Sziasztok! Nagyon régen jelentkeztem, mármint önmagamhoz képest, mert ha azt nézzük, "csak" kb. egy hónapja volt, hogy utoljára írtam. Időközben lezárult a gyakorlati évem, és kezdetét vette az igazi munka, úgyhogy volt mivel foglalkoznom. Az elmúlt hét például bűnbánati hét volt, mivel a huszadikai új kenyér ünnepén mindig úrvacsorázunk. Tegnap éppen ezért eléggé elfáradtam, de úgy kellemesen, kellően kidolgoztam magam, de ami a legjobb volt, hogy kereszteltem is. Annyira felemelő élmény volt, hogy én szolgáltathattam ki a keresztséget egy kisgyereknek - történetesen egy kisfiúnak, aki nagyon aranyos volt. :) Szóval, most már úgy érzem, sikerült megérkeznem lelkileg is az új helyemre, kezdem felvenni a ritmust, ezt mutatja az is, hogy tegnap este eszembe jutott, hogy megnézem már, mi újság az Ottawa Senators háza táján. Szégyellem magam, de rá kellett jönnöm, hogy a múlt szezonban nagyon ehanyagoltam őket, nem is tudom, nevezhetem-e magam rajongónak... :( De mindegy, ezen most nem emésztem magam. Már csak azért sem, mert döbbenten láttam, micsoda botrány van a csapat körül.
Az egész ott kezdődött, hogy múlt hónapban Hoffman átigazolt a Florida Panthers csapatához. Bánkódtam is miatta nagyon, és még most sem vigasztalódtam meg, mert ő volt az egyik kedvencem, sőt, számomra ikonikus alakja volt a csapatnak - nem véletlenül, hiszen itt kezdte NHL karrierjét, ráadásul az elmúlt két szezonban ő produkálta a legnagyobb fejlődést. Ezért sem értettem, hogy miért ment el? Mindenesetre nem szándékoztam bogozni ezt az egészet, viszont terveztem, hogy írok róla egy bejegyzést, amihez ugyebár elkezdtem képeket keresgetni róla. Na, és ekkor találtam szemben magam a valósággal.

Ilyen pillanatot valószínűleg többet már nem fogunk látni... (fotó: thestar.com)

Először nem értettem, miért hozza ki Karlsson és a felesége fényképeit is Hoffman neve alatt, úgyhogy már muszáj voltam rákattintani egyre - és akkor döbbentem le igazán. Lehet emlékeztek rá, hogy korábban írtam arról, hogy Karlssonék kisbabája halva született. És állítólag Hoffman menyasszonya interneten minősíthetetlen stílusban írt erről az egészről (értsd: kárörvendő, gyűlölködő, stb.), amiért Karlssonék feljelentették őt zaklatás vádjával. Hoffman és a menyasszonya mindent tagadott, így tehát megromlott az egyébként nagyon jó viszony Karlsson és Hoffman között, sőt, mindez a csapatszellemnek sem tett túl jót, így pedig, hogy mentsék a helyzetet, eladták Hoffman-t. Először a San José Sharks vette meg, de ők alig pár óra múlva tovább is passzolták, úgyhogy a Florida Panthers kapott az alkalmon, és megszerezte magának - ha jól értelmeztem, potom pénzért - mert hát ahhoz kétség sem férhet, hogy Hoffman kivételes tehetség. Ezeknek tudatában most már még jobban sajnálom Hoffman-t, bár természetesen nem ismerem a pontos részleteket, és nyilván azt sem tudom, milyen ember a hétköznapokban, csak azt láttam eddig, hogy a pályán kivételesen jól teljesített, és a csapatnak is oszlopos tagja volt. Azt is hozzátették a cikkekben, hogy Karlssonék nyilván nem ok nélkül tettek feljelentést, és ebben azért lehet valami. Eszembe jutott egyébként, amit az egyik egyetemi tanárom mondott, amikor a Királyok könyvét vettük, vagyis hogy a nagy erős és határozott férfiak mögött is mindig ott van a nő... És igen, itt is pontosan ez a helyzet, bár most nyilván magam ellen is beszélek, elvégre én is nő vagyok. De azért ha belegondolunk, olyan igazságtalan és értelmetlen ez így, bár ha tényleg igazak ezek a vádak, akkor teljesen érthető az egész. Bizonyos szinten még az is érthető, hogy Hoffman védte a menyasszonyát, de nem tudom... Az tényleg nagyon rossz, hogy ez ennyire begyűrűzött a csapatba, és robbantott, mint egy kézigránát. Mondjuk, halkan megjegyzem, hogy ez az egész eset további kérdéseket is felvet, pl. hogy nem lett volna esetleg más megoldás? És hogy milyen csapat-összetartásról beszéletünk így, ha egyből azt választotta a vezérigazgató, hogy eladják Hoffman-t? Jó, mondjuk állítólag a Senators is kivizsgálta ezt az ügyet, de akkor is, nekem ez az egész valahogy nem kerek. Valamelyik cikkben egyébként már olyanokat is írtak, hogy Karlsson is el akar menni a csapattól, és az köztudott, hogy Stone csak egyéves szerződést írt alá, szóval nem tudom, mi lesz velük. Az a baj, hogy a 2016/17-es szezonban tényleg nagyon jó csapat jött össze, de ezekből már alig vannak páran. Lehet, hogy teljesen új arculatra lesz szükség, nem tudom. Azt mondjuk nem tudom elképzelni, hogy Karlsson átigazol, mert ha egyszer itt már csapatkapitány, máshol nyilván nem kezdhetne ebből a pozícióból, és azt nem biztos, hogy elvállalná. De majd kiderül. Hoffman nélkül persze már semmi nem lesz ugyanolyan. De azért kívánom neki, hogy érezze jól magát az új helyén, rendeződjenek a dolgai, és mindez ne befolyásolja negatívan a karrierjét, hiszen az eddigi ismereteim alapján nekem egyértelmű a vétlensége, a tehetsége pedig vitathatatlan. Az nem lehet, hogy egy ilyen miatt derékba törjön a karrierje. 

Sziasztok! Ma szeretném folytatni a motiváló-sorozatot, melynek immár a 4. részénél járunk. A mai bejegyzésben egy másik, számomra nagyon kedves játékost szeretnék bemutatni, mégpedig Mike Hoffman-t, a Senators 68-as számú támadóját. (A képen még a Binghamton Senators 27-es számú játékosaként, mint csapatkapitány-helyettes szerepel.)

Mike Hoffman kanadai származású, 1989. novemberében született Kithcener-ben, Ontario tartományban. NHL karrierje 2010-en kezdődött, amikor is részt vett az Ottawa Senators nyári edzőtáborában, ahol olyan jól szerepelt, hogy aláírtak vele egy belépési szerződést. Egyelőre azonban be kellett érnie a Binghamton Senators-szal, vagyis az AHL csapattal. Itt szép eredményeket ért el, többek között tagja volt a a 2011-es Calder-kupa győztes csapatának. 
2011. decemberében aztán felhívták Ottawába. Első NHL meccsét a Carolina Hurricanes csapata ellen játszotta, azonban NHL pályafutáa nem indult túl fényesen, mivel egyáltalán nem szerzett pontot. Vissza is tért a Binghamton-hoz, és a 2012-13-as szezont ott töltötte. Úgy tűnt, még nem érett meg eléggé az NHL-re, ugyanis az AHL csapat vezető gólszerzője volt - azonban mielőtt szerepelhetett volna az AHL All Star-ban, eltörte a kulcscsontját. Ezután még három meccset játszott az Ottawával, mielőtt ismét megsebesült volna, így a szezon végét, beleértve a rájátszásokat is, kénytelen volt kihagyni.
A következő szezont ismét a Binghamton-nál kezdte, azonban felhívták Ottawába, miután 26 pontot szerzett 21 játék ideje alatt, ezzel a második legmagasabb pontszámot produkálta az AHL-ben. Ezt követően kis időre még visszatért a Binghamton-hoz, majd 2014-ben véglegesen az Ottawánál maradt. Ugyanebben az évben 27 góljával már a csapat élén állt, valamint beválasztották az NHL All-Star-ba is. 
Hoffman a 2014-15-ös szezonban korlátozott státuszú szabadügynök lett (RFA), ami azt jelenti, hogy "szabadon tárgyalhat bármely csapattal, azonban, ha megegyezik egy másik csapattal, amely különbözik előző csapatától, akkor az előző csapatnak joga van arra, hogy az ajánlatot adó csapatéval a fő feltételeiben megegyező szerződésajánlatot tegyen (matchelési jog), és ezáltal megtartsa a játékost, illetve ha nem matcheli az ajánlatot, akkor elveszíti volt játékosát, de kompenzációra jogosult lehet." (bowl.hu) Hoffman tehát ajánlatot kapott a Senators-tól, és végül megegyeztek egy egyéves, 2 millió dolláros szerződésben. Hoffman a 2015-16-os szezon végére ismét RFA játékos lett, azonban ekkor már egy négyéves szerződést írtak alá vele. 

Mike Hoffman a feltörekvő tehetség, aki mára a Senators egyik legjobb játékosává vált. Az idei szezonban minden meccsen részt vett, vagyis összesen 82 mérkőzésen játszott, 22 góljával a 2. helyen áll (az első helyen Matt Duchene és Ryan Dzingel osztoznak 23 góllal), valamint 34 asszisztot adott, és összesen 56 pontot szerzett. Hoffman a tavalyi szezonban olyan jól teljesített, hogy a világsajtó is foglalkozott vele, hiszen szemlátomást szárnyalni kezdett, tavaly nyáron pedig, amikor a Vegas Golden Knights minden csapatból átvett egy-egy játékost, Hoffman neve már a Senators védett tagjai között szerepelt. Mike Hoffman tehát jó példája annak, hogy még ha bizonytalan is az életünk, vagy esetleg folyamatos ingázásnak vagyunk kitéve, akkor is lehet fejlődni, csak küzdeni, és mindenekelőtt akarni kell, mindeközben pedig biztosnak kell lennünk önmagunkban, tudva azt, hogy egyszer majd a mi időnk is eljön.

"Ki a kedvenc játékosod és miért?"

Erre a kérdésre nem tudok egyetlen névvel válaszolni. :) Természetesen a csapat minden tagja egyformán értékes, mindenkinek más az erőssége, és az a legjobb, hogy senki nem nyomja el a másikat, hanem odafigyelnek arra, hogy lehetőleg mindenki tudjon pontokat szerezni a szezon ideje alatt. Most mégis négy játékost szeretnék kiemelni, akikről mondható, hogy a kedvenceim. 

1. Jean-Gabriel Pageau

Ő a leg-leg-legkedvencebb. :) Hogy miért, arról a tegnapi bejegyzésben már írtam: az április 29.-i meccs volt az első, amit kihozott nekem a Facebook, és amit bár nem néztem meg, másnap rákerestem, és ugyebár Pageu azon a bizonyos meccsen lőtte a mesternégyesét. Ezzel a teljesítményével pedig elérte, hogy ő legyen a No.1. :) 
Mit kell tudni róla? Jelenleg 24 éves, alig 20 évesen került be a csapatba, így sokáig ő volt a legfiatalabb játékos. NHL-es pályafutása elején egyből mesterhármast lőtt, erre korábban csak Alfredsson (a régi csapatkapitány) volt képes. Szóval, mondhatni, hogy egy nagyon tehetséges játékos.
Erőssége: gyors, ha lepasszolják neki a korongot, akkor ügyesen beirányítja a kapuba.
Gyengeségei: gyakran félreugrik a korong elől, így például a mostani legutolsó meccset emiatt is vesztették el (mentségére legyen mondva, hogy nem védőjátékos, hanem támadó). Indulatos, de sosem hagyják verekedni.
Érdekességek róla: ő a legkisebb játékos a csapatban (175 cm). Az alső bal oldalsó metszőfoga hiányzik, ezt a 2013.május 5.-i Montreal Canadiens elleni meccsen vesztette el, amikor kapura lövés közben az ellenfél játékosa az ütőjével szájba vágta. Ezen a meccsen egyébként mesterhármast lőtt. 

És itt az a bizonyos mesternégyes. Gyönyörű. ^^

2. Erik Karlsson

Ő a második számú kedvencem, és nem, nem azért, mert ő a csapatkapitány, vagy mert ő a legismertebb a csapatból. Viszont látva azt, hogy milyen jó csapatkapitány, mennyire törődik a csapatával, mennyire összefogja a többieket, és hát milyen tehetséges, így helyet kapott a szívemben.
Mit kell tudni róla? Svéd származású, jelenleg 27 éves, de 19 éves kora óta Senators tag. Annak idején tizennyolcadikként, vagyis az első körben draftolták, ami nem kis teljesítmény. Első gólját 19 évesen szerezte, és 2014 óta csapatkapitány.
Erőssége: nyugodt, gyors játék jellemzi, hihetetlenül jól tud cselezni, és gond nélkül belövi fél pályáról a korongot akár úgy is, hogy közte és a kapu között nyolc játékos van. 
Gyengeségei: néha hajlamos a kapkodásra.
Érdekességek róla: Karlsson igen vicces is tud lenni, pl. volt olyan, hogy fellökte az ellenfél egyik játékosát, mire az Karlsson helyett egy másik Senators tagnak ment neki, Karlsson meg csak sunyin nevetett. Vagy, amikor a palánkig üldözte az ellenfelét, aztán lazán megfogta és felemelte, hogy a Senators megszerezze a korongot. Kétszer is elnyerte a legjobb védőjátékosnak járó Norris-emlékkupát, 2012-ben és 2015-ben, ileltve idén is jelölték erre a címre.

A jégkorong művészete Karlsson módra:

3. Mike Hoffman

Ő a harmadik számú kedvencem, akárcsak Pageau, ő is támadó, mégpedig balszélső. Ebben az évben kifejezetten jól szerepelt, a teljes szezon során 26 gólt szerzett (ezzel a 2. helyen van), a rájátszások alatt pedig 6 gól és 5 asszisztálás köszönhető neki, ezzel a 3. helyen szerepel. 
Mit kell tudni róla? 27 éves, kanadai származású, 2009-ben választották be a csapatba, de csak 2011-ben debütált Senatorsként. Első NHL gólját 2014. május 9.-én a Winnipeg Jets elleni mérkőzésen szerezte, mégpedig gyönyörűen: a kapunál vezette a korongot, de fellökték, ő pedig esés közben átpasszolta Turris-nek, aki így belőtte a kapuba. Az Ottawa 5:3-ra nyert.
Erőssége: jól tud asszisztálni, akár a leglehetetlenebb helyzetekből is.
Gyengeségei: még nem tapasztaltam, de biztosan van neki. :)
Érdekességek róla: balkezes; a 2009-10-es szezonban a QMJHL játékosaként (Quebec Major Junior Hockey League) ő kapta a legjobb újonc támadónak járó Michael Biére-trófeát, ugyanebben a szezonban a Frank J. Selke emlékkupát is megkapta, amit annak a támaadónak ítélnek oda, aki védőként is jól szerepel (ekkor még csak 19 éves volt!). 

Az a bizonyos első asszisztálás:

4. Kyle Turris

Igazából ő a május 17.-i Pittsburgh Penguins elleni mérkőzésen nyert meg magának, amikor a Senators 5:1-re nyert, és Turris hihetetlenül szépen lőtte be az 5. gólt. 
Mit kell tudni róla? Szintén 27 éves (nahát, 4-ből 3 :) ), augusztusi születésű (akárcsak én ^^), és a többiekkel ellentétben nem törzsgyökeres Senators, mivel a Phoenix Coyotes draftolta 2007-ben a 3. helyről (18 évesen!). 2011-től az Ottawa Senators tagja. 
Erősségei: gyors, fürge, kecses mozgású, ebből kifolyólag a leglehetetlenebb helyzetekből is képes gólt lőni. 
Gyengeségei: ő is kicsit hirtelen természetű.
Érdekességek róla: csapatkapitány-helyettes; nemzetközi sikerei is vannak: 2005-ben az U-17 jégkorong világbajnokságon ezüstérmet szerzett, 2006-ban aranyérmet nyert az Ivan Hlinka emléktornán, szintén aranyat szerzett a 2008-as U20 IIHF jégkorong világbajnokságon Csehországban, illetve szintén 2006-ba aranyérmes lett a WJAC-n (World Junior A Challenge). 

A gyönyörű Pingvinek-elleni 5. gól: