Karácsonyi újragondoló2017.12.21. 15:26, Gréti
Sziasztok! Úgy gondolom, mindannyiunknak megvannak azok a jellegzetes illatok, melyek a télre, sőt, még inkább a karácsonyra emlékeztetnek. Ilyen például a narancs, fahéj, szegfűszeg, mézeskalács, vagy fenyő illat, melyek nélkül szinte elképzelhetetlen az ünnep. Bevallom, én eddig nem igazán foglalkoztam ezzel, de idén különösen is nagy hangsúlyt fektetek a párologtatásra. Az köztudott, hogy az illatok nagy hatással vannak ránk, úgyhogy kicsit utánajártam, hogy mégis, mi rejlik ezek mögött a jellegzetesen karácsonyi illatok mögött.
Ami közös mindegyikben, hogy stresszoldó, hangulatjavító, jobb közérzetet biztosít, és általában még fertőtlenítő hatásuk is van. Ez utóbbi azért lehet fontos, mert a téli hónapokban gyakoribbak a baktériumok, vírusok, így tehát még jót is tesz a lakásunk levegőjének. Azonban én inkább a mondat első felét emelném most ki. Télen ugyanis, mivel kevesebbet süt a Nap, gyakoribbak a hangulatesések, a rossz közérzet, sőt, a depresszió is akár. És mivel ezek az illóolajok mind-mind javítják a közérzetet, nem is csoda, hogy vágyunk rájuk.
De hogyan lehet mindezt összeegyeztetni a karácsonnyal, ami elvileg az év egyik legszebb és legboldogabb ünnepe?
A válasz nagyon egyszerű. Karácsonykor egyszerűen túl nagy nyomás alá helyezzük saját magunkat. Gondoljunk csak bele: ajándékvásárlás, favásárlás- és díszítés, lakásdekoráció, karácsonyi menü összeállítása, rokonok meglátogatása-és vendégfogadás, stb., stb., ja és természetesen az ezekkel járó felesleges idegeskedés. És mielőtt azt gondolnánk, hogy az ünneppel mindez együtt jár, lássuk be, hogy ez nem igaz. A karácsonynak nem erről kellene szólnia. Addig eljutunk ugyan, hogy a karácsony egyik fő üzenete a szeretet, és mi is érezzük, hogy ilyenkor azért tényleg különösebben is oda kell figyelnünk egymásra. Na, és pont ez a gond, hogy ott van a "kell", és az "ilyenkor". Mert először is, nem csak ilyenkor kellene, hanem az év minden egyes napján, a tőlünk telhető legjobb módon. Másodszor is, nem kötelező, és ne is fogjuk fel így. A szeretetet nem lehet kierőszakolni, vagy kikényszeríteni! Szeretni nem lehet kötelességből! Szeretni csakis szívből lehet, őszintén, önzetlenül, és igazán. És a szeretetét mindenki másképpen tudja kimutatni. És ez is egy nagy nyomás alá helyezhet minket, hogyha úgy érezzük, olyan elvásárokba ütközünk, amelyeket nem tudunk tiszta szívből produkálni, mert mi egyszerűen nem úgy tudjuk kimutatni a szeretetünket. Miért lenne kötelező ilyenkor állandóan mosolyogni, mindenkit ölelgetni és puszilgatni? Bevallom, engem ezektől a hideg ráz, és a barátomon és a szüleimen kívül elég nehezen viselem más ember ilyen szintű közelségét. Én ilyen vagyok, és nem vagyok hajlandó magamra erőltetni a túlzott közvetlenséget még karácsonykor sem, mert attól én már rosszul érzem magam.
Persze ezen kívül még sok más hasonló dolgot is fel lehetne hozni, a lényeg az: a karácsony, amennyire szép ünnep, olyannyira megpróbáltató is, pont az ilyen külső-és belső elvárások miatt. De nem gondoltunk-e még arra, hogy a karácsony pont azt üzeni nekünk, hogy álljunk meg egy pillanatra, és vegyük észre az igazi ajándékokat, az igazi csodákat az életünkben - vagyis egymást. A szeretteinket. A szüleinket, testvéreinket, rokonainkat, barátainkat. A szerelmünket. Férjünket/feleségünket. A gyerekünket/gyerekeinket. És ha ezt felfedeztük, akkor az egész ünnep más értelmet nyer. Egy próbát megér, nem? :)
Karácsonyra hangolva - kezdő szint (:2017.11.27. 22:27, Gréti
Sziasztok! Gondolnátok, hogy a hétvégén már advent első vasárnapja lesz? Hihetetlen, milyen gyorsan telik az idő. Bár, nekem inkább onnan tűnt fel mindez, hogy egyre több blogon látok az ünnepi dekorációval és ajándékötletekkel kapcsolatos bejegyzéseket. Egyébként rám úgy sohasem volt jellemző, hogy ideje korán karácsonyi lázban égjek. Emlékszem, mikor már a szobatársaim november végétől kezdve állandóan karácsonyi zenéket hallgattak, én jobb esetben csak 20.-a után kezdtem el érezni az ünnepi feelinget. Most azonban, meglepő módon azon kaptam magam, hogy próbálom becsempészni kis "lakásomba" az ünnepi hangulatot, a kezdő szintet már el is értem a készülődéssel. :)
Még gimiben fedeztem fel, hogy narancsból és szegfűszegből milyen jó kis asztali díszeket lehet csinálni, úgyhogy emlékszem, akkoriban az egész lakás narancs illatban úszott, és mindenhol az én kis díszeimbe botlottunk. Ez ugyan most még várat magára, viszont kezdésnek vettem egy narancs-vanília mécsest, amit azonnal meg is gyújtottam, mihelyst hazajöttem. Köztudott, hogy a narancsaroma javítja a közérzetet, arra pedig most nagy szükségem van, plusz, az orvosom is javasolta, hogy elalvás előtt ezzel illatosítsam be a szobát, persze csak mértékkel.
Ha már a narancsnál tartunk, nagyon szeretem a narancs-fahéj kombinációjú teát, viszont azt eddig még nem sikerült beszereznem a boltból, viszont lecsaptam az almás-fahéjas változatára, ami szintén tipikus téli íz, és nagyon jól esik egy fárasztó nap után, mikor odakint hideg van, és fürdés után bekucorodik az ember a takaró alá egy ilyen bögre teával a kezében. :)
Nálunk otthon egyébként a konyha a ház szíve, szóval általában ott telepszünk le, és evés közben vagy utána jókat beszélgetünk. Éppen ezért az étkezőasztal díszítése mindig kiemeletebb szerepet kap, ezek közül is a szalvéta megválasztása. Régen egyébként gyűjtöttem a szalvétákat, volt egy nagy cipős dobozzal mindenféle, és manapság is előfordul, hogy megveszek egy-egy szép darabot. Így történt ez most is ezzel a cuki rénszarvasos szalvétával. Igaz, hogy az ünnepekre vettem, de szerintem már hamarabb is ki fogom bontani. Vagy addig még veszek másfajta karácsonyit is, csakhogy legyen. :) Egyelőre azonban beérem ennyivel is.
|