Mi történt velem májusban? Mire vagyok büszke? Mi a legörömtelibb és a legszomorúbb pillanatom? Mi volt a kedvenc ruhadarabom, kedvenc hajviseletem ebben a hónapban, és ki az a személy, aki leginkább inspirált? Most többek között ezekre a kérdésekre fogok válaszolni. :) 

Viszonyom a májushoz: Ha végiggondolom, talán az egyik legkedvesebb hónapom a május, mert imádom, hogy ebben a hónapban olyan szép, üde zöld a természet, olyan élettelteli, az időjárás pedig pont az a kellemes meleg, hát a májusi eső pedig ugyebár aranyat ér. Igaz, mióta egyetemista vagyok, ez a hónap inkább összefolyik a vizsgaidőszakkal, de ezzel együtt is megvan/megvolt a maga szépsége. :)

Mire vagyok a legbüszkébb: talán arra, hogy sikerült minden vizsgámat megcsinálni úgy, ahogy terveztem de még inkább arra vagyok büszke, ahogyan vizsgáztam: magabiztosan, határozottan, úgy, ahogy eddig még soha. Hamarabb is ráérezhettem volna a dolog lényegére, de hát, jobb később, mint soha. :) És ha már itt tartunk, arra is büszke vagyok, hogy májusban sikerült feljutnom a Blog/napló kategória 2. helyére, bár ez igazából nem csak az én érdemem, hanem még inkább nektek köszönhető. :)

Legörömtelibb és legszomorúbb pillanat: hát, igazából a legörömtelibb és a legszomorúbb pillanatom is konkrét személyekhez kötődik, mégpedig az Ottawa Senators-hoz, úgyhogy azért vontam össze ezt a két szempontot. A legörömtelibb pillanatom az volt, amikor olyan bravúros 5:1-es győzelmet arattak a Pingvinek felett, a legszomorúbb pedig egyértelműen az, amikor vesztettek a 7. mérkőzés hosszabbítása során. De összességében véve a május hónapom legmeghatározóbb eleme az, hogy megismertem az Ottawa Senators-t, ezzel együtt pedig belépett egy olyan elfoglaltság az életembe (a jégkorong), ami egy egészen másfajta kikapcsolódási lehetőséget teremt számomra, és olyan lelki töltetet ad, amit sohasem gondoltam volna. A csapattagok kitartása, hite és összetartása pedig szerintem még azokra is inspirálólag hat, akik nem szeretik őket. 

Leginspirálóbb személy: ő is az Ottawa Senators-hoz köthető. Jean-Gabriel Pageau 44-es számú center (támadó) játékosról van szó, aki azért meghatározó személy számomra, mert amikor bekapcsolódtam az Ottawa Senators életébe, az pont az a meccs volt, amelyiken mester négyest lőtt. És igen, úgy látszik, a négyes szám már mindig is az életem szerves része lesz, ráadásul Pageau esetében ez duplán is bebizonyosodott a 44-es szám miatt. :)

Kedvenc könyv: ebben a hónapban is megvettem a szokásos könyv-adagomat, csak elfelejtettem róla írni, meg igazág szerint nem is nagyon volt időm arra, hogy olvassak. Elég sokáig tartott, mire kiválasztottam ezt a könyvet, majdnem egy óra hosszát töltöttem el a könyvesboltban, de végül csak rátaláltam, és nem tudtam ott hagyni. Igaz, még a felénél se járok, de tervezem, hogy most már fogom olvasni, hiszen kicsit több időm lesz. Szóval, ez a könyv a Sugar címet viseli, és egy túlsúlyos lányról szól, és az ő kicsit sem fényes életéről (a bátyját pl. Görénynek hívják, és nem véletlenül, az anyukája pedig, aki szintén túlsúlyos, egyfolytában csak alázza a saját lányát), és hát arról, hogyan talál rá a szerelem. De leginkább azért vettem meg, mert mindazoknak ajánlják, akiknek kevés az önbecsülésük - gondoltam, egy ilyen könyv mindenképpen elfér a könyvespolcon. :) Ja, és hát a borítóján lévő motor meg annyira menő, hogy már ezért is muszáj volt elhoznom.

Kedvenc outfit: na, ez egy abszolút újdonság a részemről, mert még sohasem foglalkoztam azzal, mi volt az adott hónapban a kedvenc ruhadarabom/szettem. De mindegy, valamikor ezt is el kell kezdeni. :) A képen látható outfit tehát az, amit ebben a hónapban a legszívesebben felvettem, bár igazából ezt bármikor örömmel hordom, mert mindhárom darabot imádom. A Converse tonracipőt még tavaly nyáron kaptam ajándékba, és eleinte idegenkedtem tőle, egyrészt azért, mert piros, másrészt pedig azért, mert tornacipő, és hát én mindig deszkáscipő-párti voltam, meg egyébként is, szinte mindenki ilyet hord... De, annyira kényelmes, hogy azóta ha csak tehetem, mindig ezt hordom. A farmer egyébként nem látszik jól, de hosszú, egyenes szárú, és egy ideje felfedeztem, hogy sokkal jobb, ha belehúzom a pólót, nem tudom, miért, de nekem jobban tetszik. A felső pedig örök kedvencem, sötétkék, Paris feliratú rövidujjú. 

Kedvenc hajviselet: az utóbbi időben sokat nőtt a hajam, úgyhogy már majdnem a hátam közepéig ér, mióta pedig szemüveges lettem, jobban szeretek kísérletezni a különféle frizurákkal. Összefogni viszont sose szerettem a hajam, mert nem bírta el a hajgumi a súlyát, és összeesett a copfom, másrészt pedig nagyon húzta a fejbőrömet. Úgyhogy, májusban kezdtem el forradalmasítani az ún. Ariana Grande-frizurát, amit azért szeretek, mert egyrészt még hosszabbnak tűnik tőle a hajam (igen, az sose lehet elég hosszú :) ), másrészt pedig nem húzza úgy a fejbőrömet, csak hát ehhez is kell egy kis gyakorlat, mert pont el kell találni azt a mennyiséget, amennyit összefogok. De nagyon szeretem, nekem nagyon kényelmes ez a hajviselet.