Sziasztok! Kicsit kicsúsztam a februári ALLIN Award kiosztásával, de természetesen nem feledkeztem el róla. :) A februári díjazottam nem más, mint Bibi, a három (!) nyelven olvasó bloggerina.

Már régóta követem a munkásságát, és igazából engem teljesen lenyűgöz az, hogy három nyelven olvas. Felnézek rá emiatt, mert a mai világban már az olvasást is egyre kevesebben űzik (bevallom, én is nagyon régen olvastam egy jót, pedig anno igazi könyvmoly voltam), hát még idegen nyelven... Szóval, igazán példaértékű Bibi munkássága. A blogján az olvasmányokon kívül ráadásul még ingyen nyelvleckéket is kaphatunk angolból vagy németből.

Mit üzenek ezzel a díjjal? 

Nagyon örülök, hogy megismerhettelek a blogodon keresztül, és valóban nagyszerű és példaértékű, amit csinálsz. Szóval csak így tovább! ;)

ALLIN!!! :)

Sziasztok! Jelentem, sikeresen túléltem a múlt hetet - azért mondom így, mert elég sok volt a "program", bár ez nem a legmegfelelőb kifejezés, lévén, hogy 5 temetésen szolgáltam, ezen kívül pedig az ökumenikus imahét alkalmai voltak esténként, plusz hittanórák, reggeli áhítatok, vasárnap pedig az úrvacsorán ágendáztam (vagyis én vezettem le az úrvacsorát). Úgyhogy, elfáradtam, de jól vagyok. :) Szombaton még vezettem is - mióta megszereztem a jogsit, azóta még nem volt alkalmam - ami különösen is jó volt. ^^ Húzós hónapom volt, nem nagyon tudtam blogolni, de azért közben szemem a pályán volt, hiszen van nekem egy díjam, amit minden hónapban kiosztok valakinek. Nem könnyű, szívem szerint mindenkinek odaadnám, akiket ismerek, de azért ha már én magam alkottam a szabályokat, azokat illik betartani. :) Erre a hónapra is kiválasztottam a jelöltemet, aki nem más, mint a Sempre da Capo nevű blog szerkesztője, Lyra Corvus.

Róla azt kell tudni, hogy idén január elsején nyitotta meg a blogját, jómagam is csupán pár napja találtam rá, de egyből megfogott. De hozzá kell tenni, hogy korábban már blogolt, tehát nem ez az első honlapja. :) Először is, kiemelném a design-t, ami nagyon letisztult, szép, igényes, egyedi, és ha az ember ránéz, akkor tényleg elfogja a nyugalom, mert valóban minden a helyén van - betűtípusok, színek, stb. Bejegyzéseket illetően inkább TAG-ok találhatóak meg a blogon, ami szerintem azért jó egy régi-új blogger esetében (is), mert így jobban megismerhetik őt az olvasók, és ezáltal egy nyitott, befogadó és őszinte személy benyomását kelti.

Ezek tehát a miért-ek, vagyis az ok, amiért neki adom a januári ALLIN-Awardot. A díjjal pedig ezt szeretném üzenni Lyra-nak: csak így tovább, nekem már most nagon tetszik, amit csinálsz, és biztosan rendszeres látogatód leszek. ALLIN! :)

(Bővebb információk a díjról IDE kattintva érhetőek el!)

Sziasztok! Mint láthatjátok, a bal oldalsávban létrejött egy új modul, amely az "ALLIN-Award" nevet viseli. Nem véletlen, hiszen arra gondoltam, hogy én is létrehozok egy díjat, igaz, ez kicsit más kivitelezésű lett. A dolog lényege annyi, hogy minden hónapban kiválasztok egy bloggert, akinek odaadom ezt a díjat. És hogy miért? Mint a nevében is benne van, ez egyfajta buzdító-díj, amely bátorít arra, hogy igenis, van értelme blogolni, van értelme csinálni, van értelme írni és írni és írni, mert ez egy jó dolog, és Te, kedves díjazott, nagyon is jó vagy benne. :) Bloggernek lenni nem könnyű, az ember nagyon sok akadályba ütközhet az ihlethiányon át a kevés látogatottságig (a rosszindulatú kommentekről nem is beszélve), úgyhogy arra gondoltam, mindenkinek jól jön egy kis bátorítás. ^^ Szívem szerint minden bloggernek odaadnám ezt a díjat, akiket csak ismerek, mert mindenki megérdemli, de azért mégiscsak kell hogy legyen mindennek egy menete. :) Ha szeretnétek, ti is továbbadhatjátok ezt a díjat, attól függetlenül, hogy én tőlem megkaptátok-e, vagy sem. Csupán néhány szabályt tartsatok szem előtt:

1. Minden hónapban csak egy bloggert jelölhetsz.
2. Tedd ki az általam szerkesztett képet.
3. Írd le röviden, mit jelent ez a díj, és jelöld be az én blogomat is, mint eredeti forrást.
4. Nevezd meg a díjazottadat (linkkel együtt, természetesen).
5. Rövden indokold meg, miért rá esett a választásod.
6. Értesítsd a díjazottadat!

Tehát, az én ehavi díjazottam Csaba. Azért rá esett a választásom, mert hát egyrészt, jól ismerem őt (milyen meglepő ^^). Még nem régóta blogol, csupán 2 hónapja, és tulajdonképpen az én hatásomra is kezdett bele az egészbe. Nagy lelkesedéssel csinálja, de mind jól tudjuk, hogy a kezdetén az emberen könnyebben úrrá lehet a csüggedés. Ez az a kritikus pont, amin minden blogger átesik, akár időközönént is, és pont ilyenkor nem szabad feladni. Úgyhogy én Csabának ezzel a díjjal azt szeretném üzenni, hogy hajrá, csak így tovább, ne add fel!!! ALLIN! :)

A napokban nem volt időm netközelben sem lenni szinte, de a Blogger közösség nevű Facebook csoportban több bejegyzést is láttam egy bizonyos blogger díjról, aminek utána nézve azt is láttam, hogy Thea-nak köszönhetjük ezt a nagyon kedves gesztust. :) Aztán feljöttem a blogomra, és hatalmas megtiszteltetés és öröm ért, ugyanis három személytől is megkaptam ezt a díjat, név szerint tőlük: Thea, Bíbor és Szabe. Nem is tudom, mit mondhatnék, annyira meglepődtem, és egyébként tudni kell rólam, hogy ha ajándékot, elismerést, vagy bármi ilyesmit kapok, nagyon-nagyon zavarba jövök örömömben, elpirulok, beszélek össze-vissza, stb. :) De most van lehetőségem összeszedni a gondolataimat, úgyhogy először is: nagyon szépen köszönöm nektek, kedves blogger társaim a díjat! Számomra ez tényleg nagy öröm, mert ezzel azt érzem, hogy valóban van értelme annak, amit csinálok, hogy tényleg sikerül megszólítanom embereket, és nagyon jó érzés egy ilyen közösséghez tartozni. Jaj, most is kicsit nehezen jönnek a szavak, úgyhogy inkább menjünk is tovább. :D Az alábbiakban a szokásos menetrendet követve először a bloggertársaim által feltett kérdésekre válaszolok, majd megfogalmazom a saját kérdéseimet, ééééés, közéteszem az én jelöltjeimet is. Jó olvasgatást, és még egyszet, nagyon köszönöm, hogy itt lehetek az interneten, hogy blogolhatok, köszönöm a díja(ka)t, és azt, hogy olvastok engem! ^^ De mindenekelőtt egy idézet, amely nagyon közel áll a szívemhez:

"A legjobb kiút mindig az, amelyet végigjársz." (Robert Frost)

Napra pontosan július 11.-én volt fél éve, hogy megnyitottam a blogot. :) Tudom, hogy ez még nem olyan sok idő, de nekem mégis nagyon sokat jelent - most ezt szeretném kifejteni kicsit bővebben, de előtte nézzünk néhány statisztikai adatot. :)

Július 11.-én volt 217 napja, hogy elkezdtem blogolni. Ez idő alatt 157 blogbejegyzés született, és 44 egyéb bejegyzés, tehát az összesen 201 bejegyzés - ami azt jelenti, hogy 16 nap volt az, amikor nem posztoltam.
Összes látogatók száma eddig július 11. óta kb. 17.300 fő (azért kb., mert ez folyamatosan növekszik, szerencsére ^^), a legtöbb látogató pedig május 16.-án volt, összesen 458 fő! (Egyébként, csak megjegyzem, hogy akkor figyeltem meg először a látogató-létszám növekedését, amikor elkezdtem írni a jégkorong témában, de ez lehet, nincs összefüggésben, de ki tudja?... :))

Már korábban is mindig eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne blogot nyitni, de aztán végül sose mertem belevágni, mert tudtam, hogy az sok idővel és energiával jár, ráadásul abban sem voltam biztos, lenne-e "kereslet" arra, amit én csinálok, amit én képviselek. Viszont rengeteg gondolat volt bennem, amit szerettem volna átadni, és egyszerűen mindig úgy éreztem, hogy ez az egész hiányzik az életemből. Úgyhogy, január 11.-én belevágtam. És nem bántam meg! Ha visszagondolok erre a fél évemre, csak azt tudom mondani: hálás vagyok, hogy elkezdtem blogolni. Egyrészt azért, mert nagyszerű embereket ismertem meg ezáltal, akik közül többen hozzám hasonlóak valamiben, ez pedig különösen is jó. ^^ Másrészt azért is hálás vagyok, mert a blogolás nagyon jót tett nekem. Azelőtt fel sem tűnt, mennyire nyomaszt az, hogy a gondolataimat nem tudom hol kiadni magamból (mármint, ilyen formában is :)). Csak mióta rendszeresen "papírra" vetem őket, azóta tudatosult bennem, mennyire jó érzés ez. Ráadásul, egy olyan kis világot alkohattam meg itt, ami tökéletes tükrözi a személyiségem, ahol otthon vagyok, és ahol - reményeim szerint - mások is jól érzik magukat.
Az is érdekes volt számomra, hogyan változtam ebben a fél évben. Visszaolvasgattam tegnap a bejegyzéseimet, és nagyon érdekes volt látnom, hogy eleinte kicsit azért féltem a személyesebb megszólalásoktól, mert a blogbejegyzések akkoriban még ritkábbak voltak, ezzel szemben most már csak a blogba írok. A legnagyobb változást azonban egyértelműen a jégkorong idézte elő nálam, mert ebben a sportban megtaláltam azt a hiányzó láncszemet, amit mindig is kerestem (persze, így utólag már olyan okos az ember :D), de tényleg. Számomra az is ezt igazolja, hogy a látogatottság is akkor kezdett igazán növekedni. A jégkorong önbizalmat is adott nekem, mert azóta bátrabban írok személyesebb hangvételben, belső gondolataimtól, mindennapjaimról, de a hétköznapokban is érzem az Ottawa Senators áldásos hatását az életemre néze. (Hű, de szépen sikerült fogalmaznom. ^^) 

Valójában sok minden egyébbel is próbálkoztam, mióta blogolok: megosztottam veletek a regényeimet, de valamiért abban mégsem sikerült olyan eredményt elérnem, mint szerettem volna. Továbbra is írogatok, mert nagyon szeretem, de arra jöttem rá, hogy még nem értem meg arra, hogy egy "eladható" történetet írjak. A jövőben ezzel többet szeretnék foglalkozni, mert az írás a lételemem. :) Az elmúlt napokban viszont elkezdtem design készítéssel foglalkozni - persze, nem olyan komoly szinten, és nem is szándékozom weblakészítéssel foglalkozó honlapot nyitni, de időközönként azért majd készítek egy-két design-t, mert nagyon kikapcsol, és egy teljesen új módon élhetem ki benne a kreativitásomat. 
És ha más design, akkor szeretném megmutatni, milyen volt az első design a blogomon. A vicces benne az, hogy akkor még nem ismertem az Ottawa Senators-t, és nem foglalkoztam a jégkoronggal, de ebből is látszik, hogy tudat alatt mindig jelen volt. ^^

/Teljes méretért kattints a képre!/

És mit ígérhetek az elkövetkező időszakokra? Annyit mindenképpen, hogy nem hagyom abba a blogolást. Már csak azért sem, mert itt vagytok Ti, akiknek ezt az egészet köszönhetem! Hiszen ha ti nem olvasnátok, nem lenne értelme annak, amit csinálok, és nélkületek nem lehetnék a "Blog, napló" kategória 4. helyezettje. De igazából nem a helyezés számít, mert amíg egyetlen olvasóm is lesz, addig én is itt leszek, és írni fogok. Amíg bárkinek is szüksége van rám, addig én itt leszek, és blogolok. És mindezt örömmel teszem, tiszta szívből, mert engem az tesz boldoggá, ha tudom, hogy másoknak a hasznára lehetek.

KÖSZÖNÖM NEKTEK EZT AZ ELMÚLT FÉL ÉVET! 

És ahogy az amerikai filmek végén lenni szokott: TO BE CONTINUED... ^^