Sziasztok! Tegnap nem írtam bejegyzést, mert Debrecenben voltam, ugyanis muszáj volt pár dolgot vennem a hatodévre, és ehhez el kellett menni Debrecenig, mert itt mifelénk nem nagy a választék... Elsősorban "munkaruhát" kellett vennem, vagyis olyat, amiben tudok majd prédikálni, istentiszteletet tartani, merthogy oda ugyebár fekete-fehér, vagy tiszta fekete kell, viszont azért fontos, hogy kényelmes is legyen. Nekem azért is problémásabb kicsit ez a dolog, mert az ingeket egyáltalán nem bírom olyankor hordani, és bár pár éve csináltattam egy Bocskait (ami azért is praktikus, mert nem látszik, mi van alatta), de olyankor azt sem szoktam felvenni, mert túl zárt, és úgy érzem ezekben a ruhadarabokban, hogy nem kapok rendesen levegőt. Lehet, hogy ez csak átmeneti problémázás, és majd idővel elmúlik, de most olyan felsőket kellett tehát vennem, ami nem ing, viszont fehér/fekete, és megállja ott a helyét. Úgyhogy végül vettem három pamutos felsőt, amiben egy kis csipkebetét is van, mert a csipke az mindig elegáns tud lenni, szerintem, persze csak ha nem esünk túlzásokba :), valamint egy olyat, ami, hát inkább ilyen selyemblúz-féleség, kicsit bővebb (ezért belehúzom majd mindig a szoknyába, mert úgy jobban mutat), kereknyakú, hátul van a nyakánál egy gomb, és ott kicsit nyitott (nem tudom az ilyeneket júl elmagyarázni :(), hosszú ujjú és az ujján van három arany szögletes gombocska. Sikerült még vennem két olyan felsőt, ami hétköznapra tökéletes lesz, pl. az iskolába, mert ugyebár most már, hogy tanítani is fogok, ráadásul egy egyházi iskolában, azért nem mindegy, hogyan öltözködök. Mondjuk sosem estem túlkapásokba, hogy pl. túl kivágott felsőket, vagy túl rövid szoknyákat hordtam volna, szóval nem lesz nehéz megszoknom ezt az új helyzetet. :) Viszont, amiből nem engedek, az a sportcipő. Sok másfajta cipőt kipróbáltam, a ballerinacipőtől kezdve a szandákon át a magassarkúig, de mindig a sportcipőnél kötöttem ki. (Mármint, természetesen most a hétköznapokról beszélek, mert ünnepi alkalomra és szolgálatra alap az ünnnepi cipő, de ott is csak a lapos jöhet számításba). Mindig szerettem volna egy fehér Adidas csipkebetétes sportcipőt, pár hónapja láttam először a Facebook-on, és egyből beleszerettem, de azóta sem láttam sehol. Tegnap viszont bementünk a Hervis-be (ahol azelőtt még sosem jártam), és nem fogjátok elhinni, de ott volt! Annyira örültem neki, mert amúgy sosem volt még Adidas cipőm, most pedig sikerült vennem, és ez olyan jó. :) Annyira szép, elegáns, sportos, komoly, mégis fiatalos, szóval pont olyan nekem való. Mert akkor sem szeretném feladni magam, ha majd végzek, és lelkipásztor leszek. Úgy értem, amíg fiatal vagyok, miért ne öltözködhetnék fiatalosan? Miért ne hordhatnék sportcipőt a mindennapokban? Fiatalosan is lehet komolyan, és komolyan is lehet fiatalosan. A kettő nem zárja kis egymást. 

És még aminek nagyon örülök, hogy végre sikerült vennem egy sötétkék blézert. Ezt is már évek óta körözöm, de sehol nem találtam egy normálisat, pedig egy sötétkék blézer szerintem mindent megold a hétköznapokban: szinte bármilyen szettet képes komolyabbá varázsolni, de mégsem az a nagyon komoly, hanem fiatalos, és vagány. Legalábbis, szerintem. Főleg ez, amit most vettem. F&F-es, le volt akciózva, és már csak ez az egy 34-es volt belőle, szóval egyértelműen rám várt. :)
Amúgy nem azt mondom, hogy nem szeretek vásárolni, de tegnap azért elfáradtam. Inkább azt nem szeretem, hogy menni kell, nézni, próbálgatni... Alapból olyan vagyok, hogy bemegyek egy üzletbe, végignézek a ruhákon, és kiszúrom magamnak azt, ami tetszik, ugyanakkor elsőre felmérem azt is, hogy itt bizony nem érdemes időznöm. Vicces, mert a barátom fiú létére többet tud nézelődni, mint én lány létemre. Inkább olyan "haladjunk"-típus vagyok. Meglátom, felveszem, megveszem - vagy nem, de azon sem agyalok sokat. Viszont most tényleg muszáj volt rászánni az időt, főleg a fehér blúzok miatt, mert azokra igen nehezen akadtam rá. Márpedig az nekem nélkülözhetetlen munkaruha lesz alig két hét múlva. ( !!!) :)