Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni.

Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni. ahhoz, hogy kitáruljon előttünk egy új ajtó, legtöbbször be kell, hogy csukódjon egy másik. És ahhoz, hogy megtaláljuk az Isten szerint elrendelt életutunkat, helyünket ebben a világban, igen sok ajtón kell ilyen formában keresztülhaladnunk. Ez pedig természetesen megviselhet bennünket, még akkor is, ha örömmel vesszük az újonnan elénk táruló lehetőséget. Mert talán azt hittük, hogy az lesz a mi utunk. Mert talán azt hittük, hogy megtaláltuk azt a valamit, amiért érdemes élni és küzdeni. Aztán rájövünk, hogy mégsem. Ilyenkor pedig mit teszünk? Talán kétségbeesünk, mert az új kezdetet mindig a káosz előzi meg. Márpedig a káosz nem természetes állapot, talán ezért is idegenkedünk tőle mi magunk is. Ha ez mégis bekövetkezik, akkor megijedünk, kapkodunk, mert azt mi is érezzük, hogy ez így nem jó, és ha máskor nem, hát ilyen esetben biztos, hogy mindannyian a rendre, a harmóniára törekedünk. És általában itt szoktuk elrontani. Mert legtöbbször nem kérjük Isten segítségét, hanem megpróbálunk a saját magunk erejére, eszére támaszkodni, és emberi eszközökkel felülkerekedni a kialakult helyzetünkön. Így viszont előfordulhat, hogy ismét egy olyan megoldásba menekülünk, ami nem Istentől jövő, vagy netán visszavágyunk a régi, tarthatatlan, de legalább biztos helyünkre. Pedig az ajtók nem véletlenül zárulnak be és nyílnak ki. Istennek mindezzel célja van, mégpedig az, hogy elkötelezzük magunkat arra az életre, amit Ő szánt nekünk. Tudja, mikor melyik ajtót kell bezárni az életünkben – de sosem hagy bennünket a végleges bizonytalanságban, a semmiben, hanem ezzel egy időben kinyitja előttünk az újabb lehetőség ajtaját. És amit ő kinyit, azt senki sem zárhatja be. És legyen bár kevés erőnk,legyen bár nehezebb a változás időszaka, az új kezdet – ha Őrá figyelünk, ha Tőle kérjük a segítséget, ha vele együtt szeretnénk ezt végigcsinálni, akkor biztosak lehetünk benne, hogy sikerülni fog.

Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor amikor megértek e találkozásra.

Tizenkét nappal ezelőtt megváltozott az életem. Bezárult mögöttem egy ajtó, ami talán már egy ideje csukva is volt, de csak most fordult el a kulcs a zárban - és ezzel egy időben kinyílt egy másik, egy teljesen új, egy olyan, amire egyáltalán nem számítottam. És ez mindent megváltoztatott. Engem is. Még nem tudok erről konkrétumot írni, legyen elég annyi, hogy a szerelemmel kapcsolatos, és mindkét idézet nagyon aktuális most az életemben. Megszűnt valami az életemben, ami igen, fájdalommal tölt el, elvégre mégiscsak öt és fél évről van szó. Ugyanakkor született valami, ami miatt érdemes élni és küzdeni. Hogy pontosan mi lesz belőle, arról talán még korai lenne beszélni. A szívem súg valamit, de ez egyelőre maradjon az én kis titkom. Egyet azonban biztosan megtanultam: két ember valóban nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor, amikor megértek e találkozásra. És minden egyes talákozásnak célja van, amely nem is feltétlenül az adott két ember esetében válik nyilvánvalóvá.