Karácsonyra hangolva - kezdő szint (:2017.11.27. 22:27, Gréti
Sziasztok! Gondolnátok, hogy a hétvégén már advent első vasárnapja lesz? Hihetetlen, milyen gyorsan telik az idő. Bár, nekem inkább onnan tűnt fel mindez, hogy egyre több blogon látok az ünnepi dekorációval és ajándékötletekkel kapcsolatos bejegyzéseket. Egyébként rám úgy sohasem volt jellemző, hogy ideje korán karácsonyi lázban égjek. Emlékszem, mikor már a szobatársaim november végétől kezdve állandóan karácsonyi zenéket hallgattak, én jobb esetben csak 20.-a után kezdtem el érezni az ünnepi feelinget. Most azonban, meglepő módon azon kaptam magam, hogy próbálom becsempészni kis "lakásomba" az ünnepi hangulatot, a kezdő szintet már el is értem a készülődéssel. :)
Még gimiben fedeztem fel, hogy narancsból és szegfűszegből milyen jó kis asztali díszeket lehet csinálni, úgyhogy emlékszem, akkoriban az egész lakás narancs illatban úszott, és mindenhol az én kis díszeimbe botlottunk. Ez ugyan most még várat magára, viszont kezdésnek vettem egy narancs-vanília mécsest, amit azonnal meg is gyújtottam, mihelyst hazajöttem. Köztudott, hogy a narancsaroma javítja a közérzetet, arra pedig most nagy szükségem van, plusz, az orvosom is javasolta, hogy elalvás előtt ezzel illatosítsam be a szobát, persze csak mértékkel.
Ha már a narancsnál tartunk, nagyon szeretem a narancs-fahéj kombinációjú teát, viszont azt eddig még nem sikerült beszereznem a boltból, viszont lecsaptam az almás-fahéjas változatára, ami szintén tipikus téli íz, és nagyon jól esik egy fárasztó nap után, mikor odakint hideg van, és fürdés után bekucorodik az ember a takaró alá egy ilyen bögre teával a kezében. :)
Nálunk otthon egyébként a konyha a ház szíve, szóval általában ott telepszünk le, és evés közben vagy utána jókat beszélgetünk. Éppen ezért az étkezőasztal díszítése mindig kiemeletebb szerepet kap, ezek közül is a szalvéta megválasztása. Régen egyébként gyűjtöttem a szalvétákat, volt egy nagy cipős dobozzal mindenféle, és manapság is előfordul, hogy megveszek egy-egy szép darabot. Így történt ez most is ezzel a cuki rénszarvasos szalvétával. Igaz, hogy az ünnepekre vettem, de szerintem már hamarabb is ki fogom bontani. Vagy addig még veszek másfajta karácsonyit is, csakhogy legyen. :) Egyelőre azonban beérem ennyivel is.
Gyertya2017.11.09. 20:35, Gréti
Egyszer valaki azt mondta a teológián, hogy a lelkipásztorok olyanok, mint a gyertya: önmagukat emésztik el azért, hogy másoknak jó legyen. De az utóbbi időben elgondolkoztam rajta: tudunk-e úgy segíteni másoknak, ha közben mi magunk egyre csak emésztődünk? Ha felőröljük a lelkünket? Mert nekünk nincs, aki segítsen. Nekünk (hadd beszéljek E/1-ben) nem lehetnek problémáink. Tőlünk elvárják, hogy az életünk makulátlan és tökéletes legyen. És mindenekelőtt, a lelkipásztor otthonának a falai üvegből vannak. Legalábbis, ezt mondják. És persze, nem szó szerint értik, de attól még úgy gondolják, hogy így van. Pedig amúgy nem. Mert az emberek, a kíváncsi szemek csak azt hiszik, hogy látnak mindent. De nem látnak. Nem látják, milyen lelki folyamatok zajlanak le bennünk. Persze, azért sem látják, mert nem mutatjuk ki. Én legalábbis nem. De attól még sokminden nagyon fáj. Fáj, hogy ennyi tanulás után úgy érzem, sokan semmibe vesznek. Hogy sokan levegőnek néznek. Vagy esetleg lenéznek. Hogy mostanában nincs sikerélményem. Hogy úgy érzem, folyton csak kudarcot vallok. Hogy igyekszem, teszem a dolgomat úgy, mint azelőtt, lelkiismeretesen, körültekintően, alázatosan, de... Most ez ide nem elég. De mi több kellene? Nem tudok másmilyen lenni. Önmagamat nem tudom meghazudtolni.
Nem akarok gyertya lenni. Ilyen áron nem. Ez vajon önzőség? Nem lenne szabad így gondolkodnom? Nem tudom. De érzem, hogy emésztődök, hogy lassan felörlődöm, pedig még csak 24 éves vagyok. És nem akarom. Nem akarok kiégni idő előtt.
Megijedtem. Félek. Belül sírok, kívül mosolygok. Közben meg tudom, hogy a felhők mögött süt a Nap, és Istennek mindennel célja van. A kérdés csak az, hogy pontosan micsoda?
|