Az esem�nyek mostanra igen felp�r�gtek, b�r bevallom, m�g engem is meglepett ez a fordulat. Nem terveztem, hogy Royd-nak ilyen nagy szerepet sz�nok ebben az eg�szben, de v�g�l is, �r�l�k, hogy �gy alakult. Az m�r j�, amikor a szerepl�k a kez�kbe veszik a dolgokat. :) Egy�bk�nt bevallom, ma kicsit tov�bb �rtam, mint 2515 sz�, de k�nytelen voltam kevesebbet felrakni, mert h�t, nem mindegy, hol �r v�get egy fejezet. De most m�r legal�bb �jra lend�letet kapott a sztori, �s persze �n is, ennek pedig nagyon �r�l�k. :) 

�gy �reztem, megfulladok ebben a kis lak�sban, ebben az apr�cska szob�ban, ezen a sz�k �gyon… B�rt�nnek �reztem a saj�t testemet is. Szabadulni akartam. �nmagamt�l, az eml�keimt�l, az �rz�seimt�l. A tetov�l�st�l, mely k�r�l m�r v�resre kapartam a b�rt a k�rm�mmel. Gy�l�ltem Klint-et, mert belek�nyszer�tett ebbe az eg�szbe. R�vett �gy, hogy k�zben tudta, el fog hagyni. Mi�rt akarta, hogy �r�kre szenvedjek a hi�ny�t�l? Hogy es�lyem se legyen magam m�g�tt hagyni �t?
Gy�l�ltem �t, m�gis szerettem. Persze, hogy szeretem. A szerelem nem m�lik el ilyen gyorsan. R�ad�sul m�g semmi sem veszett el. H�t persze… Hiszen m�g ut�na mehetek. Bizony�ra nem juthatott olyan messzire, de ha m�gis, akkor sem es�lytelen a dolog. Megtal�lom, �s megbesz�l�nk mindent. Nem vesz�thetem el �t. Nem hagyhat magamra. Hiszen �g�retet tett a b�ty�mnak. Klint pedig komolyan veszi az �g�reteit. Ebben biztos vagyok.
Felpattantam az �gyr�l, �s kirohantam a nappaliba, de m�r a folyos�n megtorpantam, mert odabent Mats �s Amy vitatkoztak egym�ssal.
- Te tudtad?! –h�ledezett Amy. –Tudtad, mire k�sz�l, �s nem tett�l semmit?
- Mi�rt, mit tehettem volna? Nem sz�lhatok bele m�snak a kapcsolat�ba.
- Nem, de legal�bb nekem sz�lhatt�l volna, hogy ne k�sz�tsem el azt a tetov�l�st! Te j� �g… Assziszt�ltam egy ilyen… kegyetlen �tlethez!
- Persze, hogy kegyetlen –v�laszolta Mats fesz�lt hangon. –Azt hiszed, Klint nem szenvedett, mire eld�nt�tte, mit tegyen?
- �s az, hogy Caitlyn mennyire szenved? –k�rdezte Amy indulatosan. –Ne hiszem el, ti f�rfiak olyan… fafej�ek vagytok! �s sosem b�ztok benn�nk, mert f�ltek a n�i hisztit�l!
Miel�tt Mats v�laszolhatott volna, hat�rozottan bel�ptem a helyis�gbe. Mindketten elhallgattak, �s ijedten n�ztek r�m. Zavaromban �s idegess�gemben ism�t kapargatni kezdtem a tetov�l�som k�r�l a b�rt.
- Ne haragudjatok… nem akartam hallgat�zni, �n csak… sz�lni akartam, hogy elmegyek.
Mats �s Amy gyors oldalpillant�st v�ltottak, azt�n Mats fel�m fordult. –Nem mehetsz el, Caitlyn.
- Nem hiszem, hogy b�rmi belesz�l�sotok lenne –h�ztam ki magam.
- Klint r�m b�zott t�ged –folytatta Mats. –R�m ruh�zta a felel�ss�get, amit Jamie-t�l kapott…
- Nem vagyok senkinek a tulajdona! –kiab�ltam. �reztem, hogy valami elszakad bennem ezen szavak hallat�n. –Ha el akarok menni, elmegyek! K�l�nben is, lehet, hogy Jamie Klint-re b�zott engem, de azt nem �gy �rtette, hogy b�rki is korl�tozza a szabads�gomat! Jamie a demokr�ci��rt k�zd�tt! L�zad� volt! �s �n is az vagyok.
- Ne k�zdhetsz tov�bb –r�zta a fej�t Mats. –A harcot elvesz�tettk. K�l�nben is, t�l vesz�lyes. Ha b�rmi bajod esik…
- Akkor mondd el, mi�rt hagyott el Klint –kezdtem bele a j�t�kba. –Ha megmondod, tal�n maradok. Tal�n hallgatok r�d, �s tal�n adok neked egy es�lyt.
L�ttam rajta, hogy nagyon k�szk�dik mag�ban. El sem tudtam k�pzelni, milyen titkokat b�zott r� Klint, de �gy t�nt, m�g az aktu�lis vil�gpolitikai helyzetn�l is durv�bbak.
- Mats, joga van megtudni –motyogta Amy. A fi� nagyot s�hajtott, egy pillanatra �gnek emelte a tekintet�t, de azt�n v�g�l m�gsem �llt k�t�lnek.
- Nem –jelentette ki. –�n nem mondhatom el. Nem tehetem. Nem az �n dolgom.
- Akkor nyilv�n meg�rted, mi�rt kell elmennem –mondtam megsemmis�lten. Nem felelt semmit, csak lehajtotta a fej�t. Pr�b�ltam visszafojtani a k�nnyeimet, mik�zben sarkon fordultam, �s a kij�rat fel� indultam. M�r az utc�n voltam, amikor Amy ut�nam szaladt, �s egy pap�rt nyomott a kezembe.
- Mi ez? –k�rdeztem csod�lkozva, �s sz�t akartam hajtogatni, de � meg�ll�tott.
- Ne most! –riadtan k�rbepillantott, mik�zben a kezemet szorongatta, �s k�nnyes szemekkel n�zett r�m. –�gy sajn�lom, Caitlyn… hidd el, �n nem tudtam r�la semmit. M�sk�l�nben nem k�sz�tettem volna el a tetov�l�st. Tudom, milyen �rz�s… most m�r �r�kre magadon kell viselni… De Klint j� ember –folytatta sietve. –Tal�n most nem �gy l�tod, de t�nyleg az. Egyszer majd meg�rted. Sz�ks�ge van r�d. Tal�n jobban, mint neked r�.
Nem �rtettem, mi�rt mondja nekem ezeket, de miel�tt r�k�rdezhettem volna, berohant a lak�sba. Egy ideig csak �lltam a j�rd�n, azt�n len�ztem a kezemben tartott kis pap�rra, �s lassan sz�thajtogattam. Egy koppenh�gai lakc�m volt rajta. Vagyis Klint hazament.
Nagyot s�hajtottam, �s le�ltem a l�pcs�re. Zsongott a fejem. Ezek szerint Klint hazament volna? De h�t, mi�rt? �s nekem mi�rt nem mondott r�la semmit? �s Amy mi�rt adta nekem ezt ide? Menjek ut�na? Utazzam kereszt�l a f�l vil�got? Egy l�ny egy fi� miatt? Nem vagyok t�l konzervat�v, de �gy �reztem, ez m�gsem lenne hely�n val�. M�g akkor sem, ha h�bor�ban �s szerelemben elvileg mindent szabad.
�gy l�tszik, el kell d�ntenem, mi a fontosabb: ragaszkodni �nmagamhoz, vagy mindent megtenni a szerelmem�rt – azok ut�n, hogy � egy sz� n�lk�l elhagyott engem.
Nem fogok fejest ugrani a bizonytalanba, d�nt�ttem el, mik�zben fel�lltam a l�pcs�r�l, �s elindultam. Miel�tt feladom az elveimet egy fi��rt, meg kell tudnom az igazs�got. Ehhez pedig vissza kell mennem New York-ba a l�zad�khoz.

Klint legal�bb a kocsit itt hagyta nekem, de most m�g ennek sem tudtam felh�tlen�l �r�lni. A korm�nyt fogni �s azon az �l�sen �lni, ahol p�r napja m�g � foglalt helyet, borzaszt� volt. De legy�ztem ezeket a rossz �rz�seket, �s pr�b�ltam csak a c�lra koncentr�lni. M�g akkor is, ha egy�ltal�n nem volt kedvemre ism�t tal�lkozni Royd-dal.
Ker�l� �ton mentem, mert nem akartam belebotlani a v�ros hat�r�n�l l�v� j�r�r�kbe. �gy kicsit k�sve ugyan, de el�rtem a v�rost. Gondoltam, hogy el�sz�r a l�zad�k f�hadisz�ll�s�ra megyek, de azt�n eszembe jutott, hogy az val�sz�n�leg romokban �ll a t�mad�s �ta. Valami bels� �szt�n azt s�gta, hogy Klint lak�s�n keresg�ljek, �gyhogy v�g�l ott parkoltam le. Recepci�s nem volt sehol, ezt m�r �nmag�ban is furcs�lltam, mindenesetre nem foglalkoztam vele, hanem sietve felmentem a hetedik emeletre. Be akartam menni, de az ajt� z�rva volt. T�relmetlen�l kopogtam. Biztos, hogy vannak odabent, hiszen az ajt� al�l f�ny sz�r�d�tt ki. �s val�ban: �gy f�l perc m�lva m�r ny�lt is az ajt�, �s ott �llt velem szemben Royd, meglehet�sen hi�nyos �lt�zetben.
- Te? –k�rdezte meglepetten. –Nah�t… nem sz�m�tottam r�d.
- Bocs�nat, ha rosszkor j�ttem… -menteget�ztem, �s �reztem, hogy elpirulok, de pr�b�ltam �rr� lenni l�nyos zavaromon.
- Dehogyis. Lisa m�r pont menni k�sz�lt.
Erre, mintegy vez�nysz�ra felbukkant a h�ta m�g�tt egy csinos sz�k�sbarna haj� l�ny, �s kecsesen kilibbent a folyos�ra.
- Nem tudtam, hogy van bar�tn�d –mondtam, mik�zben bel�ptem a lak�sba.
- M�g csak ismerked�nk.
- El�g gyorsan teszitek –motyogtam. –�s mindezt Klint lak�s�n… Nem arc�tlans�g ez egy kicsit?
- �gy l�tom, eltanult�l Klint-t�l n�h�ny dolgot �s kifejez�st –mosolygott Royd. –Ne vedd s�rt�snek, de az „arc�tlans�g” sz� el�g r�hejesen hangzik egy gett�ban feln�tt l�ny sz�j�b�l.
- Mi�rt? Ti mivel vagytok k�l�nbek n�lunk? –tettem karba a kezem.
- El�g sok mindenben –felelte Royd, mik�zben odal�pett a kanap�hoz, �s felvette a p�l�j�t. –De gondolom, nem az�rt j�tt�l, hogy a sz�rmaz�sunkr�l csevegj�nk.
- Ki tudja –adtam kit�r� v�laszt, �s k�zben fesz�lten figyeltem minden egyes reakci�j�t.
- Hol van Klint? Hogyhogy egyed�l vagy?
- �n is ezt k�rdezem.
Royd egyenesen a szemembe n�zett, �s f�loldalas mosoly jelent meg az arc�n. –Teljesen �j oldaladat mutatod nekem, kedves Lyn.
- Ne tereld a t�m�t. Mondd meg, hol van Klint.
- Nem tudom, felt�nt-e, de kett�nk k�z�l nem �n vagyok a bar�tn�je �s nem �n t�lt�ttem vele az elm�lt napokat –t�rta sz�t a karj�t.
- De az unokatestv�re vagy –l�ptem hozz� k�zelebb. –Biztosan tudsz r�la mindent, vagy legal�bbis, sok mindent. Tudnom kell, hol van.
- Ha nem mondta el neked, akkor nyilv�n j� oka volt r� –felelte kifejez�stelen hangon.
- K�rlek! –odal�ptem hozz�, �s megragadtam a karj�t. �gy k�ny�r�gtem neki, mint Jamie Carlos-nak. –K�ny�rg�m, Royd… Tudnom kell! Nekem… nincs senkim Klint-en k�v�l! Ha � is elhagy, �n abba…
Elcsuklott a hangom, �s lehajtottam a fejem. M�r b�ntam, hogy �gy kit�rulkoztam el�tte. De �gy t�nt, hatott. Royd megfogta a v�llam, gyeng�den �s �vatosan.
- Te er�s l�ny vagy, Lyn –mondta halkan. –Ki fogod b�rni. �s ha elfogadsz egy j� tan�csot: sohase helyezd az �leted egyetlen ember kez�be. Mindig biztos�tsd be magad t�bb oldalr�l. K�l�nben �gy j�rsz, mint Jamie.
Felemeltem a fejem, �s a szem�be n�ztem. Most el�sz�r t�nyleg nem l�ttam benne �rt� sz�nd�kot, bek�pzelts�get, vagy b�rmi m�st, ami eddig jellemezte �t. �szinte volt, ny�lt, �s agg�d�. Vajon ez lenne az igazi arca?
- Tudnom kell, hogy hol van –motyogtam meggy�t�rten.
- Ha tudn�m, akkor sem mondan�m el –v�laszolta. –A te �rdekedben. Egy ideig tal�lkozott az utatok, de Klint vil�ga nem a te vil�god. Ezt pedig � is tudta. Csak azt csod�lom, hogy m�gis engedett a sz�v�nek. � is egy �j oldal�t mutatta meg nekem.
Nem nyugtattak meg a szavai, s�t. –Akkor nincs m�s v�laszt�som –mondtam. –El kell mennem D�ni�ba.
- Hogy… Mi? –�rtetlenkedett.
- Klint bizony�ra hazament. Csak az�rt j�ttem ide, hogy biztosra tudjam, van-e �rtelme feladnom �nmagam, �s ut�na menni. Azt rem�ltem, t�led megtudom az igazs�got. �s most m�r l�tom, hogy nincs m�s v�laszt�som.
- Nem mehetsz D�ni�ba, Lyn! –ellenkezett Royd. –Meg�r�lt�l? Az nem olyan egyszer�! Meg k�l�nben is, Eur�p�ban viharos �llapotok uralkodnak.
- Mi k�z�m nekem ehhez az eg�sz politikai helyzethez?
- Most m�r te is egy vagy a l�zad�k k�z�l, akiket Jamie, a norv�g kir�ly t�rv�nytelen fia vezetett.
- De �n nem is Norv�gi�ba menn�k, hanem D�ni�ba…
- Az m�r egy �s ugyanaz! –v�gott k�zbe Royd t�relmetlen�l. –H�t nem �rted? Eur�pa m�r nem �gy n�z ki, mint egykor! Megsz�ntek az orsz�ghat�rok! A skandin�v orsz�gokat egyes�tett�k �szaki Kir�lys�g n�ven! Teljesen �talakult a t�rv�nykez�s, ami most m�r ink�bb hasonl�t az egykori, kir�lyi modellhez, mint a mostanra megszokotthoz!
Teljesen led�bbentem, �gy, hogy egy darabig sz�hoz se jutottam. Royd elengedett, �s leroskadt a kanap�ra, kez�be temetve az arc�t. –Megbuktunk –motyogta. –A l�zad�knak annyi. Nem �rt�k el a c�lunkat. �s az eg�sz az �n hib�m.
Most olyan �sszet�rtnek t�nt, mint m�g soha. Megsajn�ltam, �gy h�t le�ltem mell�, �s sut�n megsimogattam a v�ll�t. –Nem tehetsz r�la, Royd. Te csak azt tetted, amit j�nak l�tt�l. �s bizony�ra m�r r�j�tt�l, hogy er�szakra nem lehet er�szak a v�lasz. De nem hinn�m, hogy az itteni helyzetek befoly�ssal voltak az eur�pai…
- �n lettem volna a koronaherceg –fojtotta bel�m a sz�t. El�sz�r nem is �rtettem, mir�l besz�l.
- Tess�k?
- �n vagyok a norv�g kir�ly els�sz�l�tt fia, aki lemondott a tr�nr�l –mondta keser�en. –A nagyap�m, Royd Hagen ut�n neveztek el, aki nem sokkal a zavarg�sok kit�r�se el�tt meghalt. Ap�m k�vette a tr�non, de ezt csak �gy tehette meg, ha bebiztos�tja az �r�k�s�d�s�t. Egy�rtelm� volt, hogy �n k�vessem a tr�non, de �n… �n nem akartam. Pr�b�ltam meggy�zni, hogy mindez nem helyes. Amikor nem hallgatott r�m, akkor… �n nem akartam egy ilyen rendszerben uralkodni! –fakadt ki. �gy �reztem, mintha k�st d�f�tt volna a sz�vembe. Megdermedtem �lt� helyemben.
- Te volt�l… -suttogtam. –Te kutattad fel Jamie-t…
- Nem akartam neki rosszat! –bizonygatta, �s meg akarta fogni a kezem, de �n elh�z�dtam t�le. –Az �cs�m, Askel m�g t�l fiatal, csak h�sz �ves… nem ruh�zhattam r� ekkora terhet… Azt akartam, hogy mindenkinek j� legyen…
- Meg�lted Jamie-t –mondtam remeg� hangon.
- Dehogyis –r�zta a fej�t. –Nem �ltem meg! Nem �n �ltem meg! Nem vagyok gyilkos! Fogalmam sem volt r�la, hogy ez lesz! Ap�m mindig is szeretett volna tal�lkozni vele, de anyuk�d sohasem hagyta. �n csak elejtettem neki az inform�ci�t, miel�tt elj�ttem Amerik�ba, azt�n itt megkerestem Jamie-t, �s neki is elmondtam… De csak az�rt, hogy tudja! De fogalmam sem volt arr�l, hogy ez lesz a v�ge!
Royd m�r majdnem s�rt, ez pedig csak feld�h�tett. Az a fi�, aki azel�tt olyan hat�rozott, rideg �s k�m�letlen volt, most egyszerre �rzelg�sebb lett b�rkin�l. Bizony�ra nagyon nyomasztja ez a teher, de k�ny�rg�m, legal�bb viselje m�lt�s�ggal!
- Ezek szerint te nem tudt�l arr�l, hogy meg akarj�k �lni?
- Esk�sz�m, hogy nem –tette a sz�v�re a kez�t, mire elford�tottam a fejem.
- Nem kell esk�d�zn�d –morogtam.
- De t�nyleg nem tudtam r�la –bizonygatta. –Mikor elj�ttem otthonr�l, minden kapcsolatot megszak�tottam a csal�dommal. Az �j t�rv�nyek szerint �rul� vagyok. Ha hazamegyek, meg is �lhetnek.
- Micsoda? –h�ledeztem. –De h�t nem a k�z�pkorban �l�nk!
- Pont ezt mondom –mosolygott szomor�an. –Ez a vil�g m�r nem ugyanaz, mint amibe belesz�lett�nk. Olyan id�k j�nnek, amire senki nincs felk�sz�lve. Ezt akartuk l�zad�k�nt meg�rtetni az emberekkel. De kudarcot vallottunk, r�ad�sul m�g meg is kell lakolnunk a l�zad�sunk�rt.
Mihelyst ezt kimondta, d�r�mb�lni kezdtek az ajt�n. Royd megfogta a kezem.
- Seg�ts kimenek�ln�m innen, �s �n is seg�tek neked! K�rlek sz�pen!
Nem tudtam, mit tehetn�k. Meg voltam r�m�lve, r�ad�sul ezek az �j inform�ci�k… ha Royd a norv�g kir�ly fia, akkor az azt jelenti, hogy Jamie f�ltestv�re az apjuk r�v�n… �s Royd, b�r nem akarta, m�giscsak hal�lba juttatta a b�ty�mat azzal, hogy az elveihez ragaszkodott.
T�nyleg err�l sz�lna ez az �j vil�g? Fel kell adnunk �nmagunkat?
Miel�tt v�laszolhattam volna, az ajt� d�ngve kiny�lt, �s benyomult rajta h�rom fegyveres. Royd �s �n fel�lltunk a kanap�r�l, hogy szemben�zz�nk a r�nk szegez�d� pisztolycs�vekkel.
- Fel a kezekkel, �s semmi hirtelen mozdulat! –mondta az egyik�k, mik�zben egy m�sik elindult a lak�sban, hogy sz�tn�zzen.
- Bocs�nat, de el�ruln�tok, mi rosszat tett�nk? –k�rdezte Royd.
- Az majd mindj�rt kider�l –felelte a f�rfi.
- L�zad�kat keres�nk. Pontosabban kett�t. Klint Larens �s Ryod Hagen. �gy tudjuk, �k a legf�bb bujtogat�k.
A sz�vem kihagyott egy �temet. –Ez itt Klint Larens lak�sa, igaz? –kezdte meg a vallat�st a fegyveres.
- Csak volt –v�laszolta Royd. –K�t napja kik�lt�z�tt, �s �n j�ttem a hely�re.
- Ismered �t szem�lyesen?
- Nem, de…
- Hogy h�vnak?
Royd-nak a tork�ra forrtak a szavak. �gy t�nt, mintha csak a lehets�ges b�ntet�s�t l�tn� maga el�tt, az ett�l val� f�lelem pedig teljesen megb�n�totta. Nekem kellett h�t k�zbel�pnem. –� a v�leg�nyem, Robert. �n Lyn vagyok.
Mindk�t szemp�r r�m szegez�d�tt. –Sz�val egy�tt vagytok?
- Igen –b�lintottam, �s megfogtam Royd kez�t. –�pp a k�zelg� esk�v�nket szervezz�k. Itt szeretn�nk tartani ebben a sz�llod�ban, de el�tte szerett�k volna felt�rk�pezni a helyet. Tudj�k, hogy megy ez…
- Nem t�nt�k t�l p�nzesnek –jegyezte meg a m�sik. –Egy ilyen helyhez k�pest… �s mi�rt viseltek feket�t?
- Mert… -kezdtem, de a lehets�ges kifog�s, hogy „gy�szolunk”, annyira nevets�gesnek t�nt, hogy ink�bb ki se mondtam. De id�m se lett volna r�, mert miel�tt b�rmit is sz�lhattam volna, a m�sik fick� kij�tt a konyh�b�l, kez�ben egy vill�val.
- Ezt l�tnod kell –sz�lt oda a t�rs�nak, mire az odament, �s alaposabban szem�gyre vette a vill�t. Felismertem az ev�eszk�zt, az volt, amit �n magam is megcsod�ltam, �s amin egy furcsa minta d�szelgett. Most legal�bb megtudhattam, pontosan micsoda.
- A norv�g kir�lyi csal�d c�mere –motyogta a f�rfi, �s a tekintete egyb�l r�nk szegez�d�tt. Royd �s �n egyszerre tartottuk vissza a l�legzet�nket, sz�v�nk egyszerre dobbant meg csal�dottan. Innen nincs ki�t. Gy�ztek.
Kivezettek benn�nket a folyos�ra, mintha valami k�z�ns�ges b�n�z�k lenn�nk. M�g bilincset is kaptunk, ett�l pedig m�g rosszabb volt az eg�sz. Hov� jutottam? Hov� jutottunk? Mi lett ebb�l a vil�gb�l? Vagy ez csak egy �tmeneti id�szak? Mindez kell a meg�jul�shoz, a megtisztul�shoz? Azt mondj�k, a j� dolgokhoz vezet� �t r�g�s. De m�r kezdem l�tni, hogy ezek a szavak csup�n �res �m�t�sok. M�r nem tudom, miben higgyek. Nem tudom, mi lesz ezut�n.
- Sajn�lom, hogy beler�ngattalak –motyogta Royd, mik�zben meg�lltunk a liftn�l.
- Nincs mit sajn�lod. Te nem tehetsz r�la –feleltem.
- Sokkal tartozom neked –n�zett r�m Royd. –K�nny�tett�l a lelkemen. Seg�tesz cipelni ezt a terhet. Ezt sosem felejtem el neked. H�l�m �r�kk� �ld�zni fog.
Lehajtottam a fejem, �s nyeltem egyet, de a torkomban keletkezett gomb�c nem akart elt�nni. �r�ln�m kellett volna neki, hogy seg�tettem egy embernek. De Royd-nak fogalma sincs, ezzel mekkora terhet rakott r�m – olyat, amit sosem fogok tudni letenni. Sosem.
Kiny�lt a liftajt�, a fogva tart�nk pedig betuszkolt minket a f�lk�be, majd � is besz�llt ut�nunk, de miel�tt megnyomhatta volna a gombot, l�v�st hallottunk, egy goly� eltal�lta a f�rfi v�ll�t, aki f�jdalmasan felki�ltott, �s a lift fal�nak esett.