Helló-szia, Február!2017.02.01. 11:34, Gréti
Elmúlt a január, itt van a február. Elgondolkodtam azon, hogy a január tényleg egy hosszú, nyomasztó hónap a december pörgése, szépsége, ünnepiessége után. Mondjuk nem lenne szabad, hogy a karácsony öröme elmúljon az ünnep elmúltával, de ez más kérdés. Az viszont tényleg érdekes, hogy a hosszú január után jön a rövidebb február, ami teljesen más hangulatú, és kicsit pörgősebb, hiszen a legtöbb helyen ekkor tartják a farsangot, és a báli szezon is ekkor tetőzik. Ráadásul csak 28 napos, utána pedig már jön a március, vagyis a tavasz. Persze, általában már februárban vagy netán már januárban is elérkezik a jó idő, de szerintem örüljünk neki, hogy az idei telünk olyan igazi, fogcsikorgatóan hideg volt. Igaz, sokat fáztunk, és mindenkinek kijutott az "extrém" időjárásból, de gondoljunk csak bele, mikor volt utoljára ilyen tél? Pedig ez lenne a normális, és az volt a baj, hogy korábban enyhesség volt ebben a három hónapban. Persze, ez utóbbi bizonyára régen is előfordult, de hát mindannyian tudjuk, mi a helyzet klmíváltozás ügyileg... Szóval, örüljünk az igazi télnek, és reméljük, hogy nem csap le ránk márciusban a nyár, hanem lesz igazi tavaszunk is. Mert rend a lelke mindennek. :)
Fú, egyébként most erről eszembe jutott, hogy még gimiben, amikor a pályaválasztáson gondolkodtam, akkor a meteorológia is játszott az esélyesek között. Tizenéves korom óta imádom a felhőket, egy időben állandóan fényképeztem őket, sőt, még a nevüket is megpróbáltam megtanulni - sajnos sikertelenül. Ettől függetlenül még mindig érdekel az időjárás, és talán tényleg meteorológus lettem volna, ha a) Isten nem hív más pályára b) nem derül ki, hogy emeltszintű fizika érettségi kell a felvételihez. Na, itt húztam ki a listáról a meteorológiát, mert fizikából még egy sima témazárót is csak komoly erőfeszítések árán tudtam megírni kettesre. Az volt az egyetlen tárgy, amiből ilyen szinten gyenge voltam, mert egyszerűen nem értettem, mit kellene értenem? Pedig még érdekelt is volna, de képtelen voltam felfogni, amit tanítottak. Szóval, ugrott a meteorológia, de persze már egyáltalán nem bánom, mert beláttam, hogy azon a pályán nem tudtam volna igazán kiteljesedni. A felhők nézegetése, elemezgetése és az időjárási viszonyok nyomon követése tehát puszta hobbi maradt számomra. :)
Jellemző rám egyébként, hogy mindig mindent szeretek tervezgetni (de azért nem túlzásban). Nem hiszek abban egyébként, hogy csak az új évben lehet fogadalmakat tenni, vagy új dolgokat elhatározni. Szerintem minden nap egy ajándék, amit Istentől kapunk, és így minden nap egy új esély arra, hogy akár teljesen új dolgokba kezdjünk. Egy egyetemistának pedig mi lehetne jobb a számvetésre és tervezgetésre, mint az új szorgalmi időszak? Ilyenkor jönnek a szokásos "ebben a félévben jobban fogok tanulni"-fogadalmak, amikkel nincs is semmi baj, csak annyi, hogy általában nem tartjuk be őket. Sajnos. De talán ettől diák a diák, és azt hiszem, ez az utolsó olyan időszak az életünkben, amikor talán, hangsúlyozom, talán még megtehetjük, hogy halogatunk. Persze, a halogatás szerintem sosem vezet célra, úgyhogy én ha tehetem, nem is alkalmazom ezt az elvet, de én is ember vagyok, és néha mégis csapdába esek.
Tehát, ha már új hónap, új félév, én is tervezgetek. Hogy pontosan miket? Például:
- van még pár könyv a polcomon, amit nem olvastam el (pl. Éhezők viadala, Inferno), ezt mindenképpen pótolni szeretném
- mindenképpen szeretnék venni legalább egy könyvet (még nem döntöttem el, melyiket, de a Törhetetlen 2. része nagyon esélyes)
- szeretném ebben a hónapban nagyjából megírni a szakdolgozatot (az első fele már megvan, de tudom, hogy ettől függetlenül kicsit Mission Impossible, de én szeretem a kihívásokat :) )
- a szakfordítást is szeretném megcsinálni, hogy ne legyen rajtam a félév többi részében, mert lesz mire néznem...
Szóval, lesz mire néznem, de úgy a jó, ha zajlik az élet. :)
|