Három nap munka után három szabadnap, így alakult az első gyakorlati hetem. Nem terveztem, hogy ilyen hamar hazajövök, de mivel tegnap volt a születésnapom, ráadásul úgy alakult, hogy semmi feladatom nem lett volna a hétvégére, így sikerült megszerveznem, hogy hazajöjjek, és itthon ünnepeljem azt, hogy 24 évvel ezelőtt megszülettem, de nagyon jól esett az is, hogy az új helyemen is felköszöntöttek. ^^ Szóval, pénteken a reggeli istentisztelet és a temetés után összepakoltam, és buszra ültem, szóval ez a születésnapom kicsit kalandos volt, mivel nagyrészt utazással telt. Vésztőről kicsit bajos hazajutnom, de azért nem annyira: Szeghalomnál át kell szállnom a Debrecenbe tartó buszra, onnan pedig már vonattal egyenesen jövök haza. Megállapítottam, hogy Békés megyében mintha jobb buszok járnának, mint nálunk, szóval a DAKK (vagyis Dél-Alföldi Közlekedési Központ, látjátok, már tényleg kezdek békési lenni ^^) jobban szuperál, mint a Szabolcs Volán, Debrecenig pl. sötétített üvegű, légkondis busszal mentem, és ez nagyon jó volt a 41 fokban. Egyébként nem tudom, ti hogy bírjátok ezt a meleget, de én elég nehezen. :( De visszatérve a tegnaphoz: Debrecenben aztán találkoztam a barátommal, együtt töltöttük a délutánt, aztán 6 órakor mentünk ki a vonathoz, hogy megyünk haza. Igen ám - csakhogy a vonatok átlagban 60 percet késtek. Még jó, hogy a barátom képben volt, és tudta, hogy ilyenkor fel lehet szállni bármelyik vonatra, a kalauz nem fogja nézni a jegyet. Úgyhogy a Vércse IC-vel mentünk, aminek egyébként 4 órakor kellett volna Debrecenbe megérkezni. Tudom, milyen a MÁV, mindenki tudja, de ebben a nagy melegben azrt a sínek is biztos meghajoltak, vagy nem tudom, szóval ilyenkor tényleg benne van a pakliban a késés. Igazából nem elégedetlenkedtem, mert így legalább még egy kis időt tudtunk együtt tölteni, máskülönben már Debrecenben el kellett volna köszönnünk. Szóval, így alakult a születésnapom. :) Örülök, hogy sikerült megszerveznem a hazajövetelt, csak ma gondolkoztam, hogy nem biztos, hogy jól csináltam, mert így most megint nehezebb lesz, ha hétfőn visszamegyek, pedig már kezdtem megszokni ott. De most lesz időm bőven, mert tényleg fogalmam sincs, mikor jövök haza megint, ugyanis az elkövetkező két és fél hetem tutira be van táblázva, aminek egyébként nagyon örülök, hiszen szeretem hasznosan tölteni az időmet, meg egyébként is, azért mentem oda, hogy tanuljak, tanuljak, tanuljak. És olyan jó, hogy ez immár nem elméleti, hanem mind gyakorlati, és én is kipróbálhatom, kamatoztathatom mindazt a tudást, amit 5 év alatt megszereztem az egyetemen. :) 

Jaj, egyébként képzeljétek: pont augusztus 4.-től, azaz tegnaptól elérhetőek Karlsson mezei, amiket a 2016-17-es szezonban viselt! Mondom, ez nem lehet véletlen, hogy pont a születésnapomon! ^^ Persze, esélyem sincs rá, hogy legyen egy olyanom, és nem csak azért, mert Kanadából kellene lerendelni, hanem azért, mert majdnem 200.000 Ft-ba kerül, úgyhogy amikor ilyenekről áradozok másoknak, akkor azért eléggé furcsán néznek rám, de ezt csak a rajongók érhetik! :) De nem baj, eldöntöttem, hogy egyszer igenis összespórolok egy Ottawa Senators Karlsson mezre, az "csak" 30.000 Ft. Addig pedig marad az álmodozás. :D De azért olyan jó egy képen látni a születésnapom dátumát és Erik Karlsson-t. ^^ 
És még egy fontos dolog: bloggerina-társam, Manuéla még múltkor készített velem egy interjút a divatról - életem első interjúja ^^ - melyet tegnap tett közé a blogján. Ha érdekel titeket, hogyan állok a divathoz, ITT elolvashatjátok. :) Manuélának pedig még egyszer innen is köszönöm az interjú lehetőségét! ^^