudtam, � is tiszt�ban van vele: a gyanakv�s nem kor k�rd�se, sokkal ink�bb az �t�lt esem�nyek �s tapasztalatok k�vetkezm�nye.
- Ne agg�dj, minden rendben lesz –mondta, mikor m�r csak k�t kocsi volt el�tt�nk. –Ha b�rmit k�rdeznek, ne v�laszolj. Majd azt mondom, spanyol vagy, �s nem tudsz angolul. Nem lesz baj –fogta meg a kezem. –Kijutunk a v�rosb�l.
Mindez olyan balj�slat�an hangzott, hogy kir�zott a hideg. Kiss� remeg� ujjakkal megigaz�tottam a napszem�veget, majd vettem egy m�ly leveg�t, �s h�trad�ltem az �l�sen. Nyugi, csak laz�n. Nem lesz semmi baj. Mi lenne? Biztosan csak rutin ellen�rz�s. Nem tudj�k, ki vagyok. Nem lesz baj. Klint-et se ismerik. Ki fogunk jutni.
De amikor az utols� kocsi is tov�bb hajtott el�l�nk, �s mi k�vetkezt�nk, m�r nem voltam ebben olyan biztos.
- Jogos�tv�nyt, forgalmi �s szem�lyi igazolv�nyt! –sz�lt be a kocsiba egy Klint-tel egyid�s forma fi�, aki viszont kicsit izmosabb volt, egy terepsz�n� nadr�got, egy p�szos fekete p�l�t viselt, a haja pedig oldalt eg�sz r�vidre volt ny�rva, a feje tetej�n viszont egy cs�k hosszabban meredezett az �g fel�. Nem volt punk kin�zete, ink�bb valami katon�nak t�nt, abb�l is �j gener�ci�snak. M�r ha l�tezik ilyen.
- Rem�lem, nem fot�ztak le gyorshajt�s�rt –viccel�d�tt Klint, mik�zben �tadta az iratokat.
- Manaps�g a gyorshajt�s a legkisebb probl�m�nk –felelte a sr�c, mik�zben az iratokat n�zegette, majd visszaadta Klint-nek. –Rendben, mehettek. Vagyis…
Elk�vettem azt a hib�t, hogy fel� fordultam, �gy tal�lkozott a tekintet�nk. B�r a napszem�vegen kereszt�l elvileg nem l�thatta a szememet. Elvileg. �n viszont felismertem �t. Nem tudtam, ki �, de abban biztos voltam, hogy m�r l�ttam valahol. Tal�lkoztunk azel�tt. De hol?
- � kicsoda? –k�rdezte, fel�m mutatva.
- Lyn. A bar�tn�m –v�gta r� Klint.
- Nem tal�lkoztunk m�r valahol? –n�zett r�m a sr�c. Be kellett harapnom az als� ajkam, hogy ne bukjon ki bel�lem egy hang se.
- Spanyol. Nem tud angolul –mondta Klint bocs�natk�r�en, jobb keze pedig j�l l�that�an r�fesz�lt a sebv�lt�ra. Legnagyobb d�bbenetemre azonban a fi� szeme felcsillant, �s elkezdett egy sz�momra teljesen ismeretlen nyelven besz�lni, amir�l azonban biztosra vettem, hogy spanyol.
�s akkor r�j�ttem, honnan ismerem �t. Jamie oszt�lyt�rsa volt a gimiben, �s az egyed�li a suliban, aki tudott spanyolul, �gy � korrepet�lt mindenkit, aki tanulta ezt a nyelvet. B�r nekem sosem seg�tett, de Jamie-nek igen, �s egyszer, amikor a b�ty�mat kerestem, pont egy�tt tanultak a k�nyvt�rban.
- Azt hiszem, m�r �gy is k�s�sben vagyunk –mondta Klint hat�rozottan, azzal g�zt adott, �s csikorg� kerekekkel elhajtottunk onnan. –Ne n�zz h�tra! –sz�lt r�m, mikor m�r �pp meg akartam fordulni.
- Mi�rt?
- �n k�rdezek. Ismered ezt a sr�cot? –villantotta r�m a tekintet�t.
- �n… Igen… vagyis, nem tudom, hogy h�vj�k, de Jamie oszt�lyt�rsa volt…
- Remek. Rem�lj�k, nem ismert fel –Klint nagyot s�hajtott, �s egyik kez�vel v�gigsim�tott a haj�n. –Min�l hamarabb el kell �rn�nk Philadelphi�ba.
Ezt mintha nem is nekem mondta volna, de �pp el�g volt ahhoz, hogy leessen a tantusz.
- Nem kos�rmeccsre megy�nk –motyogtam. –Hanem menek�l�nk.
Klint meredten n�zte az utat, ujjai er�sen szorultak a korm�nyker�kre. –Nincs m�s v�laszt�sunk.
�gy �reztem, mintha egy nagy k� zuhant volna a mellkasomra, eltorlaszolva a be�raml� leveg� �tj�t. P�nikba estem. –Arra k�nyszer�tesz, hogy hagyjam el a v�rost, ahol feln�ttem? –k�rdeztem remeg� hangon.
- Caitlyn, most nincs ideje az �rzelg�ss�gnek…
- Te meg mir�l besz�lsz?! –kiab�ltam r�, �s h�tra mutattam. –Ott van az any�m �s az egyetlen �letben maradt b�ty�m!
- Aki �t�llt az ellens�g oldal�ra, �s mellesleg m�r nem nagyon k�t m�r New York-hoz! –v�gott k�zbe t�relmetlen�l.
- Nincs jogod ahhoz, hogy rendelkezz az �letem felett –sziszegtem, majd kicsit kih�ztam magam. –�llj meg!
- Nem.
- Azt mondtam �llj meg! –kiab�ltam. Klint nem felelt, csak m�g nagyobb sebess�gre kapcsolt, de azt�n meggondolta mag�t, �s lend�letesen leparkolt az �t sz�l�re. Egyb�l kinyitottam az ajt�t, �s kiugrottam a kocsib�l. Klint persze k�vetett engem.
- Nem m�sz sehova, Caitlyn –fogta meg a karomat.
- Eressz el –n�ztem r� cs�ny�n. –Hazamegyek.
- Otthon nem vagy t�bb� biztons�gban. �rtsd m�r meg! –emelte fel a hangj�t.
- Te �rtsd meg! –kiab�ltam, �s k�nnyek sz�ktek a szemembe. –Azt k�red t�lem, hogy mindent hagyjak h�tra, �s ugorjak fejest az ismeretlenbe egy idegennel az oldalamon…
- De h�t �n nem vagyok idegen –vette k�t keze k�z� az arcomat. –N�zz a szemembe –suttogta. –Ismersz engem, Caitlyn. Tudod a nevemet. Ismered a hangomat. Ismered a cs�komat –azzal lehajolt, �s ajk�t az eny�mhez �rintette. Ak�rhogy is ellenkeztem, ez m�gis hat�ssal volt r�m. Mikor el akart h�z�dni, nyaka k�r� fontam a karomat, ezzel visszah�zva �t magamhoz, �s moh�n megcs�koltam.
- Ugye, soha nem hagysz el? –suttogtam, mikor elv�ltunk egym�st�l. Klint egy pillanatra lehunyta a szem�t, �s m�lyeket l�legzett. M�g szorosabban �leltem �t. –�g�rd meg, Klint! �g�rd meg, hogy nem hagysz magamra soha!
- Meg�g�rem –felelte er�tlen�l. –Meg�g�rem, hogy mindig sz�m�thatsz r�m.
Tal�n k�telkedhettem volna a szav�ban. Tal�n fel kellett volna ismernem a v�laszban rejt�z� k�t�rtelm�s�get. Tal�n r� kellett volna j�nn�m, hogy kiker�lte az egyenes v�laszad�st. De ott �s akkor mindez m�g nem t�nt fel. Vagy csak nem akartam tudom�sul venni. Ink�bb hagytam, hogy �jra megcs�koljon, mert am�g a karjai k�z�tt lehettem, k�nnyednek, boldognak �s gondtalannak �reztem magam. �letem els� szerelme. �letem els� cs�kjai. �letem els� fi�ja.
�s tal�n �letem els� csal�d�sa is.