Na, hát a mai napomban eddig volt szinte minden. De kezdem a legdurvábbal. Egyik ismerősöm megosztott egy videót, amelyben egy férfi műkörmöket csináltatott magának - a hosszú, hegyes fajtából - azért, hogy rájöjjön: mégis, mi ebben a jó. Egy teljes napon keresztül magán viselte, és hát, rá kellett jönnie, hogy még mindig semmi jó nincs benne. (Ha valakit érdekel, ITT megnézheti a videót.) Nem akarok senkit megbántani, mert a környezetemben is sokan hordanak műkörmöt, bár szerencsére a szolídabb fajtát. Nekem még nem volt soha, csak egyszer ilyen géllakk, de nem is tervezem, hogy valaha is csináltatok. Hogy tudnék vele például gépelni? Márpedig nekem ez létfontosságú. Meg egyébként is, nem az én stílusom. Inkább kifestem magamnak, amikor kedvem tartja, de a műkörmöt meghagyom másoknak. Mindenesetre szerintem nagyon tanulságos ez a videó, bár kicsit morbid is egy pasit ilyen körmökkel látni. :)
Na, de mit csináltam még ma? Először is, elkezdtem angolozni. Tudom, ez is morbid, hiszen még alig ért véget a vizsgaidőszak, miért nem ülök nyugodtan a helyemen? Az a helyzet, hogy nekem muszáj mindig csinálnom valamit, és még a vizsgaidőszakban feliratkoztam erre az 5perc angol nyelvtanfolyamra, amit egyébként csak ajánlani tudok mindenkinek, mert nagyon hasznos. Nekem meg amúgy is jól jön a ismétlés, szóval ma nekiálltam, de hát, nem sokra jutottam. Átvettem két napi leckét, az egyikben a little/few, a másikban pedig a some/any kifejezéspárokról volt szó. Utána inkább leültem rajzolni, és ezt alkottam (kép balra). Hát igen, a tegnapi film megihletett, meg az is, hogy láttam a Facebook-on egy Furkászos bögrét, amelyen ilyesmi rajz volt. Szóval, nekiálltam, és én is megalkottam a saját kis kedvencemet. Úgyhogy ő itt Niffler, a kis Furkász :) Csak sajnos nem volt itthon színes ceruzám, pedig fel lehetett volna dobni néhány színnel, de így a grafittal kellett játszanom. Mindenesetre jó volt kicsit rajzolgatni, mert nagyon ritkán jut rá időm. Igaz, ha már lehetőségem van rá, akkor inkább írok, mert az jobban kikapcsol. 
Aztán meg olvastam is kicsit. Eszembe jutott, hogy még tavaly vettem meg a "Váratlan utazás" első kötetét, de még hátra van belőle néhány oldal. Nem jutottam most se a végére, igazából csak pár oldalt olvastam el belőle, de azért gondoltam, írok róla pár sort. Ezt a sorozatot úgy hiszem, majdnem mindenki ismeri, de én például sokáig nem tudtam, hogy van belőle könyv is. Örültem, amikor rábukkantam, de kicsit féltem is, hogy milyen lesz ilyen előismeretek után olvasni. Kellemesen csalódtam: a sorozat semmennyire sem befolyásol. Ahogy olvasom a könyvet, már nem a színészeket látom magam előtt, hanem a saját képzeletem által megalkotott szereplőket. Hihetetlen, ráadásul az írónő E/3-ban ír, és több szemszögből, de olyan szépen vezet át egyik szereplőből a másikba, hogy észre sem lehet venni. Szóval, szerintem nagyon jó kis olvasmány, könnyed, aranyos, ugyanakkor tanulságos is. Majd ha a végére értem, akkor írok róla egy ajánlót. :) Mert most már tényleg eldöntöttem, hogy többet fogok olvasni. Remélem, sikerül is betartanom! :)