Tizenegy éves koromban kezdtem el naplót írni, és egészen tizennyolc éves koromig tartotta magát ez a szokásom. Ez idő alatt két cipősdoboz telt meg füzetekkel, melyek mindegyike tele van írva, kuszábbnál-kuszább betűkkel, de annál mélyebb gondolatokkal. Ennyi idő után újraolvasva megmosolygom saját magamat, mert furcsa látni, hogy tizenhárom, vagy tizenöt éves koromban mikkel foglalkoztam, melyek voltak a legnagyobb problémáim. De a kamasz-bajokat nem szabad leértékelni, egyrészt, mert akkor abban az életkorban ezek tényleg véresen komoly kérdések voltak, másrészt pedig sokkal több múlik ezek megoldásán, mint azt gondolnánk.

Ha tehetném, mindenkinek javasolnám, hogy írjon naplót. És nem olyan naplóra gondolok, melyben szárazon leírjuk, mit csináltunk aznap, hanem olyanra, ahol leírjuk az élményeinket, érzéseinket, gondolatainkat, terveinket. Hogy miért fontos ez? 

Először is, azért, mert amíg leírod, addig: 

- ha ideges voltál, megnyugszol

- ha tanácstalan voltál, talán megtalálod a megoldást

És ez nagyon fontos, mert az agyad állandóan csak kattog, így viszont kiírod magadból, és leírva a saját szemeddel látod, így pedig kicsit olyan, mintha kívülállóként szemlélnéd a helyzetedet. Ez pedig azért jó, mert amíg benne vagy, addig egyszerűen nem láthatsz tiszta képet, és ez természetes, hiszen személyesen is érintett vagy. 

Persze, itt felmerül rögtön egy probléma: van, aki nem szereti a kézírását. Ezzel sincs semmi baj, hiszen ma már senki nem várja el, hogy füzetbe és tollal vezessünk naplót. (az egy más dolog, hogy én írószermániás vagyok, és nekem a naplónak használt füzet kiválasztása felért egy szertartással :) ) Gépen is ugyanolyan hatásos lehet, a lényeg: írd le, fogalmazd meg!

Mi a helyzet a blogolással? Én is csinálom, így nem is mondom azt, hogy rossz, mert nagyon jó, én magam is nagyon élvezem. De a blogolás nem egyenlő a naplóírással, vagy inkább úgy mondom, hogy ez a naplóírásnak egy másfajta dimenziója. Mert akárhogy is nézzük, a blog nyilvános, a naplónak pedig az a lényege, hogy titkos - de nem azért, mintha feltétlenül titkolózni akarnánk, hanem azért, mert amik abban vannak, az csak ránk tartozik. Pontosan ez a gyógyír: abban a kis füzetben/Word dokumentumban/bármilyen felületen őszinték lehetünk saját magunkkal szemben. És pontosan ez a lényege.

Nem csak feszültséglevezetés és megoldáskeresés, hanem nagyon jó önismereti gyakorlat is. Mert egyből feltűnhet, ha önmagaddal szemben sem vagy őszinte - igen, ilyen is van, velem is előfordult. Vagy, újraolvasva a bejegyzéseket láthatod, hova fejlődtél a hetek, hónapok, évek folyamán. Illetve, azoknak is javaslom, akik sokat szeretnek beszélni, mert így megtanulhatják kontrollálni saját magukat.

Tehát: miért is jó a naplóírás?

- megnyugtat

- feszültséglevezető

- képessé teszi a reális hozzáállást

- szórakoztató

- emlékmegőrző

- könnyebbít a lelken

- jó kis önismereti gyakorlat

- kreatív

De mégis, melyik korosztálynak való a naplóírás? Úgy gondolom, itt nincs megkötés. Nyilván a tinik körében a legelterjedtebb, nemes egyszerűséggel azért, mert az idősebb korosztálynak már nincs is ideje rá. Sajnos. Pedig valójában arra van időnk, amire igazán akarjuk. Naplót pedig önmagunkért írunk, ennyit tehát csak megérünk saját magunknak, nem? :)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés