Tegnap m�r nem volt id�m felrakni ezt a r�szt, mivel el�g sok dolgom volt, de este ker�tettem id�t a meg�r�s�ra, f�leg, mert d�lut�n ihletet kaptam. :) Sokat gondolkoztam azon, hogy m�gis, milyen kik�pz�sben r�szes�ljenek az �joncok? Nem akartam a szok�sos m�dszereket alkalmazni, de nem tudtam, hogyan tudn�m m�gis fegyvermentes�teni a kik�pz�st? Az �tlet v�g�l szem�lyes tapasztalatokb�l fakadt, hiszen tegnap d�lut�n pont egy haosnl� szitu�ci�s j�t�kban vettem r�szt, �s egyb�l j�tt is a felismer�s: a l�zad�knak mi m�s lehetne a kulcsszava, mint a bizalom? Ez �gy els�re tal�n nem �ll �ssze, de ha elolvass�tok, rem�lem, hogy ti is r�j�tt�k, mire is gondoltam... :) Arr�l meg nem is besz�lve, hogy Klint �s Caitlyn kapcsolat�hoz is remek�l passzolt ez a jelenet. 

Klint az �p�let m�g�tti udvarban v�rt minket, ami nem volt t�l bizalomgerjeszt� �llapotban. Valamikor nyilv�n sz�pen gondozott, parkos�tott k�rnyezet lehetett, mostanra azonban sz�mos helyen feln�tte a gaz, itt-ott n�h�ny rozoga, �s igencsak berozsd�sodott pad �csorgott, k�z�pen egy szint�n rossz �llapotban l�v� sz�k�k�t maradv�nyai, a j�rda pedig j� n�h�ny helyen felrepedezett, �s lyukak t�tongtak rajta. Az eg�sz helyet k�rbez�rt�k a panelh�zak, �gy napf�ny is szinte alig �rkezett le ide.
- K�v�ncsi vagyok, mi lesz –morogta Ralph, mik�zben oda�rt�nk a t�bbiekhez. Madison �s Amanda m�r ott voltak, Klint mellett �lldog�ltak, aki h�tratett kezekkel v�rt minket. Testtart�sa olyan volt, mint valami kik�pz�tisztnek, tekintete pedig csup�n �tsiklott rajtam. Most m�r t�nyleg nem voltam benne biztos, hogy tegnap �jjel megcs�kolt. Ez teljesen abszurd. Nyilv�n csak �lmodtam. Sajnos…
- �dv�zl�k mindenkit –kezdett bele a mond�k�j�ba, mikor Ralph-al meg�lltunk vele szemben. –Nyilv�n nem kell bemutatkoznom, de az�rt megteszem. Klint Larens vagyok, �s �n leszek a kik�pz�t�k. Amit �n mondok, az csakis a javatokat szolg�lja, �gyhogy a ti �rdeketekben aj�nlom, hogy ne vegy�tek f�lv�llr�l az utas�t�saimat. Mivel ez nekem is �j helyzet, ez�rt azt javaslom, k�lcs�n�sen seg�ts�k egym�st, ok�? –v�gign�zett rajtunk, tekintete m�g csak egy m�sodperccel sem id�z�tt hosszabban �nrajtam, mint a t�bbieken. –Van k�rd�s?
- Igen –emelte fel Ralph a kez�t. –Mib�l �ll a kik�pz�s�nk? Megtan�tasz minket gyilkolni?
Az eg�sz egy pillanat m�ve volt. Csup�n egy villan�st l�ttam, azt�n egy pisztolycs� szegez�d�tt Ralph fej�hez, aki ijedten h�k�lt h�tra, s�t, m�g a karomat is riadtan megragadta.
- Am�g �gy f�lsz egy fegyvert�l, addig eszedbe se jusson a kezedbe venni ak�r egyet is –mondta halkan Klint, majd visszarakta a fegyvert a nadr�g�v�re szerelt tart�ba. –Gyilkolni nem kell megtan�tani senkit. Aki olyan elvetem�lt, annak �gyis zsigerb�l j�n, akibe azonban nincs belek�dolva ez a hajlam, az k�ptelen lesz r�. �gy a kik�pz�setek sem ebb�l fog �llni term�szetesen.
- De h�t harcolni fogunk! –mondta Madison. –Royd is azt mondta, hogy meg fogjuk t�madni Carlos band�j�t! Akkor gondolom, csak lesz majd fegyver a kez�nkben!?
- Hadd tegyek fel egy k�rd�st –v�gott k�zbe Klint. –Szerintetek a l�zad�k l�t�nek m�gis mi �rtelme van?
Erre egyik�nk sem felelt. Nekem ugyan lett volna egy-k�t tippem, de a vil�g minden kincs��rt sem sz�laltam volna meg. Nem adom meg neki azt az �r�met. Ami furcsa, mert azel�tt m�g sosem voltam dacos.
V�g�l azt�n Ralph emelte fel a kez�t. –A l�zad�knak az a c�ljuk, hogy megakad�lyozz�k a kir�lys�gok vissza�ll�t�s�t, �s meggy�zz�k az embereket arr�l, hogy a demokr�cia egy sokkal jobb t�rsadalmi rendszer –�gy dar�lta ezeket a szavakat, mintha bemagolta volna valahonnan. M�g Klint is elismer�en b�lintott.
- �gy van. Ebb�l k�vetkezik a k�rd�s: a demokr�cia nem pont a megtorl�smentess�gr�l h�res?
- H�t… de –d�nny�gte Ralph, mik�zben elgondolkodva r�ncolta a homlok�t. Klint arc�n halv�ny mosoly suhant �t, majd ism�t elkomorodott.
- A demokr�cia alapja a bizalom. B�zunk egym�sban �s �nmagunkban. Az, hogy Eur�p�ban ez a rendszer megbukott, annak k�sz�nhet� f�leg, hogy az emberek nem tudtak �lni ezzel a bizalommal, de m�g ink�bb a jogaikkal. A k�teless�gekr�l m�r nem is besz�lve –tette hozz�. –A szabads�g mindig felel�ss�ggel j�r, �s teljes m�rt�k� megb�zhat�s�got felt�telez mindk�t f�l r�sz�r�l. Ha nincs bizalom, akkor az eg�sz megbukott. Ezt �lj�k �t most is –elhallgatott egy pillanatra, �s a tekintete most egy kis id�re rajtam �llapodott meg. –Az emberek olyasmit akarnak, amire nincsenek felk�sz�lve sem �k, sem a leend� vezet�ik. A kir�lys�goknak valamikor megvolt a trad�ci�juk, de t�bb sz�z �v kihagy�sa ut�n, r�ad�sul a XXI. sz�zadban egy esetleges f�lrecs�sz�snak v�gel�thatatlan k�vetkezm�nyei lehetn�nek.
- De h�t am�gy is vannak kir�lys�gok –kotyogott k�zbe Amanda. –Ott van Anglia, azt�n Norv�gia, Sv�dorsz�g, D�nia…
- Spanyolorsz�g –morogta Ralph.
- Ezek a kir�lyok m�r nem t�ltik be az eredeti szerep�ket –magyar�zta Klint. –Csup�n ceremoni�lis funkci�kat l�tnak el, de a parlament korm�nyoz helyett�k.
- Na, h�t de akkor a demokr�ci�ban is van vezet�! –csapott le Madison, �n meg t�relmetlen�l elfojtottam egy s�hajt. Klint tekintete tal�lkozott az eny�mmel, mire gyorsan lehajtottam a fejem.
- Igen, de ebben a rendszerben kev�sb� van jelen a szem�lyi kultusz vesz�lye. A kir�lys�g eset�ben azonban egyetlen szem�ly, pontosabban egyetlen csal�d kez�ben �sszpontosul a hatalom, �s gondolom, ennek a negat�v eshet�s�geit nem kell t�lz�sban ecsetelnem.
Erre ism�t nem felelt egyik�nk sem, csup�n elgondolkodva meredt�nk magunk el�. Nem voltam benne biztos, hogy a t�bbiek �rtik ennek az eg�sznek a l�nyeg�t, nekem azonban kezdett derengeni. Mint ahogy az is, hogy itt r�vid id�n bel�l szakad�s lesz, hiszen Royd �s Klint mer�ben m�s n�zeteket vallanak.
- Az emberek k�pesek a demokr�ci�ra –folytatta Klint. –F�leg, mert �nmaguknak v�vt�k ki, �vekkel ezel�tt. De most megrend�lt az egym�sba �s �nmagukba vetett bizalmuk. A feladatunk az, hogy ezt visszaadjuk nekik, de el�bb ehhez az kell, hogy itt, ebben a kis k�z�ss�gben b�zzunk egym�sban �s �nmagunkban.
�rdekl�dve r�n�ztem, de csak nagyon �vatosan, nehogy f�lre�rtse. Klint v�rt egy p�r pillanatot, majd a kab�tja zseb�b�l el�vett egy lila vir�gmint�s s�lat. Ralph elnevette mag�t.
- Royd ezt hogyhogy nem kobozta m�g el?
- Nem kell mindenr�l tudnia –vigyorgott Klint, majd ism�t elkomolyodott. –A kik�pz�setek els� f�zisa a bizalom megtapasztal�s�b�l �s fel�p�t�s�b�l fog �llni. Ahhoz, hogy ez siker�lj�n, j�tszani fogunk. Mindenki meg fogja tapasztalni, milyen vezet�nek �s vezetettnek lenni. Ki akarja kezdeni?
Na ne. Ut�ltam az ilyen j�t�kokat. Kisiskol�s koromban sokat j�tszottuk ezt a t�bbiekkel, de engem mindig csak ide-oda l�kd�stek, �s direkt rossz ir�nyba tereltek. Karba tett kezekkel jeleztem, hogy �n ugyan nem vagyok hajland� ebbe belemenni. Ralph �s Amanda is el�gg� �dzkodott, �gy v�g�l Madison l�pett el�re. –�n v�llalom.
- Rendben. Gyere ide –intett Klint. Madison odal�pett hozz�, h�ttal fordult neki, Klint pedig bek�t�tte a szem�t. –A feladat nagyon egyszer�: el kell vezetni egym�st az udvar t�ls� v�g�be. A m�dszert ti tal�lj�tok ki: �rint�s, szavak, b�rmi lehet. Ut�na majd megbesz�lj�k a tapasztalatokat.
- Azt fogom tudni, hogy ki vezet? –k�rdezte Madison.
- Nem –v�laszolta Klint, majd v�gigj�ratta rajtunk a tekintet�t, �s hang n�lk�l intett Amand�nak.
Nagyon k�l�n�s volt n�zni ezt a j�t�kot. Igaz�b�l sosem szerettem j�tszani, se ilyet, se ehhez hasonl�kat, �gy k�v�lr�l szeml�lve pedig kicsit komikusnak is t�nt n�ha. B�r t�ny, hogy Amanda nagyon igyekezett. �gy fogta Madison-t, mintha egy vak l�ny lenne, vagy egy id�s n�ni, akit kereszt�l kell vezetnie a forgalmas �ttesten, k�zben pedig t�relmes, megnyugtat� hangon adta neki az instrukci�kat, �gy gond n�lk�l eljutottak a c�ljukhoz. Nyeltem egyet. �n erre biztosan nem lenn�k k�pes. Nekem sohasem kellett vezetnem senkit. Mindig �n voltam az, akit vezettek.
- �n j�v�k! –rikkantotta Ralph, mikor a l�nyok v�geztek, �s meg se v�rta, hogy Madison visszaadja a s�lat Klint-nek, hanem szab�lyosan kit�pte a kez�b�l, �s saj�t mag�nak k�t�tte be a szem�t, majd sz�les vigyorral v�rta, hogy kezd�dj�n a m�ka. Klint tekintete most rajtam �llapodott meg, �gy tudtam, hogy �n j�v�k. Kiss� bizonytalanul odamentem Ralph-hoz, de nem tudtam, mit is kellene csin�lnom. Azt�n v�g�l m�giscsak megfogtam a kez�t, de olyan t�tov�n, mintha att�l f�ln�k, hogy megharap. Igaz�b�l a b�ty�imon �s Klint-en k�v�l m�g egy fi�nak sem fogtam meg a kez�t, �s nem tudtam, pontosan hogyan is �rtelmezzem most ezt a helyzetet. De h�t nyilv�n nem fogom Ralph-ot �tkarolni, m�r csak az�rt sem, mert majdnem m�sf�l fejjel magasabb t�lem!
�gy indultunk h�t el. Ralph �gy t�nt, b�zik bennem, b�r nem voltam benne biztos, hogy tudja, �n vezetem. Magabiztosan l�pkedett, �gy nem egyszer ker�lt vesz�lyes helyzetekbe. V�g�l k�nytelen voltam megsz�lalni, �s mondani neki, hogy merre menjen, de mindezt nem utas�t�an, mert nem akartam t�lz�sban belesz�lni a dolgaiba.
Azt�n kezdtem felold�dni, �s r�j�ttem, milyen j� �rz�s azt tudni, hogy valaki t�nyleg ennyire b�zik bennem. R�ad�sul az is er�t adott, hogy kett�nk k�z�l �n l�ttam magunk el�tt a c�lt, �gy egy id� ut�n m�r nem is az akad�lyokra koncentr�ltam, pontosabban: nem tulajdon�tottam az akad�lyoknak olyan nagy jelent�s�get, hiszen l�ttam azt, hogy merre lehet �ket kiker�lni, �s mi j�n ut�nuk. Mi�rt nem lehet ez �gy az �letben is?
- Meg�rkezt�nk –mondtam alig h�rom perc m�lva. Ralph levette a fej�r�l a kend�t, �s r�m vigyorgott.
- Tudtam, hogy te vagy az! –lelkesedett, majd lend�letesen mag�hoz �lelt. –K�sz�n�m! Nagyon j� vezet� vagy.
Nem is tudtam, hogy �rtelmezzem ezt a sz�t, �gyhogy csak halv�nyan elmosolyodtam, mik�zben visszament�nk Klint-hez, aki elvette Ralph-t�l a s�lat, �s v�rakoz�an n�zett r�m.
- Lyn? Szeretn�l te k�vetkezni?
N�gy perccel ezel�tt m�g kap�sb�l r�v�gtam volna, hogy nem. De most azon kaptam magam, hogy valami�rt nagyon szeretn�k vezetett lenni.
- Igen –b�lintottam. Klint arc�n valami k�l�n�s kifejez�s suhant �t, mik�zben m�g�m j�tt, �s bek�t�tte a szemem.
Ahogy els�t�tedett el�ttem minden, �reztem, hogy minden izmom megfesz�l, �s egy pillanatra m�g leveg�t sem kaptam. A hangok �s zajok hirtelen feler�s�dtek k�r�l�ttem, �s �reztem minden l�gy fuvallatot a b�r�m�n. Soknak t�nt az az id�, amit ott �lltam a s�t�ts�gben, teljesen egyed�l.
Azt�n egyszer csak egy k�z kulcsol�dott az eny�mbe, mellkas simult a h�tamhoz, �s sz�p lassan elindultunk. Sz�vem a torkomban dobogott, �s �gy �reztem, mintha a l�baim nem is az eny�mek lenn�nek. De valami�rt m�gsem f�ltem. Vezet�m olyan hat�rozott volt, ugyanakkor pedig gyeng�d, hogy egy pillanatig sem k�telkedtem benne. Persze sejtettem, hogy ki lehet az. A magass�g�b�l, a mozg�s�b�l �s az �rint�sb�l arra k�vetkeztettem, hogy biztosan egy fi�, vagyis akkor csak Ralph lehet az. Ez megnyugtatott, mert egy l�nyt�l sokkal nehezebben fogadtam volna el a vezet�st.
Az id� eg�szen saj�tosan telt a kend� alatt. Az elej�n �gy �reztem, gyorsan haladunk, de azt�n az �t fel�n�l elkezdtem kicsit bizonytalankodni abban, hogy m�gis mikor �r�nk m�r oda az udvar t�ls� v�g�be. De amikor m�r kezdett volna rajtam eluralkodni a f�lelem, meg�lltunk, a kend� pedig leker�lt a szememr�l. Hunyorognom kellett a hirtelen f�nyviszonyok miatt, �s megfordultam, hogy Ralph szem�be n�zhessek.
- K�sz�… -kezdtem, de amikor megl�ttam, ki �ll mellettem, elakadt a l�legzetem.
Nem Ralph volt a vezet�m. Nem � vezetett v�gig az udvaron. Nem �r� b�ztam magam az elm�lt percekben. Nem � fogta a kezem, a h�tam �s a derekam.
- �n k�sz�n�m –mondta halkan Klint, �s b�r nem mosolygott, tekintete ann�l kifejez�bb volt, eg�szen olyan, mint el�z� este odafent a tet�n. Miel�tt azonban t�lz�sban bele�lhettem volna magam a pillanatban, Klint elfordult, �s elindult a t�bbiek fel�. –Gyere, Lyn –sz�lt h�tra nekem menet k�zben, egy�ltal�n nem s�rget�en, hanem ink�bb szel�den �s t�relmesen.
K�vettem �t, tekintetem a tark�j�ra szegezve, �s azon gondolkoztam, hogy akkor most melyik az igazi arca?