Nagyon v�rtam azt a d�lut�nt. El�z� nap �rt nekem egy �zenetet, hogy szeretne velem tal�lkozni. Mivel m�r hetek �ta nem l�ttam �t, majd' kiugrottam a b�r�mb�l. Izgatott voltam, mintha csak az els� randink lenne, pedig h�t m�r �t h�napja voltunk egy�tt, igaz, ink�bb nevezn�m se veled-se n�lk�led kapcsolatnak a mi�nket. De b�ztam abban, hogy most majd minden megv�ltozik. Nagyon szerettem �t, a hi�nya pedig minden nap �gette a sz�vem-lelkem. De persze, tiszteletben tartottam a d�nt�s�t. Hiszen mi m�st tehettem volna?
De most � keresett meg! Ez m�giscsak jelent valamit!

***

Csod�latos �rz�s volt �jra k�z a k�zben s�t�lni vele. Nem sokat besz�lgett�nk, de nem b�ntam. Nekem m�r a jelenl�te is �pp el�g volt. Nem akartam megt�rni a pillanat var�zs�t. Most csak ketten voltunk. Ez a d�lut�n csak a mi�nk. �s most minden j� lesz. �rzem. Tudom. Abb�l, ahogy r�m n�z. Mosolyog. A tekintet�vel is. �s fogja a kezem. Nem engedi el.
� is szeret engem.

***

A padon �lt, �n pedig vele szemben �lltam. M�g most sem eresztett el, kezeivel �tfogta a derekam, de m�r nem n�zett a szemembe, tekintete a v�llam f�l�tt valahol a t�volba t�vedt. De m�g nem agg�dtam. M�g nem. Valami semmitmond� dologr�l besz�ltem neki, csak hogy kit�ltsem a csendet. Most m�r nem volt el�g a jelenl�t. A csend kellemetlenn� v�lt. �gy �reztem, tennem kell valamit, hogy �bren tartsam a figyelm�t. "Olyan j� �jra veled lenni", mondtam ki �szint�n, amit gondoltam.
R�m n�zett, �s a szavak bennem rekedtek. Ahogy tekintete az eny�mbe kapcsol�dott, nagyot dobbant a sz�vem, de nem csak a szerelemt�l. Ink�bb a felismer�st�l. A r�d�bben�st�l. "Igen, nagyon j�", mondta, majd odahajolt hozz�m, �s megcs�kolt. F�jdalom has�tott kereszt�l a mellkasomon, �s k�nnyek sz�ktek a szemembe. Azt k�v�ntam, b�rcsak �r�kk� tarthatna ez a pillanat. De v�ge lett, tal�n t�l hamar is. Akkor ism�t r�m n�zett, �n pedig mosolyt er�ltettem az arcomra, mert nem akartam, hogy s�rni l�sson, nem akartam neki k�ny�r�gni. "Lassan menn�nk kellene", mondta, �n pedig csak b�lintottam, majd k�zen fogva elindultunk a park kij�rata fel�. Szinte m�r alig sz�ltunk egym�shoz, de ezent�l m�r nem t�rekedtem a besz�dre. Szerettem volna az eml�kembe z�rni a l�tv�ny�t, az �rint�s�t, az illat�t - hogy sohase felejtsem el, b�rmit is hozzon az �let.

***

"Nagyon j�l �reztem magam veled ma d�lut�n, de �gy �rzem, nem tudom veled tov�bb folytatni ezt a kapcsolatot. Ne haragudj, nem akarlak megb�ntani, de ez az igazs�g. Sajn�lom!"
Tal�n valami tompa kis f�jdalom v�gigsuhant a sz�vemen. Tal�n. De azt hiszem, az ember eljut arra a pontra, amikor belet�r�dik. �s nem az�rt, mert m�r nem szereti a m�sikat. Ellenkez�leg: szereti annyira, hogy imm�r t�ll�t a saj�t �rz�sein, �s megl�tja a m�sik lelk�ben zajl� folyamatokat. Azt, hogy � m�r ezt nem akarja. �s itt m�r nem is sz�m�t annyira a "mi�rt", csak az, hogy ne �lljak a m�sik boldogs�g�nak az �tj�ba.
"Semmi baj. �n is ezt �reztem... m�rmint, nagyon j� volt veled ez a d�lut�n, de valami m�gis hi�nyzott bel�le, de nem tudn�m megmondani, micsoda."
"�n is ezt �reztem... �r�l�k, hogy te is �gy gondolod. �gy tal�n kicsit k�nnyebb ez az eg�sz..."
Lopva kit�r�ltem egy k�nnycseppet a szememb�l. "Igen, tal�n."

Azt hinn�nk, csak aza f�jdalmas szak�t�s, ami hirtelen, v�ratlan, �v�n aluli, durva, kegyetlen, �rz�ketlen. Bizony�ra nagyobbat �t egy olyan, �s pillanatnyilag f�jdalmasabb is. Viszont, tal�n k�nnyebben kiheverhet�, hiszen az id� begy�gy�tja a sebeket, �s egy olyan esetben legal�bb lehet haragudni a m�sikra. De itt nem volt helye haragnak, gy�l�letnek, kiab�l�snak �s v�daskod�snak. �ppen ez�rt nem felejthet� soha. Mert azt a pillanatot, amikor a m�sik szem�be n�zve belel�tsz a lelk�be, �s �t szem el�tt tartva f�lreteszed a saj�t boldogs�godat, �gy hiszem, soha nem lehet elfelejteni.