Most, hogy immár túl vagyok a zárószigorlaton, végre elkezdhettem gondolkodni a nyári terveimen. Az az igazság, hogy a nyári szünetekkel mindig olyan furcsa viszonyban voltam, mert egyszerűen sosem tudtam kihasználni az ajándékba kapott szabadidőt, főleg azért, mert én alapvetően mindig szerettem iskolába járni, és egy idő után kezdett hiányozni a suli, meg még a tanulás is. (tudom, őrült vagyok :D) Most viszont az a különös helyzet áll fenn, hogy nem tudom, meddig fog tartani a nyaram, merthogy minden attól függ, mikortól kezdődik a gyakorlati évem. Lehet, hogy már augusztus elején költönöm kell, de az is lehet, hogy majd csak augusztus végén. Ráadásul, most nem az iskolapadba fogok visszatérni, hanem egy teljesen új élethelyzetbe csöppenek, amit úgy hívnak, nagybetűs Élet, munkával színesítve. Szóval, ezért is most kicsit máshogy tekintek az előttem álló nyárra, és hát vannak konkrétabb terveim, úgyhogy kezdeném is az első felvonással. :)

A szobám egyébként most úgy néz ki, mint egy kisebb csatatér, mert a cuccaim, amiket hazahoztam a koliból (könyvek, jegyzetek, stb.) itt vannak a polcokon, arra várva, hogy megszelektáljam őket. Neki is veselkedtem ma, de végül arra jutottam, hogy ehhez még fáradt vagyok :D, viszont megálltam a könyvespolcom előtt, és rájöttem, hogy van ott jó pár könyv, amelyek csak arra várnak, hogy elolvassam őket, és hát mi lehetne ehhez jobb időszak, mint a nyár? :)

Az első A burok c. könyv, Stephenie Meyer-től. Ezt a könyvet még gimis koromban kaptam, azt hiszem 11.-es voltam akkor, apa hozta nekem, és nagyon durva, mert még azóta sem jutottam tovább a felénél, pedig már háromszor (!!!) elkezdtem, és filmen is láttam. Nagyon jó történet, csak igazából annyira telített, hogy kicsit nehéz olvasmány. Viszont most már nem menekül, és ha törik, ha szakad, elolvasom a nyáron! :)

Ugyanez a helyzet a Trónok harca 1. részével, bár ezt nem kezdtem el többször, és nem is azért hagytam abba, mert nehéznek találtam. Tavaly karácsonyra kaptam, szintén apától. Alapvetően tetszik a történet, viszont nehéz volt nem elveszíteni a fonalat, mert gyakran váltogatja a nézőpontokat az író, ráadásul gyakorlatilag mindenféle logika nélkül. Ott rontottam el, hogy elkezdtem nézni a sorozatot, ami teljesen kiábrándított, ezután pedig a könyvet is hanyagoltam. De majd most... :)

A következő "áldozatom" az Inferno. Mondanám, hogy a filmet láttam először, de ez nem igaz, ugyanis - szégyen, nem szégyen - nem bírtam végignézni, már az elején ki kellet jönnöm a moziból. Annyira jól megcsinálták ugyanis, hogoy szinte teljesen átvettem a főszereplő állapotát, és emiatt rosszul lettem. A könyv viszont nagyon jó, még úgy is, hogy a helyszíneket én magam nem ismerem, de olyan jól leírja, hogy simán el tudom képzelni. Ráadásul, rövid fejezetek vannak, és mindig olyan zárással, hogy muszáj tovább olvasni. :) Jelenelg a felénél járok.

Könnyedebb vizekre evezve itt van a Gyönyörű sorscsapás c. könyv, amit áprilisban vettem meg a minden-hónapban-egy-könyv elhatározásom részeként. Már a felénél járok, és be fogom fejezni mindenképpen (csakazértis), de hogy őszinte legyek, kicsit csalódtam a sztoriban, mert nem erre számítottam. De még hátha fordít rajta valamit az írónő. :)

Szintén egy Stephenie Meyer könyv, amit a névnapomra kaptam szintén apától (és akkor már nem is kérdés, hogy ő melyik műfajt preferálja :)), A vegyész. Hallottam már róla, nézegettem is a köynvesboltban, de nem tudok róla semmi konkrétabbat, így hát kíváncsian várom, hogy elkezdhessem. :)

A következő könyvet a Tesco-ban lévő könyvkiárusításon vettem, tudjátok, ahol nagyon olcsón lehet hozzájutni könyvekhez, naptárakhoz, stb. Azért ragadta meg a figyelmem, mert VIII. Henrikről szól, és mivel pont az Uralkodónőt nézem, amelyben szerepel Erzsébet királynő is, akinek ugyebár VIII. Henrik volt az apja, meg hát amúgy is szeretem a történelmet, így úgy gondoltam, miért ne? Meg szerintem a borítója is nagyon menő, ha úgy nézzük, már majdnem Szenátor. :D

A Repülj velem c. könyvet szintén egy ilyen könyvkiárusításon vettem, csak nem a Tesco-ban, hanem a Malomparkban. Először a címe tetszett meg, aztán a borítója, aztán elolvastam a hátulján lévő összefoglalót, és megvettem. 500 Ft igazán nem volt pénz érte. Nem hosszú, egy délután alatt elolvasható (gondolom), és ígéretesnek tűnik. 

A legutolsó könyvet a szüleimtől kaptam névnapomra, a Légy jó mindhalálig. Nem emlékszem rá, hogy valaha olvastam volna, pedig tudom, hogy kötelező olvasmány volt annak idején, és én mindet el is olvastam becsületesen. De ez a történet mindig ott motoszkált a fejemben, főleg, mióta egyetemre kerültem - merthogy a debreceni refiben játszódik, úgy tudom, a filmet is a teológia épületében vették fel. Persze, azt tudom, hogy miről szól a történet, így valószínűleg ezt nem mostanában fogom elkezdeni, hanem majd egy arra megfelelő pillanatomban. :)

Elmúlt a január, itt van a február. Elgondolkodtam azon, hogy a január tényleg egy hosszú, nyomasztó hónap a december pörgése, szépsége, ünnepiessége után. Mondjuk nem lenne szabad, hogy a karácsony öröme elmúljon az ünnep elmúltával, de ez más kérdés. Az viszont tényleg érdekes, hogy a hosszú január után jön a rövidebb február, ami teljesen más hangulatú, és kicsit pörgősebb, hiszen a legtöbb helyen ekkor tartják a farsangot, és a báli szezon is ekkor tetőzik. Ráadásul csak 28 napos, utána pedig már jön a március, vagyis a tavasz. Persze, általában már februárban vagy netán már januárban is elérkezik a jó idő, de szerintem örüljünk neki, hogy az idei telünk olyan igazi, fogcsikorgatóan hideg volt. Igaz, sokat fáztunk, és mindenkinek kijutott az "extrém" időjárásból, de gondoljunk csak bele, mikor volt utoljára ilyen tél? Pedig ez lenne a normális, és az volt a baj, hogy korábban enyhesség volt ebben a három hónapban. Persze, ez utóbbi bizonyára régen is előfordult, de hát mindannyian tudjuk, mi a helyzet klmíváltozás ügyileg... Szóval, örüljünk az igazi télnek, és reméljük, hogy nem csap le ránk márciusban a nyár, hanem lesz igazi tavaszunk is. Mert rend a lelke mindennek. :)
Fú, egyébként most erről eszembe jutott, hogy még gimiben, amikor a pályaválasztáson gondolkodtam, akkor a meteorológia is játszott az esélyesek között. Tizenéves korom óta imádom a felhőket, egy időben állandóan fényképeztem őket, sőt, még a nevüket is megpróbáltam megtanulni - sajnos sikertelenül. Ettől függetlenül még mindig érdekel az időjárás, és talán tényleg meteorológus lettem volna, ha a) Isten nem hív más pályára b) nem derül ki, hogy emeltszintű fizika érettségi kell a felvételihez. Na, itt húztam ki a listáról a meteorológiát, mert fizikából még egy sima témazárót is csak komoly erőfeszítések árán tudtam megírni kettesre. Az volt az egyetlen tárgy, amiből ilyen szinten gyenge voltam, mert egyszerűen nem értettem, mit kellene értenem? Pedig még érdekelt is volna, de képtelen voltam felfogni, amit tanítottak. Szóval, ugrott a meteorológia, de persze már egyáltalán nem bánom, mert beláttam, hogy azon a pályán nem tudtam volna igazán kiteljesedni. A felhők nézegetése, elemezgetése és az időjárási viszonyok nyomon követése tehát puszta hobbi maradt számomra. :)

Jellemző rám egyébként, hogy mindig mindent szeretek tervezgetni (de azért nem túlzásban). Nem hiszek abban egyébként, hogy csak az új évben lehet fogadalmakat tenni, vagy új dolgokat elhatározni. Szerintem minden nap egy ajándék, amit Istentől kapunk, és így minden nap egy új esély arra, hogy akár teljesen új dolgokba kezdjünk. Egy egyetemistának pedig mi lehetne jobb a számvetésre és tervezgetésre, mint az új szorgalmi időszak? Ilyenkor jönnek a szokásos "ebben a félévben jobban fogok tanulni"-fogadalmak, amikkel nincs is semmi baj, csak annyi, hogy általában nem tartjuk be őket. Sajnos. De talán ettől diák a diák, és azt hiszem, ez az utolsó olyan időszak az életünkben, amikor talán, hangsúlyozom, talán még megtehetjük, hogy halogatunk. Persze, a halogatás szerintem sosem vezet célra, úgyhogy én ha tehetem, nem is alkalmazom ezt az elvet, de én is ember vagyok, és néha mégis csapdába esek. 
Tehát, ha már új hónap, új félév, én is tervezgetek. Hogy pontosan miket? Például:
- van még pár könyv a polcomon, amit nem olvastam el (pl. Éhezők viadala, Inferno), ezt mindenképpen pótolni szeretném
- mindenképpen szeretnék venni legalább egy könyvet (még nem döntöttem el, melyiket, de a Törhetetlen 2. része nagyon esélyes)
- szeretném ebben a hónapban nagyjából megírni a szakdolgozatot (az első fele már megvan, de tudom, hogy ettől függetlenül kicsit Mission Impossible, de én szeretem a kihívásokat :) )
- a szakfordítást is szeretném megcsinálni, hogy ne legyen rajtam a félév többi részében, mert lesz mire néznem...
Szóval, lesz mire néznem, de úgy a jó, ha zajlik az élet. :)