Mikor ne hozz döntést?
Életünk során sokszor kerülünk válaszút elé, amikor muszáj döntenünk arról, merre tovább. Ezt nem kerülhetjük ki, de van egy élethelyzet, amikor jobb, ha inkább mellőzzük a döntéshozatalt - mégpedig akkor, amikor a mélyben vagyunk.
Semmi sem sikerült? Nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogyan elterveztük? Megbántottak? Elhagytak? Csalódtunk? Padlón vagyunk? Nem gond. Előfordul. Tényleg. Hiszen az élet nem mindig happy. Előfordul, hogy mélypontra kerülünk. Ilyenkor azonban jobb, ha vigyázunk, mert sokkal sötétebbnek látjuk a világot, mint amilyen valójában. Éppen ezért ilyenkor semmiképpen sem szerencsés komoly döntéseket meghozni. Hogy miért?
Először is: ha mélyponton vagyunk, nem tudjuk helyén kezelni az élet realitását. Ez kicsit olyan, mint egy kapcsolat elején lévő "rózsaszín köd", csak pont a fordítottja. Ettől függetlenül azonban ugyanaz a hatása, mert nem látunk reális képet a körülményeinkről. Mindent rosszabbnak gondolunk, mint amilyen valójában, mert mindenre ráhúzzuk a minket ért sérelmet. A fájdalom mindenre kihat, és úgy érezzük, hogy semmi sem jó, ez az állapot tarthatatlan, amiben most vagyunk.
Másodszor is: dönthetünk a lehetőségeink felől - de a következményeket is vállalnunk kell. Éppen ezért minden egyes döntés kihatással van további életünkre. Tehát, gondoljuk végig: ha akkor hozunk meg egy döntést, amikor képtelenek vagyunk reálisan gondolkodni, és mindent sötétnek látunk, akkor abból a döntésből vajon mi fog kisülni? Semmi jó, természetesen. Persze, a filmekben meg a könyvekben nagyon is vonzó lehet, amikor a főhős egy nagyobb csalódás után úgy dönt, elutazik jó messzire, és új életet kezd valahol a messzi távolban - de nem ebből szoktak adódni a bonyodalmak? Meg egyébként is: a problémák elől nem érdemes elfutni. Inkább gondoljuk végig, miért kerülünk például mindig ugyanabba a helyzetbe? Lehet, hogy még nem tanultuk meg eléggé a leckét? Lehet, hogy mindig ugyanazt a hibát követjük el, és mindig ugyanazzal a sikertelen módszerrel akarjuk orvosolni a problémát?
Tehát hirtelen döntések helyett inkább álljunk meg, és gondoljuk végig, hol vagyunk, mi történt velünk, miért történhetett, a mi szerepünk micsoda ebben a kialakult helyzetben, stb. Meg fogjuk látni, hogy amíg gondolkozunk, lassan kitisztul a fejünk, és a sűrű, fullasztó, nyomasztó köd lassan felszáll, hogy így már végre a helyén tudjuk kezelni az élet realitását. És ha így teszünk, örülni is fogunk, amiért nem hamarkodtuk el a döntést. Persze, lehet, hogy kitisztult fejjel is ugyanazt látjuk majd az egyetlen megoldásnak. De higgyétek el, a mélyben nem érdemes döntést hozni. Hiszen amíg odalent vagyunk, egy kisebb gödörben, onnan mégis hová indulhatnánk? Előbb ki kell jutnunk a gödörből, hogy lábra állhassunk, szétnézhessünk és elindulhassunk.
|