Sziasztok! Úgy gondolom, mindannyiunknak megvannak azok a jellegzetes illatok, melyek a télre, sőt, még inkább a karácsonyra emlékeztetnek. Ilyen például a narancs, fahéj, szegfűszeg, mézeskalács, vagy fenyő illat, melyek nélkül szinte elképzelhetetlen az ünnep. Bevallom, én eddig nem igazán foglalkoztam ezzel, de idén különösen is nagy hangsúlyt fektetek a párologtatásra. Az köztudott, hogy az illatok nagy hatással vannak ránk, úgyhogy kicsit utánajártam, hogy mégis, mi rejlik ezek mögött a jellegzetesen karácsonyi illatok mögött.
Ami közös mindegyikben, hogy stresszoldó, hangulatjavító, jobb közérzetet biztosít, és általában még fertőtlenítő hatásuk is van. Ez utóbbi azért lehet fontos, mert a téli hónapokban gyakoribbak a baktériumok, vírusok, így tehát még jót is tesz a lakásunk levegőjének. Azonban én inkább a mondat első felét emelném most ki. Télen ugyanis, mivel kevesebbet süt a Nap, gyakoribbak a hangulatesések, a rossz közérzet, sőt, a depresszió is akár. És mivel ezek az illóolajok mind-mind javítják a közérzetet, nem is csoda, hogy vágyunk rájuk.
De hogyan lehet mindezt összeegyeztetni a karácsonnyal, ami elvileg az év egyik legszebb és legboldogabb ünnepe?
A válasz nagyon egyszerű. Karácsonykor egyszerűen túl nagy nyomás alá helyezzük saját magunkat. Gondoljunk csak bele: ajándékvásárlás, favásárlás- és díszítés, lakásdekoráció, karácsonyi menü összeállítása, rokonok meglátogatása-és vendégfogadás, stb., stb., ja és természetesen az ezekkel járó felesleges idegeskedés. És mielőtt azt gondolnánk, hogy az ünneppel mindez együtt jár, lássuk be, hogy ez nem igaz. A karácsonynak nem erről kellene szólnia. Addig eljutunk ugyan, hogy a karácsony egyik fő üzenete a szeretet, és mi is érezzük, hogy ilyenkor azért tényleg különösebben is oda kell figyelnünk egymásra. Na, és pont ez a gond, hogy ott van a "kell", és az "ilyenkor". Mert először is, nem csak ilyenkor kellene, hanem az év minden egyes napján, a tőlünk telhető legjobb módon. Másodszor is, nem kötelező, és ne is fogjuk fel így. A szeretetet nem lehet kierőszakolni, vagy kikényszeríteni! Szeretni nem lehet kötelességből! Szeretni csakis szívből lehet, őszintén, önzetlenül, és igazán. És a szeretetét mindenki másképpen tudja kimutatni. És ez is egy nagy nyomás alá helyezhet minket, hogyha úgy érezzük, olyan elvásárokba ütközünk, amelyeket nem tudunk tiszta szívből produkálni, mert mi egyszerűen nem úgy tudjuk kimutatni a szeretetünket. Miért lenne kötelező ilyenkor állandóan mosolyogni, mindenkit ölelgetni és puszilgatni? Bevallom, engem ezektől a hideg ráz, és a barátomon és a szüleimen kívül elég nehezen viselem más ember ilyen szintű közelségét. Én ilyen vagyok, és nem vagyok hajlandó magamra erőltetni a túlzott közvetlenséget még karácsonykor sem, mert attól én már rosszul érzem magam.
Persze ezen kívül még sok más hasonló dolgot is fel lehetne hozni, a lényeg az: a karácsony, amennyire szép ünnep, olyannyira megpróbáltató is, pont az ilyen külső-és belső elvárások miatt. De nem gondoltunk-e még arra, hogy a karácsony pont azt üzeni nekünk, hogy álljunk meg egy pillanatra, és vegyük észre az igazi ajándékokat, az igazi csodákat az életünkben - vagyis egymást. A szeretteinket. A szüleinket, testvéreinket, rokonainkat, barátainkat. A szerelmünket. Férjünket/feleségünket. A gyerekünket/gyerekeinket. És ha ezt felfedeztük, akkor az egész ünnep más értelmet nyer. Egy próbát megér, nem? :)