Sziasztok! Azt hiszem, ilyen még nem nagyon volt, hogy két napig ne írjak, de megvolt rá az okom. Kezdem is az elején. :) Csütörtökön ugyebár elmentem az orvoshoz a szokásos éves gasztroenterológiai-kontrolvizsgálatomra. Egy új orvoshoz mentem idén, mert már kicsit elegem volt abból, ahogyan a kórházi laborban bántak velem a vérvételkor, illetve az ultrahangvizsgálat során is. Elhiszem én, hogy egy egészségügyi dolgoznak nem könnyű, ezt aláírom, de a beteg sem jókedvéből van ott... Na, mindegy. Ez a mostani orvos teljesen más volt, mondjuk már azelőtt is ismertük, de még nem voltam nála vizsgálaton, csak most. Levette a vért, amit jól viseltem, csak aztán megláttam nála a véremmel teli kémcsőt... :D Aztán az ultrahangot is megcsinálta, és kiderült, hogy be van gyulladva az epehólyagom. Amikor ezt kimondta, annyira megijedtem, mondom biztos műteni kell, de aztán elmagyarázta, hogy az önmagában teljesen normális, hogy megtelik az epehólyag, mert ez a stressz hatására egy általános folyamat, csak az a gond, hogy nekem valamiért nem tud kiürülni. Gyógyszer helyett pedig a következőket írta fel: bab, csirkemáj, extra szúz olívaolaj (ez segít, hogy kiürüljön az epehólyag), szőlőmagolaj, gránátalmalé, cékla. Jövőhét pénteken kell visszamennem, remélem, minden rendben lesz, mert azért kicsit megijedtem. Olyan rossz érzés tudni, hogy az egyik belső szervem be van gyulladva... és az a durva, hogy eddig egyetlen orvos sem mondta soha, hogy mégis, konkrétan mikre figyeljek oda. Szóval, oké, hogy ez az egész nem betegség, de mégis könnyen lehet belőle baj! De most örülök, hogy elmentem ehhez az orvoshoz, mert eddig ő az első, aki ilyen normális, használható utasításokkal látott el. Szóval, remélem, minden rendben lesz, de azért kicsit félek. 

Ez volt csütörtökön, tegnap pedig találkoztunk a barátommal, pontosabban, én mentem náluk. Nagyon jól éreztem magam, feltöltött ez a találkozás, csak most kicsit bizonytalan, mikor tudunk majd megint találkozni, de nem aggódok, és ő se, mert tudjuk, hogy jó lesz minden. :) Láthattam Bessie-t is, utoljára tavaly nyáron láttam, azóta sokat nőtt és hízott is. Olyan aranyos. ^^ Két éves fajtiszta beagle nőstény kutya, a barátom az egyik közeli ismerősétől vette, csak valami jelképes összeget kellett érte fizetni, de egy ilyen kutya bármennyi pénzt megér. Hűséges, ragaszkodó, még hozzám is, pedig engem nagyon ritkán lát, de mihelyst meglát, egyből szalad hozzám, és szinte remeg azért, hogy simogassam meg. Régebben még nagyon ugrálós volt, de erről már kezd leszokni, viszont ha ott vagyok, előszeretettel beszökik a házba, és persze egyből tudja, hol keressen. :D Egyébként a barátom annak idején el akarta hozni nálunk, hogy itt legyen, de én mondtam, hogy inkább maradjon náluk, mert itt nálunk sajnos vannak rosszindulatú szomszédok, akik képesek megmérgezni a kutyát/macskát, ha az véletlenül átmegy hozzájuk. És mivel az előző kutyámat is megmérgezték, így igencsak félek, hogy ismét így járok. :( De a barátoméknál szerencsére nincs ilyen gond, Bessie ott mehet akárhová, a szomszédok nem fogják bántani. Pedig beagle kutya lévén elég gyakran csavarog... :)

Aztán voltunk moziban is Kisvárdán (ez egy kisváros Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a barátom oda járt középiskolába), eredetileg Nyíregyházára akartunk menni, de a barátom mondta, hogy Kisvárdán is van egy komlpett kis mozi. Először idegenkedtem tőle, mondom, ismerem én az ilyen vidéki művelődési házas-mozikat, de ebben kellemesen csalódtam. Olyan mint a plázás Cinema City, csak kicsiben. Aranyos kis hely, barátságos, szép, tiszta, jó hangzással és látvánnyal. :) A Baywatch-ot néztük meg. Tudom, hogy sokak szerint gagyi, és sok negatív kritikát kapott, de ennek ellenére nekem tetszett. Bár, igazság szerint csak Dwayne Johnson miatt néztem meg, mert ő az egyik kedvenc színészem. Bár, szerintem a szüleink jobban értenék ezt a filmet, elvégre az ő idejükben ment a Baywatch sorozat. Mondjuk, amit nem értettem, hogy miért tartották meg a sorozatszereplők neveit? Pl. Dwayne Johnson volt Mitch, akit annak idején David Hasselhoff alakított, aztán C.J. is, aki a sorozatban Pamela Anderson karaktere volt, de ugyanígy Summer és Matt Brody is szerepeltek a sorozatban. Én azt hittem, hogy ez a film a sorozat folytatása, de akkor most mégsem értem, hogy mi akart ez lenni? Valamiféle párhuzam? Vagy előzmény? Vagy csak poén? Na, mindegy, alapvetően nekem tetszett, szerintem jó kis nyári film. Könnyed, van benne kellő izgalom, és én nem éreztem benne külöösebb erőltetettséget. Csak szerintem Zac Efron-t megspórolhatták volna belőle, de ez már csak mellékes. :) 

Mozi után pedig még sétáltunk kicsit Kisvárdán, aztán jöttem haza. A barátom elhozott Mátészalkáig, ez tőlük kb. 50 km, hazáig akart, de mondtam, hogy inkább ne, mert itt mifelénk elég rossz is az út, meg most mindenhol újítják, és rengeteg a kamion, és nem akartam, hogy fáradt legyen, mert vasárnap pedig istentiszteletet tart otthon náluk. De nem is baj, hogy csak Szalkáig vitt, mert útközben egy hatalmas viharba keveredtünk. Nagyon régen láttam már ilyet, orkán erejű szél volt, alig láttunk valamit, az úton ágak voltak, és az egyik fát pedig úgy döntötte ki a vihar, hogy csak a villanyvezeték tartotta az út fölött, úgy mentünk át alatta. Nem volt semmi, de szerencsére aztán mindenki épségben hazaért, így kijelenthetem, hogy nagyon jó napom volt tegnap. :)

Ami azonban mégis kicsit beárnyékolta, az, hogy a Linkin Park frontembere, Chester Bennington öngyilkos lett. Amikor láttam a neten, nem akartam elhinni. Mondom, biztos csak hazugság. Ez nem lehet igaz. Persze, tudom, hogy milyen nehéz gyerekkora volt, de olyan tehetséges volt, a Linkin Park pedig olyan sikeres, ráadásul családot is alapított időközben... Egyszerűen felfoghatatlan. Olyan borzasztó... De az még inkább, hogy általában ilyen esetekben az illető megbánja, amit tett, de akkor már késő... :( Ez egy nagyon nehéz dolog, emlékszem, amikor kórházi gyakorlaton a pszichiátriára mentünk, arra gondoltam, hogy csak nehogy olyan beteghez kerüljek, aki öngyilkosságot kísérelt meg, mert egyszerűen nem tudtam, mit mondhatnék neki... aztán végül pont egy olyanhoz kerültem. És rájöttem, hogy igazából nem is nagyon kell neki mondani semmit, inkább csak hagyni kell, hogy kibeszélje magából, és éreztetni kell vele, hogy nem ítéljük el egyáltalán. Inkább erősíteni kell benne ilyen esetben, hogy milyen csodálatos dolog, hogy kapott még egy esélyt az életre. De Chester már nem kap új esélyt a földi életre. :(  Egy nagyszerű énekes távozott közülünk, aki biztos vagyok benne, hogy önhibáján kívül jutott ideáig. És pont az ilyen eseteknek kellene intő példának lennie mindenki számára, hogy végre értsük már meg, mekkora károkat tudunk okozni egymás lelkében! Sokkal jobban oda kellene figyelnünk egymásra, hogy feleslegesen még csak ne is szóljunk, végképp nem bántó, ártó szándékkal, mert vannak olyan sebek, amik évek, évtizedek múltával sem gyógyulnak be... Én elmondhatatlanul sajnálom, hogy Chester meghalt, mert számomra a Linkin Park mindig is nagyon sokat jelentett, az egyik kedvenc zenekarom volt majdhogynem tíz éves koromtól kezdve, először a rock miatt, majd később azért is, mert szerintem mesterien ötvözték a rock és a rap műfaját. Ettől voltak ők egyedülállóak, egyediek, utánozhatatlanok, és olyan kedvesek számomra. 

Nem akarok drámai lenni, de hát azért még sosem volt ilyen rövid nyaram, na. Viszont, az is igaz, hogy még sosem használtam ki ennyire, és nem is éreztem ennyire a szabadidő meglétének áldásait, mint most, a zárószigorlat után. Még mindig (!!!) nem tudtam magam normálisan kipihenni, és csak most érzem, mennyire durva volt az a tanulás, amit május-júniusban végigtoltam. Na, meg persze az elmúlt 5 év... Míg benne voltam, nem foglalkoztam vele, csak csináltam, meg hát azért nem ész nélkül, szóval nem vagyok az a magolós-hajtós-maximalista típus. De hogy mégis, mennyi energiát fektettem bele ebbe az egészbe, azt csak most érzem igazán, és be kell vallanom, azért tényleg elfáradtam, és nem is bánom, hogy most gyakorlati éven leszek, és nem lesznek vizsgáim, csak majd ugyebár a záróvizsgák. És ez azért jó, mert úgy érzem, ennyi most elég volt egyszerre. Elvégre, már hat éves korom óta csinálom. :D Szóval, immár 19.-e van, elsején pedig költözök, és ezt a kis időt még próbálom kihasználni. Mondjuk, pakolnom is kellene, mert azért lesz mit odavinnem, mert ki tudja, milyen gyakran fogok tudni hazajönni, meg különben is, félig-meddig ott fogok lakni. Igaz, már elkezdtem, mert a fontosabb jegyzeteim meg a könyveim össze vannak pakolva, a ruhák is félig-meddig, de azért még van mire nézni. Ráadásul úgy alakult, hogy lesznek is programjaim erre a másfél hétre. Na jó, az első az nem program, de mindenképpen fontos: holnap orvoshoz megyek. Minden évben mennem kell kontrollvizsgálatra, ugyanis a májam kicsit lassabban működik, mint egy átlag embernek. Ez nem betegség, tehát nem kell rá gyógyszert szednem, meg semmi, csak évente vérvétel, ultrahang, stb., tehát ránéznek, hogy minden oké, és oda kell figyelnem arra, hogy pl. ne éhezzek meg túlságosan, vagy nem ihatok sok alkoholt (amúgy se tenném), illetve bizonyos gyógyszereket is kerülnöm kell. 14 éves koromban jelentkezett ez a probléma, a háziorvos vette észre egy vérvételi eredményből. (A dolog lényege annyi, hogy a T-Billirubin értéke nekem 3-szor akkora, mint kellene) Valószínűleg a sok stressz is közrejátszott, mert a szüleim akkor váltak külön, és ez, bármennyire is nem mutattam, de azért úgy tűnik,mégiscsak megviselt. Szóval, azóta mindig nézetnem kell rendszeresen, de egyébként semmi hátrányom nem származik belőle. :) Holnap egy új orvoshoz megyek, magánrendelésnek is nevezhető, tehát ő veszi le a vért, aminek örülök, mert a kórházban mindig olyan durvák voltak velem, főleg, amikor megszédültem a vérvételkor.. de hát nem tehetek róla, ha rosszul vagyok a vértől. Nem jó kedvemből teszem. :( Szóval, így most nyugodtabb vagyok, hogy nem a kórházba kell menni. 
Aztán pénteken megyek a barátomhoz, együtt fogjuk tölteni azt a napot, így legalább láthatom a kutyánkat is. :) Beagle fajta kutya, Bessie-nek hívják, idén nyáron volt két éves. Annyira aranyos. ^^ Náluk maradt, mert mifelénk az ilyen szép kutyákat vagy ellopják általában, vagy megmérgezik. :( És még moziba is fogunk menni, megnézzük a Baywatch-t, szóval nagyon várom a pénteket. :) Jövőhéten pedig szeretnék ellátogatni a Csillagpontra, már csak azért is, mert a barátom ott lesz segítő, és hát amúgy is kíváncsi lennék rá, hogy milyen, főleg, hogy most Debrecenben lesz. :) 
Egyébként, tegnapelőtt voltunk moziba, megnéztük a Pókembert, és az előzetesek között adták a Valerian és az ezer bolygó városa c. filmet is, és nem tudom, de teljesen rákattantam valamiért. Talán a zene, talán a látvány, talán mindkettő, nem tudom, de engem nagyon megfogott. Szeretném megnézni, csak hát nem tudom, összejön-e. Pedig jó lenne! Na, lehet, hogy majd ha lesz szabadidőm, elugrom Békéscsabára Vésztőről, és megnézem... :) Mert attól hamarabb nem hiszem, hogy összejön. 
Ja, és készítettem egy szavazást bal oldalt, mert kíváncsi vagyok, milyen gyakran látogatjátok az oldalt. :) Köszönöm előre is a válaszokat! ^^

Ma végre kiköltöztem a kollégiumból. Hihetetlen megkönnyebbülés fogott el, amikor végre leadtam a kulcsot meg a csekkolómat, és végre kiléphettem az épületből végleg. Nem hittem volna, hogy valaha is eljön ez a pillanat, de most már kimondhatom: úgy néz ki, soha többet nem kell kollégistának lennem. :) Nem azt mondom, voltak szép pillanatai, de alapvetően örülök, hogy végre magam mögött tudhatom ezt az időszakot. :)

Tegnap voltunk moziban a barátommal, merthogy 23.-án volt a születésnapja (24 éves lett ^^), de a zárószigorlatom miatt még nem is tudtuk megünnepelni, úgyhogy tegnap elmentünk, és megnéztük a Transformers 5. részét. Neki nagy kedvence ez a filmsorozat, én meg még csak a 4. részét láttam, azt is vele néztem meg, szintén moziban, úgyhogy annyira nem vagyok képben magával a történettel kapcsolatban, de úgy gondoltam, mégiscsak leírom a tapasztalataimat. :)

A 4. rész nekem nagyon tetszett, mert szerintem mély tartalmi mondanivalója van magának a történetnek, ebben most is csak megerősödtem, de kezdeném inkább a technikai dolgokkal. A kivitelezés ugyanis nekem egyáltalán nem jött át. Mintha a készítők egyszerűen nem lettek volna a topon (nem mintha én jobban csinálnám, de nekem ez volt az érzésem). Először is, voltak jelenetek, amik rosszul voltak összevágva, de a legrosszabb az volt, hogy az elejét nagyon elhúzták, a jelentéktelen dolgokat a végletekig részletezték, a végét pedig, amikor azt mondtuk, hogy "na, végre valami action!", akkor azt egyszerűen összecsapták. Ráadásul, ugyebár a film alcíme "Az utolsó lovag", aki a főszereplő, Cade lett volna, csakhogy ez a létfontosságú szerepe egyszerűen nem tudott kiteljesedni. Valójában mindenkinek adtak egy kis szerepet, de végül senki nem vitte a sztorit. Az jó lett volna, hogy Optimus átállt a sötét oldalra, de túl hamar és túl idétlenül vissza is tért régi önmagához. Megathron serege pedig szinte nevetséges módon pusztult ki, pedig nagyon ígéretesnek tűntek... 

Viszont a tartalmi mondanivalója az nekem nagyon ütött. Az a helyzet, hogy ezt a filmet nem lehet előítéletekkel nézni, mert akkor egyszerűen nem tűnik fel a lényeg. Pedig nagyon tanulságos, azonban az igazi üzenet a sorok között van. 

Például, engem megdöbbentett az, ahogyan az emberek viszonyultak a robotokhoz. A filmben szereplő kislány pl. azért akart bosszút állni a TRF emberein, mert megölték az egyik robotot, akit a kislány a csalátagjának tekintett. Az természetesen tragikus volt, hogy a kislánynak tényleg nem maradt egyetlen más hozzátartozója sem életben, de az mégiscsak ledöbbentett, hogy ennyire a gépek pártját fogja - és ezzel nem volt egyedül! De ami még ennél is durvább, hogy a robotok sokkal jobban törődtek az emberekkel, mint az emberek egymással! Optimus is nem egyszer elmondta, hogy meg kell menteni az emberiséget, de főszereplőink sokkal inkább az autobotokkal voltak elfoglalva, mint a saját fajukkal. És ha belegondolunk, ez elég hátborzongató, hiszen a technológia világában élünk, és ki tudja, hol tart már pl. a robotvilág is, és hogy mi lesz ebből...? Mikor jön el vajon az az idő, amikor az emberi kapcsolatokat felváltják a robotok, a gépek, amikor majd azok kerülnek előtérbe? (vagy már el is jött?...)Persze, az ember számára izgalmas is lehet ez az egész cyber-világ, mert itt egy kicsit "teremtőnek" érezheti magát. És valójában ez a film nagyon jól rávilágít arra, hogy az emberben mindig is ott volt ez a hajlam, a vágy arra, hogy alkosson valamit, ami az ő szolgálatában lesz, és amit uralhat - csakhogy mi van, ha a gépek ellenünk fordulnak? Mert iylen is van, már most is. Pl. mi lenne, ha egy városban bekrepálnának a jelzőlámpák? Vagy, ha egyik percről a másikra hirtelen összeomlana az internet? És egyébként is, miért bízunk meg annyira a technikában, hogy pl. már önvezető autók is vannak? Na mindegy, lehet, hogy ezen csak én agyalok ennyit, és ezzel nem is azt akarom mondani, hogy elvetem a technológia világát, elvégre én is már ebbe születtem, és ebben élek. :) Van jó oldala is, természetesen, de azért itt is érvényes a mondás: mindent csak mértékkel! 

Szóval, ha összesítenem kellene a Transformers 5. részét, akkor 10/5 pontot adnék rá, mert sajnos a kivitelezés nagyon gyenge lett, viszont a tartalmi mondanivalója nagyon ott van (és tetszik, hogy nem olyan direkt módon tálalják, bár sajnos elhangzik benne eg-ykét sablon szöveg...), valamint a 3D hatás is nagyon ott volt. Egyszer meg lehet nézni, de nem biztos, hogy érdemes rá kiadni a mozijegy árát, bár, ha mást nem, hát a hangulat és a látvány miatt megéri. :)

Tegnap már nem volt kedvem írni, mert nagyon fáradt voltam, úgyhogy már fél10-kor be is aludtam, de a moziban ettől függetlenül éberen és feszült figyelemmel néztem végig a Halálos Iramban 8-at. 

Még mindig nem térek magamhoz. Még mindig a hatása alatt állok. És nem, most nem az elfogultság beszél belőlem. Bár nagy kedvencem ez a sorozat, teljesen megértem azokat, akik nem szeretik. Hiszen nem vagyunk egyformák. De a 8. rész után mégis muszáj azt mondanom, hogy aki kritizálja ezeket a filmeket, az egyszerűen nem érti a lényegét. Mert ez a film nem (csak) a kocsikról, a versenyekről és hasonló illegális ügyletekről szól. 
Ez a film a családról szól. Csupa nagybetűvel!
Nem tudom, hogyan is írhatnám le ezt a filmet spoiler-mentesen, úgyhogy nem is próbálozom vele. Szóval, tovább olvasás csakis saját felelőségre, ugyanis ez a bejegyzés spoilereket tartalmaz!
Amióta először láttam az előzetesét, folyton az motoszkált a fejemben, hogy vajon Dom miért fordul a családja ellen? Olyan megmagyarázhatatlan volt, hogy pont ő... Kell, hogy legyen valami nyomós indoka. Nos, volt is, de nem az, amire számítottam. Sőt, igazából erre egyáltalán nem számítottam, és szerintem nem vagyok egyedül ezzel! Persze, ehhez az is hozzájárult, hogy az előzetesek szépen félrevezettek bennünket. Ott ugyanis utalásokat láthattunk Brian és Mia esetleges halálára, vagy arra, hogy Dom összejön Chipher-rel. Még mérges is voltam kicsit Dom-ra, amiért képes elhagyni Letty-t, és valahogy nem fért a fejembe. De minden idegszálammal Brian-re és Miára koncentráltam. 
Nem gyanakodtam. Még akkor sem, amikor tegnap a filmben feltűnt Elena. A barátomnak már akkor leesett a tantusz, de nekem nem. Csak akkor, amikor Elena odasétált a kiságyhoz, és a karjaiba vett egy kisfiút. 

Dominic kisfiát.

Basszus! - ezt gondoltam akkor, és csak ültem, tátott szájjal, és még azt is gondoltam, hogy húúú... na, erre nem számítottam! És akkor megértettem, teljes mértékben megértettem, miért fordult Dom a családja ellen - ideiglenesen, természetesen. Van egy kisfia, Chipher pedig vele zsarolta Dominic-ot. És úgy tűnt, hogy Dominic engedett is a zsarolásnak, pedig valójában nem. Bár szerintem csak akkor kapott észbe igazán, amikor Elenát megölték a szeme láttára. 

És innentől kezdve nem számított semmi más. Sem a párbeszédek hiányossága, sem a valótlan dolgok bemutatása, mert mindent ez a kisfiú tartott egyben. Ő mindennek értelmet adott. És itt egyszerre a csapat már nem egy sor bűnözőből, illegális versenyzőből, "rosszfiúkból" állt, hanem csupa szív-lélek, összetartó családtagokból, akik nem fordítanak hátat Dominic-nak, akik hisznek benne, és akik visszafogadják őt, és vele együtt természetesen a kisfiát is. 

Azt is nagyon jó fogásnak találtam, hogy pont ebben a filmben hangzott el újra Dominic legendás mondata az első részből, miszerint ő csak annak a negyed mérföldnek él, mert ott önmaga lehet. Chipher azzal próbálja meggyőzni, hogy ez Dom igazi életfilozófiája, és talán így is volt - egészen ideáig. Mert a tudat, hogy apa lett, teljesen megváltoztatja. Ez látszik rajta. 

Nem is tudom, mit írhatnék még róla. Ezt a filmet nem lehet szavakba önteni. Nem tudom, milyen lesz a 9-10. rész, de nekem most ez a kedvencem. Olyan pluszt csempésztek vele, amivel senki nem vitatkozhat. Hihetetlenül jól megcsinálták, Vin Diesel pedig nagyon jól alakít. És mondom, nem az elfogultság beszél belőlem, mert bár az egyik kedvenc színészem, de beismertem, hogy a xXx viszont már nem állt annyira jól neki, és hogy a Riddick 3-at sem kellett volna talán erőltetni. Szóval, tényleg őszintén és reálisan mondom: ez a film egy siker. Ha ezért nem kapnak valamilyen díjat, akkor semmiért. Az pedig külön jó volt, hogy sok másik szereplő is fókuszban volt: Roman például végre valahára kilépett a nagyszájú-kissé bugyuta figura alakjából, és a sarkára állt; Hobbs pedig rájön, hogy tulajdonképpen a lányánál nincs fontosabb az életében; Shaw pedig ahogyan megmenti Dominic kisfiát, hát az a legaranyosabb jelenet az egészben. :) 

Egy szó mit száz: ez a film messze felülmúlta még az én várakozásaimat is. Egyszer sem éreztem azt, hogy unnám, vagy túl sok lenne már a cselekmény (mint pl. a Transformers 4 esetében). Nem voltak kínos pillanatok (na jó, amikor az elején Hobbs és a lány focicsapat "bemutatkozik", az azért nem volt semmi :D), nem voltak erőltetett jelenetek, és szerintem azzal nincs semmi baj, ha van néhány irreális esemény. Elvégre, nem azért járunk moziba, sőt, nem is azért olvasunk könyvet, hogy a valóságot lássuk viszont, hanem pont azért, hogy kicsit kiszakadjunk a valóságból. És szerintem Dwayne Johnson igenis képes lenne rá, hogy puszta kézzel eltérítsen egy torpedót. De ha mégse, akkor sincs semmi gond. Hiszen ez egy film, ami kiszakít a mindennapokból, azért, hogy utána visszahelyezzen oda - mégpedig nem kis lelki többlettel.

Az én értékelésem: 10/10*. 

HA LÁTTÁTOK A FILMET, ÍRJÁTOK LE BÁTRAN TI IS A VÉLEMÉNYETEKET! :)

Nos, igen, kezdhetném ott, hogy az én (és az egyetemi társaim) esetemben a szünet nem a szó szoros értelmében vett szünet. Mi ugyanis a nagyobb ünnepeken nem pihenünk, hanem "dolgozunk" - persze, ez most még inkább tanulmányi gyakorlatnak nevezhető de mindenképpen fizikai és lelki jelenlétet, erőnlétet, odafigyelést igényel. Természetesen nagyon szeretem, hiszen ezért is választottam ezt a hivatást, csak gondoltam, röviden elmagyarázom, miért is vagyok fáradt a tavaszi szünet után. :) Mondjuk a fáradtsághoz az is hozzájárul, hogy ma hajnal 3-kor keltem, mert az 5:20-as vonattal jöttem vissza Debrecenbe. Tegnap nem lett volna erőm utazgatni, az a nap még kellett nekem a pihenésre. De most itt vagyok, és eddig jól alakul a napom. Úgy volt, hogy egész nap előadásom lesz, de már rögtön a reggeli elmaradt, úgyhogy például el tudtam menni a Libribe, és meg tudtam venni az e havi könyvemet. Ugyebár februárban vettem utoljára, mégpedig A Lázadót és A Hűségest, most pedig amúgy azt terveztem, hogy lecsapok az Árnyak és jelek c. könyvre, de... aztán máshogy alakult.
Ugyanis megláttam ezt a könyvet: Gyönyörű sorscsapás. Emlékeztem rá, hogy múltkor is megakadt rajta a tekintetem, mert bevallom, nagyon megtetszett a borítója, de akkor Beavatott-lázban égtem, és nem is figyeltem másra. Most viszont beleolvastam, és megtetszett. Persze, teljesen más téma, mint az Árnyak és a jelek, kicsit könnyedebb, szóval végül is erre esett a választásom. Beleolvastam az Árnyak és jelekbe is, de valahogy az most nem fogott meg. De lehet csak azért, mert túl fáradt voltam hozzá, hogy értelmezni tudjam. :) Mindegy, azért lehet, hogy majd májusban megveszem, de most ezt választottam. Úgyhogy, mihelyst kiolvastam A Hűségest (már csak vagy 100 oldal van belőle), ez következik. 
Egyébként néztem egy másik könyvet is, ez pedig "A szerelmes királynő". Nagyon érdekelt, mert ugyebár most vagyok a Reign-korszakom kellős közepén, de végül mégsem vettem meg. Pedig biztos nagyon jó, főleg, mert egy magyar származású angol hercegnő írta, egy bizonyos Princess Michael of Kent, szóval már ezért is jó lehet, de megmondom, miért tettem vissza végül a polcra: a belső kinézete miatt. A párbeszédek ugyanis nem kötőjelesek voltak, hanem idézőjelbe tette őket a szerkesztő, ez pedig engem nagyon zavart, mert én pl. a szereplők belső gondolatait szoktam idézőjelbe tenni, de semmiképpen sem a párbeszédeket. Sajnáltam, hogy egy ilyen apróság miatt nem esett rá a választásom, de lehet, hogy majd még valamikor mégiscsak megveszem, mert amúgy nagyon érdekel. 
Na, szóval most itt ülök a teremben - egyedül, hát remélem, azért a most következő óra akkor meg lesz tartva, de úgy vagyok vele, hogy inkább itt elüldögélek, mert nagyon rossz az idő, és annak sincs sok értelme, hogy visszamenjek a koliba... Nem tudom, mondtam-e már, hogy csodával határos módon nem szoktam rá az egyetemi évek alatt a kávéra. Erre nagyon büszke vagyok, bár mióta ilyen korán járok vissza, mindig veszek egy tejeskávét a büfében. Lehet, már én is öregszem... :) Sőt, biztos, mert múltkor gondolkoztam rajta, hogy már tíz, hangsúlyozom, TÍZ éve konfirmáltam és ballagtam el az általános iskolából, és lassan tíz éve, hogy elkezdtem a gimit. Hogy szalad az idő... Ez azt jelenti, hogy immár kb. tíz év választ el a mai tinédzserektől. És azóta mennyi minden változott... akkoriban még nem volt érintőképernyős telefon sem. Úgy 11.-es lehettem, amikor elkezdett divatba jönni. Fura. :)
DE, hogy mondjam a LÉNYEGET: ma megyünk megnézni a Halálos Iramban 8-at! Annyira várom, hogy már alig bírok magammal, bár ezt az izgalmamat jól palástolom. :) De tényleg alig férek a bőrömben, olyan kíváncsi vagyok rá. Az elmúlt pár nap olyan rossz volt, mert a Facebook tele volt Halálos Iramban posztokkal, meg véleményekkel, én meg direkt kerültem mindet, úgyhogy a végén már fel se mentem Facebook-ra, nehogy valami spoilert véletlenül meglássak. De egyet mégiscsak sikerült, de az legalább aranyos: a kis Brian Toretto. Eszerint Dom mégiscsak visszatér a családjához, bár ez amúgy is gondolnivaló volt. Na de hogy mi történik közte, azt nem tudom. De estére már én is be leszek avatva, és akkor természetesen hozom is az élménybeszámolómat! :) Addig is itt egy zene a filmből, amit én már szét-hallgattam, de muszáj a hangolódáshoz. :) Szép napot nektek!