A mai nap igen z�kken�mentesen ment, r�ad�sul nem is l�ptem �t t�ls�gosan a keretet. Szinte egy szuszra �rtam meg 1679 sz�t, de azt�n csak feltorn�ztam 1704-re. :) Viszont most el�gedett vagyok magammal olyan t�ren, hogy lassan siker�l tartanom a mennyis�get, pedig nekem �ltal�ban mindig ezzel szokott gond lenni. :) R�ad�sul most m�g f�jt is a fejem k�zben, de �gy t�nt, van, hogy m�g a kedvez�tlen k�r�lm�nyek is inspir�l�ak tudnak lenni. Igazs�g szerint m�shogy terveztem a jelenet els� fel�t, de v�g�l Klint a kez�be vette a dolgokat, amit term�szetesen megengedtem neki, elv�gre, � a f�rfi... :) 

* * *

- Amikor azt mondtad, hogy „odakint”, akkor azt nem pont �gy �rtelmeztem –vallottam be Klint-nek, amikor n�h�ny �r�val k�s�bb egym�s mellett �lltunk az �p�let legtetej�n.
- Azt hittem, szereted a magass�got –mosolygott, mik�zben felm�szott az el�tt�nk l�v� alacsony betonfalra.
- Mib�l gondoltad? –k�rdeztem csod�lkozva, �s kiss� hunyorogva n�ztem fel r�. Klint csak mosolyogva v�llat vont.
- M�ltkor nagyon b�tran lem�szt�l a t�zv�delmi l�tr�n –azzal kiny�jtotta fel�m a kez�t. Haboztam p�r m�sodpercig, majd elfogadtam a k�zfog�st, � pedig felseg�tett a falra. Amikor m�r mellette �lltam, m�g egy pillanatig nem engedte el a kezem, �s ahogy egym�s szem�be n�zt�nk, eszembe jutott az el�bbi jelenet a szob�ban, ett�l pedig term�szetesen zavarba j�ttem. Lassan elengedtem a kez�t, majd oldalra fordultam, �s eln�ztem a t�volba. Szem�nk el�tt volt az eg�sz v�ros, melyet most �rdekes sz�n�re festett a lemen� Nap f�nye.
- Sosem l�ttam m�g ebb�l a sz�gb�l New York-ot –mondtam.
- H�t, �n m�r j� p�rszor –felelte. –F�leg, mi�ta itt vagyunk a f�hadisz�ll�son. Gyakran felj�v�k egyed�l, le�l�k ide, �s csak n�zem.
- Mit?
- Mindent –mondta, mik�zben le�lt a f�lde. K�vettem a p�ld�j�t. A karunk �ssze�rt, de nem akartam elh�z�dni t�le. L�bunk lel�gott a m�lybe, nekem pedig eszembe jutott a sz�k�sem.
- Nem szeretem a magass�got –mondtam akkor. –Igaz�b�l t�riszonyom van.
Klint lassan r�m n�zett. –Tudom.
- Mi? –vontam �ssze a szem�ld�k�m. –Honnan…?
- Elfelejted, hogy a b�ty�d b�zott r�m t�ged –h�z�dott f�loldalas mosolyra a sz�ja, ami eg�szen szokatlan volt t�le, de k�ts�gtelen�l j�l �llt neki. Tal�n t�l j�l is.
- �rtem. Sz�val Jamie rendesen felvil�gos�tott velem kapcsolatban –�sszegeztem, �s kiss� nevetve megr�ztam a fejem, majd �jra eln�ztem a t�volba. A szemem sark�b�l �rz�keltem, hogy Klint k�veti a p�ld�mat.
- Nagyon sz�p ez a v�ros –t�rte meg a csendes kis id� m�lva.
- Akkor el�g saj�tos �zl�sed van –jegyeztem meg. –Vagy csak nem j�rt�l m�g a durv�bb negyedekben.
- Mint p�ld�ul a ti�tek? –k�rdezte.
- Mondhatni. De a mi h�zunk pont a gett� hat�r�n van. Szerencs�re.
- De te m�g nem j�rt�l a gett�ban.
- Gondolom, ezt is Jamie-t�l tudod –h�ztam el a sz�mat, mire csak bocs�natk�r�en elmosolyodott.
- Ne haragudj. Nem vagyok t�l j� az ismerked�sben.
Ezen szavak hallat�ra kiss� gyorsabban kezdett dobogni a sz�vem. –Val�ban? Nos, nem l�tszik rajtad –pr�b�ltam k�nnyed hangon besz�lni.
- Igaz�n? –vonta fel �rdekl�dve a szem�ld�k�t, �s fel�m fordult a fels�test�vel. –Akkor, mi l�tszik rajtam?
V�gign�ztem rajta, �s �reztem, hogy elpirulok. A tekintete �gy vonzotta az eny�met, mint egy m�gnes, �s �gy t�nt, mintha a ves�mbe l�tna. Ez egyszerre volt ijeszt� �s kellemes. M�r-m�r t�l kellemes…
- Hm… H�t… Tudod, �n sem vagyok t�l j� az ismerked�sben –motyogtam.
- Nem ezt k�rdeztem.
Alig j�tt ki hang a torkomon, de vettem egy m�ly leveg�t, hogy lehiggadjak. Igaz�b�l t�nyleg nem �rtettem, mi bajom van. Klint csak egy fi�. Besz�lgettem m�r fi�kkal. Az m�s k�rd�s, hogy m�g senki nem v�ltott ki bel�lem ilyen �rz�seket, �s m�g egyik�k sem n�zett r�m hasonl�an…
- Nos, az l�tszik rajtad, hogy nem vagy amerikai –kezdtem bele. –Hi�ba is pr�b�lsz beilleszkedni, s�t r�lad az eur�pais�g.
- �s ez j�, vagy rossz? –billentette oldalra a fej�t.
- Alapvet�en nem rossz. Mert meg kell vallani, hogy eur�pai l�tedre nagyon is helyes vagy. De ha Jamie vagy David most itt lenn�nek, akkor b�cs�t is inthetn�l ennek a tulajdons�godnak –cs�szott ki a sz�mon, miel�tt megf�kezhettem volna magam. Klint azonban csak elnevette mag�t, �s v�gigsim�tott a karomon.
- Most pontosan �gy besz�lsz, mint Jamie. Tudod, � is valami ilyesmit tan�csolt nekem, id�zem: „ha b�rmelyik fi� Caitlyn k�zel�be mer�szkedne, akkor ne fogd vissza magad!”
- Mondtam �n –b�lintottam mosolyogva. Klint kiss� elkomorodott, �s a tekintete most m�g intenz�vebb lett, mint am�gy.
- Azon hezit�lok, hogy ezt a parancsot vajon �nmagammal szemben is teljes�tenem kell-e.
A gyomromban mintha ezer pillang� kelt volna �letre. Leveg�t is alig kaptam, �s pislogni is k�ptelen voltam, Klint barna szemei �gy pedig gond n�lk�l magukba szippantottak engem. R�ad�sul nem tudtam eld�nteni, hogy most t�nyleg egyre k�zelebb van hozz�m, vagy csak k�pzel�d�k… net�n sz�d�l�k…?
De amikor meg�reztem ajkait az eny�meken, akkor m�r tudtam, hogy ez a val�s�g. Pontosabban: valami sokkal jobb! Automatikusan hunytam le a szemem, hogy ne l�ssam, amint kisz�kik al�lam a talaj, �s zuhanni kezd�nk lefel�. Zuhan�s helyett azonban felkapott minket a sz�l, �s csak rep�lt�nk, sodr�dva a leveg� �raml�s�val…
Azt�n a cs�knak v�ge lett, �n pedig lassan kinyitottam a szemem. Klint olyan k�zel volt hozz�m, hogy �reztem a teste meleg�t, �s meg tudtam volna sz�molni a szepl�ket az orra mellett. A tekintete �gy csillogott, mintha l�z gy�t�rn�, �s az apr� f�nyes pontok k�z�tt megl�ttam egy l�nyt, akinek ugyan�gy csillogtak nagy, barna szemei, arca pedig ki volt pirulva a boldogs�gt�l.
�n voltam az a l�ny. �n vagyok. Itt vagyok. Vele. Azzal, akivel �lmomban sem gondoltam volna.

�jjel alig aludtam valamit, jobb�ra csak �ltem az �gyon, felh�zott l�bakkal, b�multam ki az ablakon, �s Klint-re gondoltam. Sajnos nem tudtunk sok id�t egy�tt t�lteni, mert �jjel � volt beosztva a j�r�r�z�sre. Alig v�rtam, hogy megvirradjon, �s ism�t tal�lkozzunk, �gyhogy mihelyst mozg�sokat hallottam odakint, �n is �sszekaptam magam, �s a kev�s alv�s ellen�re frissen �s f�rg�n mentem ki a konyh�ba. N�h�nyan m�r reggeliztek, de nem l�ttam se Klint-et, se Maria-t, sem James-t. Royd viszont ott �lt a pultn�l, �gyhogy a lehet� legkev�sb� felt�n� m�don mentem oda a h�t�h�z, hogy valami kaja ut�n n�zzek.
- Szia! –k�sz�nt r�m egy fi� a h�tam m�g�l, pont akkor, amikor lehajoltam a tej�rt. Ijedtemben h�tral�ptem egyet, �gy sikeresen felny�rsaltam a bakancsommal az illet� l�b�t. –A�!
- Bocs! –menteget�ztem, �s amikor gyorsan megfordultam, szembetal�ltam maga Ralph-al.
- Semmi g�z –vigyorgott. –�n bocs, hogy megijesztettelek.
- Nem �rdekes –legyintettem, majd f�lre�lltam, hogy � is odaf�rjen a h�t�h�z.
- Te Lyn vagy, igaz? –k�rdezte, amikor elindultunk vissza az asztalokhoz. N�lam egy poh�r tej volt csak, � viszont rendesen felpakolt.
- Igen. Te pedig Ralph –feleltem, mire elismer�en f�ttyentett.
- �gy tudod mindenkinek a nev�t?
- J� az arc-�s n�vmem�ri�m –vontam v�llat, mik�zben le�lt�nk az egyik f�lrees� asztalhoz, �n pedig gondosan odafigyeltem r�, hogy h�ttal ker�ljek Royd-nak. –De egy�bk�nt csak azok�t jegyzem meg, akikkel volt m�r valamilyen kapcsolatom.
- Ja, mi pedig mindketten �joncok vagyunk –kacsintott r�m, mik�zben kez�be vette a zseml�t, �s fel�m ny�jtotta. –Egy�l, kisl�ny, valami azt s�gja, hossz� napunk lesz!
- Nem vagyok �hes –r�ztam a fejem, �s ez igaz is volt. R�ad�sul Ralph v�lla f�l�tt folyton az ajt�t lestem, de Klint nem akart meg�rkezni. Persze, az is lehet, hogy reggeli helyett alszik egyet. Nem csod�lkozn�k rajta.
- Na �s, te hova val�si vagy? –k�rdezte tele sz�jjal Ralph.
- Ide New York-ba –v�laszoltam. –Na �s te?
- �n el�g messzir�l j�ttem –h�zta ki mag�t. –Rio de Janeiro!
- Azta –mondtam elismer�en. –�s mi sz�l hozott ilyen messzire?
- A kalandv�gy –adta meg a szerintem egy�rtelm�en kit�r� v�laszt. –Tudod, �gy gondoltam, ha m�r egyszer f�lv�r vagyok, k�teless�gem megl�togatni azt a helyet, ahonnan f�lig-meddig sz�rmazom!
- Hogyhogy f�lv�r?
- Apa New York-i volt. T�rzsgy�keres amerikai, ha lehet ilyet mondani –nevetett. –Egy kis farmon n�tt fel Cansas-ben, azt�n New Yorkba j�tt tanulni. Itt ismerkedett meg any�val.
- Aki, ha j�l sejtem, latin-amerikai –mondtam, mire b�szen b�logatott.
- Jaja. Pontosabban mondva, spanyol. �k is csak �tk�lt�ztek –magyar�zta, �s ism�t nagyot harapott a zseml�b�l.
- Sz�val, New York ut�n Madrid j�tt volna? –�rdekl�dtem, mire kicsit elkomolyodott.
- Nem –mondta. –Madridban van a b�ty�m. Az �rul� –morogta. Tal�n megk�rdezhettem volna, mi�rt besz�l �gy a testv�r�r�l, de egyr�szt nem az �n dolgom, m�sr�szt pedig es�lyem sem volt a tov�bbi besz�lget�sre, mert akkor hirtelen valaki nemes egyszer�s�ggel levette a fejemr�l a sapk�t. Egyb�l felpattantam a helyemr�l, �s vill�ml� szemekkel fordultam az illet� fel�.
- Csak semmi hirtelen mozdulat, kedves Lyn –vigyorgott kaj�nul Royd, kez�ben tartva a sapk�mat.
- Add vissza! –k�veteltem, �s el�re lend�ltem, hogy elvegyem t�le a sapk�mat, de � a magasba tartotta azt, �gy elv�tettem a mozdulatot, s�t, nekiestem a mellkas�nak. Gyorsan h�tr�bbl�ptem t�le, de � csak m�g jobban mosolygott. –Az az eny�m –suttogtam.
- Csak volt –helyesb�tett. –Mi nem hordunk ilyeneket. Azt hittem, vil�gosak sz�modra az �lt�zk�d�sre el��rt szab�lyok.
- Igen, de a sapka akkor is… sz�ks�gem van r�! –t�rt ki bel�lem.
- Pedig szerintem sokkal jobban �ll, ha nincs rajtad –kacsintott r�m. �reztem, hogy el�nt az indulat, �s nekirontottam, de akkor valaki h�tulr�l megragadott a derekamn�l fogva.
- Fejezd be, Lyn! –sz�lt r�m Klint. Az � karjai kulcsol�dtak k�r�m, �n meg hirtelen nem is tudtam felfogni ezt a t�nyt, annyira Royd-ra �sszpontos�tottam.
- K�sz�n�m, hogy v�gre valamiben egyet�rt�nk –biccentett fel� Royd. Klint elengedett engem, majd k�zelebb l�pett Royd-hoz, �s hat�rozottan kikapta a kez�b�l a sapk�t.
- Ez marad. Joga van hozz� –k�z�lte vele ellentmond�st nem t�r� hangon. Royd arc�r�l lehervadt a mosoly, szemei �sszesz�k�ltek, �s � is tett egy l�p�st Klint fel�. Alig volt k�zt�k magass�gbeli k�l�nbs�g, �gy tekintet�k szinte egy vonalba ker�lt. A szob�ban gyakorlatilag m�r mindenki minket n�zett.
- Te sz�nd�kosan j�ratsz le engem mindenki el�tt? –k�rdezte halkan Royd.
- Ez nem lej�rat�s. Ez csak egy sapka –felelte Klint higgadtan, de fesz�lt hangon. Egy pillanatig farkasszemet n�ztek, Royd jobb keze pedig �k�lbe szorult. �gy t�nt, meg�ti Klint-et, de azt�n v�g�l letett err�l a terv�r�l, �s h�tr�lt egyet.
- Igazad van. Ez csak egy sapka –ezt egyenesen nekem c�mezte, annyi g�nyt s�r�tve ebbe az egy mondatba, amennyit csak tudott, majd sarkon fordult, �s emelt f�vel t�vozott. A sz�vem majd’ kiugrott a hely�r�l, �s kiss� t�tov�n pislogtam fel Klint-re.
- K�sz�n�m –motyogtam. Klint kiss� zih�lt az indulatt�l, �s csak n�zett a t�volod� Royd ut�n. Azt�n len�zett a sapk�ra, melyet m�g mindig az ujjai k�z�tt szorongatott, �s fel�m ny�jtotta, mik�zben v�gre a szemembe n�zett.
- Sz�vesen.
Elvettem t�le a sapk�t, � pedig egyb�l elfordult t�lem, �s ott hagyott. A t�bbiek m�r r�g visszat�rtek a reggelij�kh�z, �n m�g mindig ott �lltam, �s azt a pontot n�ztem, ahol Klint elt�nt. Szerettem volna magyar�zatot tal�lni a viselked�s�re, de nem volt. A tegnap est�t biztosan nem �lmodtam. De ha t�nyleg megcs�kolt ott fent a tet�n, akkor most mi�rt volt velem ilyen elutas�t�?
Pr�b�ltam nyelni egyet, de a torkom annyira �sszeszorult, hogy k�ptelen voltam r�. Olyan volt, mintha valami bel�lr�l fojtogatna – ilyet pedig m�g soha nem �reztem azel�tt.
- Menn�nk kell –z�kkentett ki a gondolatmenetemb�l Ralph. –Kilenckor kezd�dik a kik�pz�s�nk. �gy hallottam, Klint nem szereti, ha megv�rakoztatj�k.
M�r nem voltam benne biztos, hogy annyira �rdekel, mit szeret, de az�rt Ralph nyom�ban �n is elhagytam a konyh�t, hogy r�szt vegyek �letem els� kik�pz�s�n.