Tal�n ez�rt is halasztottam tudat alatt mostan�ban ezt a reg�nyt. Mert tudtam, hogy el fog j�nni ez a pillanat. �s az a legrosszabb, amikor �rzed, hogy szenved a szerepl�d. Amikor az � szenved�se a ti�d is. Amikor k�nnyek gy�lnek a szemedbe a f�jdalma miatt. Nem szeretek f�jdalmat okozni a szerepl�imnek. De musz�j volt. Egy �r� mondhat ilyet, hiszen tudja, mi lesz a t�rt�net folytat�sa. Tudom, mit sz�nok Caitlyn-nek. Pontosabban, kit. Tudom, mi�rt tettem ezt. A jav�t szolg�lja, de ez m�g nem l�tszik. H�, ez �gy kicsit h�tborzongat�an hangzik, pedig �gy van. Furcsa, de �gy van. De att�l f�ggetlen�l nagyon neh�z volt meg�rni. 

* * *

Mikor reggel felkeltem, egyed�l voltam a szob�ban, de mihelyst fel�ltem az �gyon, ny�lt az ajt�, �s Klint l�pett be. Mikor megl�tott, megtorpant.
- Fel�bresztettelek? –k�rdezte.
- M�r fent voltam –r�ztam a fejem. Egy ideig elmer�lt�nk egym�s tekintet�ben, a sz�vem pedig valami�rt nagyon k�l�n�sen dobogott a barna szemp�r l�tt�n. Hirtelen r�d�bbentem, mennyire szeretem �t – �s �ppen ez�rt f�jt annyira a t�vols�g kett�nk k�z�tt. Nem akarok �gy �lni. Ha m�r t�nyleg csak � maradt nekem, akkor meg f�leg nem. �gyhogy felt�p�szkodtam az �gyr�l, �s odamentem hozz�. Nem sz�lt semmit, m�g akkor sem, amikor meg�lltam, pont el�tte. �n sem sz�laltam meg. Hallgattam a l�legzetv�tel�t, egy id� ut�n pedig az eny�m is felvette a ritmus�t. Azt�n lassan v�gign�ztem rajta. Mint mindig, most is f�radtnak t�nt az arca, a szemei alatt s�t�t karik�k, arcb�re s�padt. Egy s�t�tk�k p�l� �s egy fekete farmer volt rajta, barna haj�t bizony�ra most ny�rta le, mert tegnap m�g kiss� k�cos volt. J�l �llt neki ez a frizura, ett�l csak m�g helyesebb lett, de j�l l�that�an fesz�lt is volt. �n pedig szeretn�m oldani a fesz�lts�g�t.
Kiss� bizonytalanul felemeltem a kezem, �s a mellkas�ra helyeztem az ujjaimat, pont a sz�ve f�l�. Elakadt egy pillanatra a l�legzetem, amikor meg�reztem tenyerem alatt a sz�vver�s�t. Vagy ink�bb az � l�legzete akadt el?
R�n�ztem, � pedig r�m. Tekintet�nk egym�sba kapcsol�dott. L�ttam benne �nmagamat. L�ttam benne kett�nket. A szerelm�nket. A j�v�nket. A boldogs�got. Ugyanakkor volt ott m�g valami, ami mindezt nem engedte szabadj�ra. Valami g�t. Egy fal, ami fogalmam sincs, mikor ker�lt oda. De le fogom rombolni. Le fogjuk. � is akarja. Tudom.
Odahajoltam hozz�, �s l�gyan, kiss� f�lve megcs�koltam. Tudtam, hogy j�l esik neki is. Tudtam, hogy szeretn�. M�gis ellen�llt.
- Caitlyn –suttogta, de �n egy �jabb cs�kkal bel�fojtottam a sz�t.
- Most ne –mondtam, mikor egy pillanatra elv�ltam az ajkait�l, majd megfogtam a kez�t, �s a derekamra helyeztem, �s ism�t a szem�be n�ztem. –Most csak velem foglalkozz. Semmi m�s nem sz�m�t, csak te �s �n.
�jra megcs�koltam, � pedig v�gre visszacs�kolt. De mindezt �gy tette, mintha viaskodna valamivel. De h�t mi�rt teszi?
- Caitlyn… -kezdte �jra. –Valamit meg kellene besz�ln�nk…
- Ne most –v�gtam k�zbe, �s hat�rozottan megmarkoltam a p�l�j�t a derek�n�l. –R��r. Minden r��r. De mi nem.
�gy t�nt, ez hatott. Nagyot s�hajtott, majd mag�hoz h�zott a derekamn�l fogva, l�b�val bel�kte az ajt�t, majd megfordult velem egy�tt, nekivetett az ajt�nak, �s szenved�lyesen megcs�kolt. Egyik kezemet felcs�sztattam a karj�n a tark�j�hoz, �s ujjaimmal cir�gatni kezdtem a haj�t. � is belet�rt a f�lem m�g�tt a hajamba, majd az arcomat �s a nyakamat kezdte puszilgatni. De azt�n abbahagyta, fej�t a kulcscsontomhoz hajtotta, �s olyan szapor�n vette a leveg�t, mint aki most futott kereszt�l a v�roson.
- Ezt most t�nyleg nem kellene –mondta, azzal felegyenesedett, �s tett egy l�p�st h�tra. Nagyon csal�dott voltam, �s mindenekel�tt teljesen �rtetlen�l �lltam a viselked�se m�g�tt.
- De h�t mi�rt? –k�rdeztem, szinte m�r sz�mon k�r�en. –Tal�n m�r nem szeretsz?
- Nem err�l van sz� –r�zta a fej�t. –Szeretlek, Caitlyn. De…
- De? �n t�nyleg nem �rtelek, Klint –belet�rtam a hajamba, �s k�zben igyekeztem nem s�rni. Egy fi� sem �rdemel k�nnyeket, mondogatta mindig Jamie, majd hozz�tette: Vagy aki m�gis megsirat, annak velem gy�lik meg a baja.
- Nem is v�rom el, hogy meg�rts. De tudnod kell, hogy nem a te hib�d.
- De micsoda? –l�ptem oda hozz�, �s megfogtam a kez�t. –Klint, b�rmi b�nt is, nekem elmondhatod. M�g akkor is, ha velem kapcsolatos. Hidd el, meg�rtem. Ha akarod, nem sz�lok r� semmit, de tudnom kell…
- Nem kell tudnod –v�gott k�zbe. Elengedett, elfordult t�lem, �s a kez�be temette az arc�t. Odamentem hozz�, �s h�tulr�l �t�leltem, fejemet a v�ll�ra hajtottam. Nem tudtam, mit mondhatn�k m�g. De azt tudtam, hogy nem akarom elengedni. Nem hagyhatom, hogy ez a szakad�k m�g nagyobb legyen k�z�tt�nk. Ha kell, er�szakkal is hidat �p�tek. Mert tudom, hogy � is ezt akarja. Csak most valami t�l nagy nyom�st gyakorol r�.
- Nem kell egyed�l megbirk�znod vele –suttogtam. –Seg�tek neked hordozni a terheidet. Ahogyan te is az eny�meket.
- Nem tudsz seg�teni –mondta megt�rten, lehajtott fejjel. –B�rcsak megk�m�lhetn�lek ett�l… Tal�n nem kellett volna…
Elharapta a mondat v�g�t, de m�r k�s� volt. Minden izmom megfesz�lt ezen szavak hallat�n, �s automatikusan h�tr�ltam egyet. Klint fel�m fordult. A tekintete tele volt megb�n�ssal �s f�jdalommal. –Nem �gy �rtettem…
- Nem kellett volna velem �sszej�nn�d? –k�rdeztem remeg� hangon.
- Nem, dehogyis –most � l�pett oda hozz�m, �s k�t keze k�z� vette az arcomat. –Szeretlek, Caitlyn, �s nem tudom m�ssal elk�pzelni az �letem! De…
- Akkor meg mi a baj? –fakadtam ki. –Mi�rt vagy olyan t�vols�gtart� velem? Mi�rt z�rsz ki? �n nem tudok �gy �lni, Klint! Nekem m�r csak te maradt�l! Ha t�ged is elvesz�telek…
- Nem fogsz –v�gott k�zbe hevesen. –Nem fogsz elvesz�teni. �g�rem.
- Ezek csak szavak –r�ztam a fejem, �s m�r �reztem is, hogy k�nnyek gy�lnek a szemembe. –Nem bizony�t semmit.
�gy t�nt, ez kicsit mellbe v�gta. Nem akartam ilyen kem�nyen fogalmazni, de t�nyleg nagyon f�jt, hogy �gy viselkedik velem. �s akkor m�g nem is tudja, hogy az �jjel kihallgattam a besz�lget�s�ket… Tal�n elmondhattam neki, de nem akartam. Tal�n j�l esett kicsit most szenved� alanynak lenni.
- Gyere velem –mondta Klint, mire �rtetlenkedve r�ncoltam a szem�ld�k�m.
- Hov�?
- Csak ide a m�sik szob�ba –halv�nyan elmosolyodott, de csak a sz�j�val, a szemei nem t�kr�zt�k ezt a gesztust. –Ha a szavak nem elegend�ek, akkor a tettek k�vetkeznek.
Eszembe sem jutott, hogy ellenkezzek vele, csak hagytam, hogy �tvezessen Amy tetov�l� m�hely�be. A l�ny ott volt, �ppen a v�zlatait rendezgette, �s el�gg� meglep�d�tt, amikor bel�pt�nk.
- J� reggelt! �hm, nem elt�vesztett�tek az ajt�t? –k�rdezte, zavart nevet�ssel.
- Nem –mondta Klint, majd r�m n�zett. Viszonoztam a pillant�s�t, pr�b�ltam bel�le kiolvasni valamit, de nem siker�lt. –Tetov�l�st szeretn�nk. Persze, csak ha te is benne vagy.
Ezt m�r nekem c�mezte. A sz�vem kihagyott egy �temet. Egy tetov�l�st? Sosem gondolkoztam rajta, hogy b�rmit is magamra varrassak. Otthon ez egyszer�en nem volt t�ma. M�gis, �gy �reztem, ha a sz�leim megtudn�k, nem �r�ln�nek neki. Nem akartam �ket megb�ntani m�g ebben a helyzetben sem. B�r nem hiszem, hogy egy tetov�l�s miatt megv�ltozna r�lam a v�lem�ny�k.
- Pontosan milyen tetov�l�st? –k�rdeztem higgadtan. Klint tekintet�ben k�l�n�s f�ny csillant.
- Azt mondtad, biztos�t�k kell neked arra, hogy sosem vesz�tesz el. M�sok gy�r�t adnak hasonl� fogadalomt�telkor, de mivel az most nem �ll rendelkez�s�nkre…
Elakadt a l�legzetem, Amy pedig a sz�ja el� kapta a kez�t. Ez az eg�sz �gy hangzott, mint egy l�nyk�r�s, csak �ppen eg�szen egyedi feldolgoz�sban. Klint szembefordult velem, megfogta a kezem, �s m�lyen a szemembe n�zett.
- Nem �g�rhetek semmit, Caitlyn. Az �letem el�gg� bizonytalan. Csak azt tudom, hogy szeretlek, �s szeretni is foglak mindig, b�rmi is t�rt�njen. �s ker�ljek t�led b�rmilyen messzire, ha �gy ad�dik, de l�lekben mindig veled leszek. Sohasem vesz�tesz el. Mindig a sz�vemben leszel –tette a kezem a mellkas�ra. –�s mindig magamon fogom hordani szerelm�nk pecs�tj�t –�rintette meg mutat�ujjammal a gy�r�sujj�t. –El�g biztos�t�k ez neked?
Pislogtam p�rat, mert a k�nnyeimt�l m�r alig l�ttam Klint-et, majd magamhoz �leltem �t. K�ptelen voltam megsz�lalni, de ebben az �lel�sben minden benne volt. A kimondatlan igen, ami sokkal t�bbet hordozott mag�ban, mint azt valaha is gondoltam volna.
- Az �n l�nyk�r�sem is sz�p volt, de ez fel�lm�lta –szipogta Amy, mire kicsit elnevett�k magunkat, �s kibontakoztunk az �lel�sb�l.
- Akkor? Elk�sz�ted a tetov�l�sunkat? –k�rdezte Klint.
- Eny�m a megtiszteltet�s –hajtott fejet Amy. –Van is egy �tletem a mint�t illet�en.
Odament�nk az �r�asztal�hoz, � pedig el�nk rakott egy v�zlatot egy haj�horgonyr�l.
- Mit sz�lsz? –n�zett r�m Klint. Fel� fordultam, �s elmosolyodtam.
- Jobbat el sem tudn�k k�pzelni.
Klint is elmosolyodott, �s kiss� megszor�totta a kezem. –Akkor v�gjunk bele. 

A tetov�l�s elk�sz�t�se egy�ltal�n nem volt f�jdalommentes, de Klint v�gig ott volt �s fogta a kezem. Cser�be �n is t�mogattam �t, �gy nekem a bal, neki pedig a jobb gy�r�sujj�nak a bels� r�sz�n ott d�szelgett egy pici, fekete horgony.
- Gratul�lok –mosolygott Mats, amikor el�js�goltuk neki is a h�rt. –B�r, �szint�n sz�lva, nem tudom, minek tekintsem ezt az eg�szet…
- Kapcsolatmeger�s�t�nek –felelte Klint, �s f�l kez�vel mag�hoz �lelt. –Ezzel fejezz�k ki egym�s ir�nti elk�telez�d�s�nket.
- Ugye, milyen romantikus? –sz�lt k�zbe sug�rz� arccal Amy.
- Igen… persze –b�lintott Mats egy er�ltetett mosoly k�s�ret�ben, majd zavartan megk�sz�r�lte a tork�t. –Klint, besz�lhetn�k veled egy kicsit?
- Majd k�s�bb. Most k�z�s programunk van –n�zett r�m csillog� szemekkel. Legsz�vesebben rep�ltem volna a boldogs�gt�l. Mivel �rdemeltem ki mindezt?

Mos el�sz�r fordult el� vele, hogy �lom helyett �jra levet�t�d�tt el�ttem az eg�sz egy�tt t�lt�tt napunk. Eg�sz �letemben nem �ltem �t ennyi �lm�nyt, mint ezen az egyetlen napon. Kicsit olyan volt, mintha Klint be akarn� p�tolni az eddigi elmarad�sokat, �s rengeteg mindent beles�r�tett ebbe a p�r �r�ba. De �n nem b�ntam, mert nagyon j�l �reztem magam vele. Felemel� �rz�s volt �nfeledten s�t�lgatni k�z a k�zben vele a v�rosban, besz�lgetni, nevetg�lni, cs�kol�zni, �lelkezni… T�nyleg szeretem �t. �gy �rzem, most m�r nincs k�zt�nk az a bizonyos fal. Sem a szakad�k. �jra k�zel ker�lt�nk egym�shoz. Tal�n majd id�vel beavat a titkaiba is. De nem er�ltetem. Mindennek elj�n az ideje. K�l�nben sem j� siettetni semmit.
B�r alig v�rtam, hogy �jra reggel legyen �s l�thassam �t, m�gis el�g sok�ig aludtam. Mikor felkeltem, Klint m�r nem volt sehol. A matrac az �gy mellett sz�p rendezett volt, mintha nem is fek�dt volna benne senki. Ezt furcs�lltam. B�r nem eml�keztem r�, hogy Klint mikor fek�dt le aludni, mert engem hamar elnyomott az �lom, de h�t biztosan itt volt � is…
Fel�ltem, �s csak akkor vettem �szre a Klint p�rn�j�n l�v� �sszehajtogatott pap�rt. Szinte �szt�n�sen ny�ltam fel�. Biztosan egy szerelmes �zenet. Kitelne t�le, �s megmagyar�zn� a t�voll�t�t. Ma egy�bk�nt sem ronthatja el semmi a kedvemet.
Sz�thajtogattam a pap�rt, de mire a sorok v�g�re �rtem, m�r alig kaptam leveg�t. Felpattantam az �gyr�l, �s �gy, ahogy voltam, kirohantam a szob�b�l. Mats �s Amy a kony�ban voltak, mikor berobogtam.
- Ti tudt�tok? –szegeztem nekik a k�rd�st. Szorong� pillant�st v�ltottak egym�ssal, majd Mats fel�m l�pett.
- Caitlyn, nyugodj meg…
- Mi�rt nem sz�ltatok?! –kiab�ltam. –Mi�rt nem mondtatok semmit?
- Nem akartunk megb�ntani. Figyelj, nem az van, amire gondolsz…
- Mi�rt, lehet ezt m�shogy �rtelmezni? –lobogtattam meg el�tte a levelet. Amy hal�ls�padt volt, szemei pedig k�nnyekt�l csillogtak. Zih�lva vettem a leveg�t, �s lerogytam a padl�ra, kezembe temettem az arcomat. –Meg�g�rte… A tetov�l�s… Meg�g�rte… azt mondta…
Mats odaj�tt hozz�m, �s leguggolt mell�m. –Klint szeret t�ged, �s soha nem hazudna neked. Ne �t�lj els�re.
Eg�sz testemben remegtem, pedig nem is volt hideg. De ez m�sfajta hidegr�z�s volt. A f�lelem j�rt �t. A f�lelem, hogy egyed�l maradtam. Kiszolg�ltatott lettem. Senkire sem sz�m�thatok. R�ad�sul itt ragadtam egy vadidegen helyen. Egyed�l a vadonban.
Lehajtottam a fejem, �s �jra elolvastam a levelet, melynek minden egyes sora k�sd�f�s volt a sz�vemnek.
Dr�ga Caitlyn! Tudom, hogy most ut�lni fogsz, �s minden okod meg van r�. Tal�n �gy �rzed, �tvertelek. �n is �gy �rzem, m�g akkor is, ha tudom, nem �gy van. Vagy legal�bbis, nem akartam. Nem akartam neked hazudni. De megb�ntani sem akartalak. Az �n �letem nem egyszer�. Vannak dolgok, amiket nem oszthatok meg veled, de nem az�rt, mert nem b�zok benned, hanem mert ezek megk�t�znek engem, fogs�gban tartanak, �s megakad�lyoznak abban, hogy veled legyek. Szerettem volna ler�zni magamr�l ezeket a bilincseket. Az�rt is j�ttem el Amerik�ba. Azt�n, amikor megismertelek t�ged, akkor m�s �rtelmet nyert a l�zad�som. Pontosabban fogalmazva: �rtelmet nyert. Te ugyanis nekem adtad az igaz szerelmet, amir�l azt hittem, sohasem tapasztalhatom meg. De most m�gis el kell hagyjalak. Tudd, hogy nem akarom. Veled akarok lenni, de nincs m�s v�laszt�som. De tudd, sosem hagylak el igaz�n. A sz�vemben mindig ott leszel. Sohasem felejtelek el. Mindig is t�ged foglak szeretni. Csak t�ged. Senki m�st. B�rmi is t�rt�njen.
Rem�lem, egy nap majd meg�rtesz.
Szeretlek: Klint.
K�t k�nnycsepp hullott a szememb�l a pap�rra. –H�t –motyogtam, �s �sszegy�rtem remeg� ujjaimmal a levelet. –Azt hiszem, ezt m�sodik olvas�sra sem lehet m�shogy �rtelmezni.
Kezembe temettem az arcomat, �s s�rni kezdtem.