Sziasztok!

Gréti vagyok, 24 éves, református lelkipásztorSzatmári lány vagyok, de apai részről van bennem egy kis dunántúli is, a Kedvesem, Csaba pedig erdélyi. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal 12 éves korom óta blogolok és szerkesztek honlapot. Imádom a könyveket - olvasni és írni egyaránt. Szeretem a rap zenét, legyen az angol vagy német. 23 éves koromig nem érdekelt a sport, 2017. áprilisában azonban megdobogtatta szívemet a jégkorong, és azóta Ottawa Senators rajongó vagyok. 

"Tedd azt, amiben hiszel, és higgy abban, amit teszel!"
 

CONGRATULATIONS!

#Capitals #StanleyCup2018

 

Útmutató

Ottawa Senators Karlsson season 
Pageau nhl meccsajánlók lelkész 
award tag jégkorong rap motivation IIHF playoff

 
ALLIN-Award

Az ALLIN Award, vagy másnéven Blogger Encouraging Award egy olyan díj,melyet minden hónapban egy általam választott bloggernek adok. Mint a nevében is benne van, ez egyfajta bátorító díj, amely arra buzdít, hogy mindent bele! :) Bloggernek lenni nem könnyű, éppen ezért gondoltam arra, hogy minde bátorítás jól jön. ^^

A HÓNAP DÍJAZOTTJA: Bibi
(frissítve: 2018.03.04.)

Előző díjazottak

 
Legfrissebbek
Friss bejegyzések
2018.06.23. 12:27
2018.06.15. 21:06
2018.06.06. 15:45
2018.06.04. 15:19
2018.06.02. 18:00
2018.05.29. 15:26
2018.05.26. 14:58
Friss hozzászólások
 
Beszélgessünk :)

 
Facebook
 
 
Instagram

@greta.chevelle

 
Senators

Cserét a chat-ben kérhetsz! Különösebb kikötésem nincs, csak hogy szép, rendezett, igényes legyen az oldalad, és hogy cserébe te is tegyél ki engem! :) Helyek száma nincs korlátozva!

  

  

Te? :)

*  *  *

♥ Csabi ♥ EnaTheaAmy 

* * *

Visszavárósok
 

 

 
Site Info
Szerkesztő Gréti (Greta Chevelle)
Nyitás 2017.01.11.
Téma személyes, jégkorong, keresztyén
E-mail greta.chevelle@gmail.com
Facebook @GretaChevelle
Design saját
Köszönet Linda
Források X X X X

GretaChevelle © (2017- )

 
Nyelv/language
If you're not Hungarian, choose another language! :) 
(It may not be so perfect, sorry!)
   
 
Login/-out
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Greta Chevelle blogja

Hogyan tudtam eddig a sport nélkül élni??

2017.08.11. 19:36, Gréti

Sziasztok! Tegnap este akartam írni bejegyzést, de nem volt időm, ugyanis ma két szolgálatom is volt: egy reggeli istentisztelet, valamint egy déli áhítat, ez utóbbi kifejezetten az időseknek, akik a szeretetotthonban laknak, plusz még volt egy temetés is, de ott csak kántorizáltam. Szóval, tegnap este ezekre készülgettem, közben pedig, ahogyan a mellékelt ábra is mutatja, jégkorongmeccset néztem, mégpedig az április 21.-i Boston Bruins elleni meccset. Most már megnéztem az összes szezonbeli mérkőzést, amit sikerüt betöltenem, úgyhogy már csak a rájátszás maradt, szóval nemsokára elérkezem azokhoz a mérkőzésekhez, amiket élő közvetítésen láttam. :) Kicsit hosszúra nyúlt egyébként a meccsnézés, mert folyton elment a netem, meg egyébként is, szünetek nékül három óra hosszás (!!) volt, mégpedig azért, mert két hosszabbítás is volt. Nagyon durva volt, teljesen elfáradtak a játékosok, ráadásul Karlsson-nak szerintem begörcsölhetett a lába, (ami azért abban a felszerelésben még kellemetlenebb lehet...) mert a meccs vége felé inkább csak a kispadon ült, mert akárhányszor felment a pályára, egyszerűen nem bírt sokáig fent maradni, aztán amikor visszament, akkor be is ment a mindent eldöntő Bostonos gól. Olyan ideges lett, hogy az ütőjével előbb teljes erőből rávágott a kapura, majd elhajította. Nagyon sajnáltam őket, mert tényleg küzdöttek keményen, de hát az vigasztalt, hogy tudom a végkimenetelét, vagyis hogy ők fognak tovább jutni. De ma tovább folytatom a szezonmaratont, már csak azért is, mert holnap szabadnapom van, úgyhogy végre alhatok tovább. :D De nem olyan sokáig, mert holnap is van egyéb dolgom, ráadásul vasárnap istentisztelet, és azon szolgálok: liturgus leszek, ami azt jelenti, hogy a prédikácón és a prédikáció utáni imádságon kívül minden az enyém. Úgyhogy, elvagyok itt, bár azért még mindig kicsit nehéz, és nem zökkenőmentes. De, a szüleim azt mondják, minden kezdet nehéz, és ebben tagadhatatlanul igazuk van. Úgyhogy, hajrá! :)

Egyébként ma gondolkoztam azon, hogy én mennyire sajnálom a sportolókat. Úgy értem, még mindig nem vagyok annyira jártas a világukban, de azért láttam már elég jégkorong meccset ahhoz, hogy tudjak véleményt alkotni. A képlet ugyanis a következő: a játékosok minden erejüket beleadva szó szerint küzdenek a pályán; a közönség a lelátókon nagyrészt oda se figyel, hanem telefonozik, beszélget, unatkozik, vagy eszik; az edzők szerintem őrlődnek, hiszen egyrészt mégiscsak fontos nekik a csapat, másrészt azért sokkal magasabb berkekben is meg kell felelniük nyilván; odafent pedig ülnek a nagyok, vagyis a vezérigazgatók, stb., akik árgus szemekkel vizslatják a gólokat, és nem érdekli őket semmi más, csak hogy a nagy befektetések megtérüljenek. Elszomorít, amikor látom, hogy egy-egy sikertelen gólszerző próbálkozás után mindennek elhordják az illető játékost, vagy esetleg a kapust, aki beengedte a korongot. Nem értem, mit mondanak, de el tudom képzelni. És ebben az a legszomorúbb, hogy itt is a pénz mozgat mindent. Hogy a sportolók, azok a nagyszerű emberek, akik időt, energiát nem sajnálva játszanak, mert nekik valóban ez az életük (jobb esetben), csupán eszközök a nagyok kezében, és nem is tekintik őket másnak. Hol van akkor a sport öröme? Ilyen értelemben talán tényleg szerencsésebb egy csapat tagjának lenni, mert bele se merek gondolni, mekkora teher nehezedhet mondjuk egy úszóra, vagy futóra... A jégkorongosokat pedig különösen is sajnálom, mert ők mindezt potom pénzért (mármint, természetesen a sportágakon belül!) csinálják. De mindettől függetlenül azért jó látni, hogy a legtöbben mégiscsak szívvel-lélekkel játszanak, és csak nagyon remélem, hogy elsősorban tényleg önmagukért és a csapatért teszik. Nekem mindenesetre erőt adnak. Legalábbis, eddig sem volt túl könnyű az egyetemen, de most hirtelen léptem ki a nagybetűs Életbe, és mit ne mondjak... nem könnyű, na. Persze, senki nem mondta, hogy könnyű lesz, de most meg kell tanulnom szelektálni, elvégre nem akarom, hogy bármi is a munkám rovására menjen. Ez az én hivatásomban különösen is fontos. Emberi lelkek vannak/lesznek rám bízva, és ez nem játék. 
Ja, egyébként visszatérve a tegnapi meccsre muszáj nektek megmutatnom a kedvenc pillanatomat, amikor megerősödtem abban, hogy miért is Pageau az elsőszámú kedvencem. Ugyanis olyan hihetetlent védett, mint még talán soha! Megkockáztatnám egyébként, hogy lehet nem is centerjátékosnak kellene lennie... Bár, ő szerintem az a mindenes típus, vagyis aki mindenhez ért egy kicsit. De ez a védés nagyon ott volt. 

Még nincs hozzászólás.