Nos, igen, kezdhetném ott, hogy az én (és az egyetemi társaim) esetemben a szünet nem a szó szoros értelmében vett szünet. Mi ugyanis a nagyobb ünnepeken nem pihenünk, hanem "dolgozunk" - persze, ez most még inkább tanulmányi gyakorlatnak nevezhető de mindenképpen fizikai és lelki jelenlétet, erőnlétet, odafigyelést igényel. Természetesen nagyon szeretem, hiszen ezért is választottam ezt a hivatást, csak gondoltam, röviden elmagyarázom, miért is vagyok fáradt a tavaszi szünet után. :) Mondjuk a fáradtsághoz az is hozzájárul, hogy ma hajnal 3-kor keltem, mert az 5:20-as vonattal jöttem vissza Debrecenbe. Tegnap nem lett volna erőm utazgatni, az a nap még kellett nekem a pihenésre. De most itt vagyok, és eddig jól alakul a napom. Úgy volt, hogy egész nap előadásom lesz, de már rögtön a reggeli elmaradt, úgyhogy például el tudtam menni a Libribe, és meg tudtam venni az e havi könyvemet. Ugyebár februárban vettem utoljára, mégpedig A Lázadót és A Hűségest, most pedig amúgy azt terveztem, hogy lecsapok az Árnyak és jelek c. könyvre, de... aztán máshogy alakult.
Ugyanis megláttam ezt a könyvet: Gyönyörű sorscsapás. Emlékeztem rá, hogy múltkor is megakadt rajta a tekintetem, mert bevallom, nagyon megtetszett a borítója, de akkor Beavatott-lázban égtem, és nem is figyeltem másra. Most viszont beleolvastam, és megtetszett. Persze, teljesen más téma, mint az Árnyak és a jelek, kicsit könnyedebb, szóval végül is erre esett a választásom. Beleolvastam az Árnyak és jelekbe is, de valahogy az most nem fogott meg. De lehet csak azért, mert túl fáradt voltam hozzá, hogy értelmezni tudjam. :) Mindegy, azért lehet, hogy majd májusban megveszem, de most ezt választottam. Úgyhogy, mihelyst kiolvastam A Hűségest (már csak vagy 100 oldal van belőle), ez következik. 
Egyébként néztem egy másik könyvet is, ez pedig "A szerelmes királynő". Nagyon érdekelt, mert ugyebár most vagyok a Reign-korszakom kellős közepén, de végül mégsem vettem meg. Pedig biztos nagyon jó, főleg, mert egy magyar származású angol hercegnő írta, egy bizonyos Princess Michael of Kent, szóval már ezért is jó lehet, de megmondom, miért tettem vissza végül a polcra: a belső kinézete miatt. A párbeszédek ugyanis nem kötőjelesek voltak, hanem idézőjelbe tette őket a szerkesztő, ez pedig engem nagyon zavart, mert én pl. a szereplők belső gondolatait szoktam idézőjelbe tenni, de semmiképpen sem a párbeszédeket. Sajnáltam, hogy egy ilyen apróság miatt nem esett rá a választásom, de lehet, hogy majd még valamikor mégiscsak megveszem, mert amúgy nagyon érdekel. 
Na, szóval most itt ülök a teremben - egyedül, hát remélem, azért a most következő óra akkor meg lesz tartva, de úgy vagyok vele, hogy inkább itt elüldögélek, mert nagyon rossz az idő, és annak sincs sok értelme, hogy visszamenjek a koliba... Nem tudom, mondtam-e már, hogy csodával határos módon nem szoktam rá az egyetemi évek alatt a kávéra. Erre nagyon büszke vagyok, bár mióta ilyen korán járok vissza, mindig veszek egy tejeskávét a büfében. Lehet, már én is öregszem... :) Sőt, biztos, mert múltkor gondolkoztam rajta, hogy már tíz, hangsúlyozom, TÍZ éve konfirmáltam és ballagtam el az általános iskolából, és lassan tíz éve, hogy elkezdtem a gimit. Hogy szalad az idő... Ez azt jelenti, hogy immár kb. tíz év választ el a mai tinédzserektől. És azóta mennyi minden változott... akkoriban még nem volt érintőképernyős telefon sem. Úgy 11.-es lehettem, amikor elkezdett divatba jönni. Fura. :)
DE, hogy mondjam a LÉNYEGET: ma megyünk megnézni a Halálos Iramban 8-at! Annyira várom, hogy már alig bírok magammal, bár ezt az izgalmamat jól palástolom. :) De tényleg alig férek a bőrömben, olyan kíváncsi vagyok rá. Az elmúlt pár nap olyan rossz volt, mert a Facebook tele volt Halálos Iramban posztokkal, meg véleményekkel, én meg direkt kerültem mindet, úgyhogy a végén már fel se mentem Facebook-ra, nehogy valami spoilert véletlenül meglássak. De egyet mégiscsak sikerült, de az legalább aranyos: a kis Brian Toretto. Eszerint Dom mégiscsak visszatér a családjához, bár ez amúgy is gondolnivaló volt. Na de hogy mi történik közte, azt nem tudom. De estére már én is be leszek avatva, és akkor természetesen hozom is az élménybeszámolómat! :) Addig is itt egy zene a filmből, amit én már szét-hallgattam, de muszáj a hangolódáshoz. :) Szép napot nektek!