Gimi vs. egyetem
Utolsó félév előtt állva elfogott kicsit a nosztalgia, és összehasonlítottam az összehasonlíthatatlant: gimnázium és egyetem. Vissza tudnék-e még szokni a gimibe, ha muszáj lenne? Hiányzik-e, és ha igen, miért? Ti mivel egészítenétek ki a istát? :)
Amiért nem tudnék visszaszokni a gimnáziumi életbe…
1. Hiányzások
Talán ez az egyik legjobb dolog az egyetemben. Három hiányzás minden óráról, amikor a kutya sem kérdezi meg, hol jártál. Persze, a negyediknél se, de ott már nem is írják alá az indexet… Mindenesetre ez így még mindig sokkal kényelmesebb, mint a gimis verzió, ahol mindenről igazolást kellett vinni. Persze, annak ott van a helye, de azért én már nem tudnék visszaszokni ahhoz a rendszerhez. :)
2. Korán kelés
Amikor gimis voltam, minden reggel ötkor keltem, mert fél hétkor indult a busz, amivel negyed nyolcra voltam bent a városban, fél nyolckor pedig már kezdődött is az első óra. Elég fárasztó volt, télen pedig különösen is lehangolónak számított állni a sötét, hideg buszmegállóban, és fagyoskodva várni, és várni, és várni… Most kolis vagyok, az első órám pedig kilenckor kezdődik (már amikor van), a villamosmegálló csupán öt percre van, az út pedig mindössze tíz perc. Persze, így is fel kell azért időben, ha nem akarok kapkodni, de jóval barátibb.
3. Órarend
Órák minden délelőtt, hétfőtől péntekig? Na ne! Ha jól emlékszem, harmadéves korom óta nincs pénteken órám – ezért is mondják nálunk viccesen, hogy az egyetemistának már péntektől hétvége van. Tudom, hogy ez nincs minden főiskolán így, de azért átlagban valamelyik nap mindig szabad, vagy legalábbis sokkal lazább, mint a többi.
4. Számonkérés
Ó, azok a jó kis felelések, röpdolgozatok, témazárók… Hol van az már? Talán igaz se volt. Itt nem kell egyik napról, de még csak egyik óráról a másikra sem készülni. Nincsenek váratlan feleltetések, se szóban, sem írásban. Kényelmes és laza – az más kérdés, mennyire hasznos.
Amiért mégis kicsit hiányzik a gimi…
1. Számonkérés
Induljunk el visszafelé. Van azért értelme a feleltetésnek, és annak, hogy a diák rá legyen kényszerítve a tanulásra. Tudom, hogy az egyetemen már mint felnőttek vagyunk, de a diák az mindig diák, mindegy, hány éves. Ha nem vagyunk ráutalva a tanulásra, akkor a szorgalmi időszakból könnyen lazaidőszak lehet, amikor csupán eljárunk az előadásokra, de egyébként egyáltalán nem foglalkozunk a tanulással. (Persze, tudom, hogy ez minden egyetemen másképp van)
2. Órarend
Ha egy hetet nézünk, akkor oké. De napokra lebontva egy egyetemista órarendje általában nem egy leányálom. Nekem szokott úgy is lenni, hogy elkezdem reggel, aztán egy óra szünet, ami alatt kábé semmit sem lehet csinálni, és csak utána jön a következő órám, majd megint kis szünet, és ez így tart el egészen estig. Volt olyan, hogy még este 7 után is volt órám, de a legfárasztóbb mégis az, hogy másfél órán keresztül kell figyelni. Szóval, nekem azért kicsit hiányoznak a 45 perces órák és az, hogy 12:50-től szabad programom legyen.
3. Otthon, édes otthon…
A bejárásnak megvoltak a fáradalmai, de mindent pótolt az, hogy haza mehettem, a saját szobámba és a saját ágyamba. Ettől függetlenül viszonylag könnyen megszoktam a kolit, és biztos vagyok benne, hogy ha vége lesz most év végén, nagyon fog hiányozni, de az évek alatt azért pici irigységgel néztem azokra, akik most, egyetemistaként is helybelieknek számítottak. Mert egy koliban mégiscsak alkalmazkodni kell, és sokszor előfordul, hogy hiába terveztem el a napomat valahogy, a többiek simán keresztülhúzták a számításaimat. Otthon, a négy fal között ilyenről szó sem lehetett. Kettőkor hazaértem, ettem, négyig pihentem, hatig pedig tanultam. Sima ügy.
4. Buszozás
Társasági életünk fénypontja volt nekünk, bejárósoknak a reggeli és délutáni buszozás. Sok szép emlék köt hozzá, mert az alatt a negyvenöt perc alatt mindig történt valami, mindig volt miről beszélgetni, és még jó is volt, mert reggel kicsit ráhangolódhattunk a sulira, délután pedig kibeszélhettük magunkból az egész napos élményeket, feszültséget. Attól függetlenül, hogy sokszor nyomorogtunk, vagy álltunk szinte végig az úton, sokszor volt melegünk, vagy éppen fáztunk, kicsit azért hiányzik. Egyetemistaként buszozni egy nagyvároson belül már teljesen más, mint gimisként egy vidéki, helyközi autóbuszjáraton utazni a többiekkel. Annak hangulata van. :)
|