Tegnap m�sf�l �ra vonat�t �llt a rendelkez�semre, amit ki is haszn�ltam, �s meg�rtam 2118 sz�t. Hm, mit is mondjak r�la... viszonylag k�nnyen ment. S�t, nagyon k�nnyen, persze csak miut�n m�r kital�ltam, hogy is legyen tov�bb, mert a folytat�ssal kicsit bajban voltam. De az �r� legjobb bar�tja az id� - amib�l viszont mindig kev�s van. :) Ez a mostani r�sz igaz�b�l p�tl�s, ma pedig nem siker�lt �rnom semmit, ami�rt sz�gyellem is magam :(. De majd holnap p�tolom. Rem�lem, ez�rt m�g nem fog kelleni egy nappal kitolni a kih�v�st, b�r most az is k�rd�ses, hogy egy�ltal�n be fogom-e fejezni a t�rt�netet mag�t �prilis 8.-ra. Gyan�tom, hogy nem... :) De a kih�v�st mindenk�ppen teljes�tem! 

* * *

- Rohadt nagy m�zlista vagy, Lyn –k�z�lte velem Madison, amikor m�r az eb�dl�asztaln�l �lt�nk �gy n�gyen.
- Mi�rt? –k�rdeztem sz�rakozottan, de k�zben a tekintetemmel egyfolyt�ban Klint-et lestem, aki akkor l�pett be a helyis�gbe.
- Az�rt, mert t�ged Klint vezetett –folytatta, majd v�gyakoz�an fels�hajtott. –B�rcsak engem is � vezetett volna…!
- Ezzel most r�viden elmondtad r�lam a v�lem�nyed –mondta Amanda, de nem t�nt t�l megb�ntottnak. Ralph viszont szokatlanul is rossz kedv� volt.
- Nekem nem szimpatikus, nem tudom, mit vagytok �gy oda �rte –morogta, �s d�h�sen belesz�rta a vill�j�t a h�sszeletbe. –Csak egy eur�pai b�jg�n�r.
- Ne haragudj meg, Ralph, de ennek a k�rd�snek az eld�nt�s�t ink�bb b�zd a h�lgyekre –kacsintott r� Madison. –Klint igenis j� pasi, �s k�sz. Csak olyan megk�zel�thetetlen.
- Engem ink�bb az �rdekelne, mi �rtelem volt ennek a gyakorlatnak –t�n�d�tt Amanda.
- Semmi –vetette oda Ralph k�m�letlen�l. –Csak sz�rakoznak vel�nk. �n azt mondom, l�pj�nk meg innen, mert ha itt maradunk, hamar �gy v�gezz�k, mint az a Jamie.
- Hova m�sz? –n�zett r�m csod�lkozva Madison, amikor fel�lltam a sz�kr�l.
- J�v�k mindj�rt –feleltem, azzal m�r ott sem voltam. Egyr�szt k�ptelen lettem volna tov�bb hallgatni ezt a besz�lget�st, m�sr�szt pedig Klint pont egyed�l �llt a h�t�n�l, nekem pedig musz�j volt kihaszn�lnom ezt a k�n�lkoz� helyzetet. Nem tudtam, hogyan sz�l�tsam meg, �gy h�t csak megk�sz�r�ltem a torkom, amikor m�g� �rtem. Akkor felegyenesedett, megfordult, �s egyenesen a szemembe n�zett. Hihetetlen hat�ssal volt r�m a tekintete �s a hirtelen k�zels�ge. S�t, tal�n m�g kicsit meg is sajn�ltam �t, hiszen nagyon f�radtnak t�nt.
- Szia –k�sz�ntem, mikor bel�ttam, hogy itt most nekem kell kezdem�nyeznem, elv�gre �n j�ttem ide hozz�m.
- Szia –k�sz�nt, �s k�zben szinte pislog�s n�lk�l n�zett r�m. �lltam a tekintet�t, ami igaz�b�l nem is volt olyan neh�z, mert r�j�ttem, nagyon sz�vesen mer�l�k el ebben a barna szemp�rban. De most nem ez�rt voltam itt.
- Mi�rt? –k�rdeztem. Klint alig l�that�an felvonta a jobb szem�ld�k�t.
- Mit mi�rt?
Sejtettem, hogy r� fog k�rdezni, b�r nem voltam benne biztos, hogy a t�nyre, vagy ink�bb az okra gondol. M�r �n sem tudtam. Vettem egy nagy leveg�t.
- Mi�rt te vezett�l engem a ma d�lel�tti j�t�kban?
- Szerinted? –billentette kiss� oldalra a fej�t. Kezdtem elvesz�teni a t�relmem. Most mi�rt v�laszol k�rd�ssel? Ezzel most m�gis mit kezdjek?
- Hagyjuk –morogtam, azzal megfordultam, �s elindultam kifel� a konyh�b�l. M�g az �tv�gyam is elment, a szemeimet pedig k�nnyek sz�rt�k. Nem �rtettem, mi�rt j�tszadozik velem. B�rcsak itt lenne David, � biztos helyretenn�. Akkor nem lenne kedve visszak�rdezni �s leveg�nek n�zni…
Bementem a szob�ba, �s csak �gy tal�lomra elkezdtem azt a kev�ske holmimat �sszer�molni, melyek szanasz�t hevertek az �gyon. Valamivel musz�j volt elterelnem a gondolataimat, �m �gy t�nt, Klint nem adja fel ilyen k�nnyen.
- Nem v�laszolt�l –sz�lalt meg egyszer csak a hangja a h�tam m�g�l. Egy pillanatra ijedten rezzentem �ssze, �s vill�mgyorsan megfordultam. Most m�r t�nyleg kezdtem r� d�h�s lenni.
- Nincs jogod felel�ss�gre vonni engem –mondtam. Klint �llta a tekintetem, majd egy laza mozdulattal becsapta az ajt�t, �s k�zelebb l�pett hozz�m.
- Val�ban. De Jamie r�m b�zott t�ged.
- �s szerintem jobban j�rn�l, ha minden tan�cs�t megfogadn�d –hangs�lyoztam, �s csak rem�ltem, hogy veszi a lapot. A tekintete nem �rult el semmit, de valami furcsa kis csillog�s suhant �t rajta, mik�zben n�h�ny l�p�ssel �tszelte a k�zt�k l�v� t�vols�got, �s meg�llt p�r centire t�lem. Ez pedig m�r t�l j� hat�ssal volt r�m, �s �gy nem tudtam a haragomra koncentr�lni. B�r, tal�n m�r nem is akartam…
- Ism�t megk�rdezem, mert biztos vagyok benne, hogy te is tudod a v�laszt –mondta halkan. –Szerinted mi�rt �n voltam a j�t�kban a vezet�d?
- Ha tudn�m, nem k�rdeztem volna meg –csattantam fel, b�r nem siker�lt olyan er�teljesre, mint szerettem volna. Klint m�g egyet el�re l�pett, �s f�l kez�vel megt�masztotta m�g�ttem a falat, �gy n�zett le r�m. B�r a sz�vem majd’ �tt�rte a bord�imat, �s sz�d�ltem a n�z�s�t�l, kis nevet�s bujk�lt bennem, mert az�rt el�g komikus, hogy ebben a helyzetben azon j�rt az agyam, hogyan is jutottunk el a falhoz… T�nyleg nem eml�keztem r�. Hogy lehet r�m ilyen hat�ssal ez a fi�?
- Ennek a j�t�knak az volt a l�nyege, hogy megtanuljunk b�zni egym�sban.
Kiss� megremegett a l�bam, mikor Klint m�g k�zelebb hajolt hozz�m, �gy a lehelete m�r a nyakamat simogatta. –�s l�thattad, hogy b�zhatsz bennem, Caitlyn.
- Honnan tudhatn�m? –k�rdeztem halk �s kiss� remeg� hangon. –Ha t�nyleg b�zhatn�k benned, akkor nem j�tszadozn�l velem, Klint! Tudod, att�l, hogy m�g nem volt bar�tom, az�rt sejtem, hogy egy kapcsolatnak nem �gy kellene m�k�dnie!
- Nem j�tszadozok veled –v�laszolta egyb�l, �s k�zben pislog�s n�lk�l n�zett a szemembe. Teh�t nem hazudik. Vagy csak t�l j�l csin�lja?
Nem tudok r� haragudni� d�bbentem r�, amikor egyik kez�vel l�gyan megfogta a derekamat. –Csak a te �rdekeidet tartom szem el�tt. M�g �j vagy, �s nem akarom, hogy kifogjanak amiatt, mert velem vagy. Meg egy�bk�nt sem tudtam, hogy te hogyan is �rzel ir�ntam…
Nem hagytam, hogy befejezze a mondatot, hanem kiss� l�bujjhegyre �lltam, �s adtam egy r�vid puszit a sz�j�ra. Ahogy ajkaink egym�shoz �rtek, nagyot dobbant a sz�vem, �s kicsit el is pirultam att�l, hogy most �n kezdem�nyeztem. �ppen ez�rt csak egy eg�szen apr� kis puszit leheltem a sz�j�ra, � azonban nem el�gedett meg ennyivel, hanem visszah�zott mag�hoz, �s olyan szenved�lyesen cs�kolt meg, hogy �gy �reztem, mintha a l�bam al�l kics�szott volna a talaj. Megkapaszkodtam a v�ll�ban, �s szinte gondolkod�s n�lk�l visszacs�koltam.
Mindek�zben azonban nem voltam benne biztos, hogy helyesen cselekszem. De most ez �rdekelt a legkev�sb�. Jelenleg egyed�l maradtam, �s rajta k�v�l senkire sem sz�m�thatok. Meg k�l�nben is: h�bor�ban �s szerelemben mindent szabad. Most pedig mindkett�ben nyakig benne vagyunk. Legal�bbis mi ketten biztosan.

Imm�r egy hete voltam a l�zad�k k�z�tt, �s kezdtem megszokni ezt a helyet. A kik�pz�s�nk tov�bb folytat�dott, Klint saj�tos �s igen szimpatikus m�dszereivel, amelyek Royd-nak persze nem tetszettek, de nem sz�lhatott bele. R�ad�sul szerintem nem is nagyon �rdekelte, mi van vel�nk, mert nagy er�vel szervezt�k Carlos band�j�nak a lerohan�s�t. �n tov�bbra sem t�mogattam ezt az �tletet, viszont j� n�h�nyan igen, �gy az ut�bbi napokban l�v�ld�z�sek zaja sz�r�d�tt fel a romos udvarr�l.
- Ne em�szd magad ezen, Caitlyn –simogatta meg a v�llam Klint, mikor a nagyszoba ablak�ban tal�lt engem, ahonnan pont r� lehetett l�tni a harcra k�sz�l�k gyakorlat�ra, igaz, ebb�l a magass�gb�l csup�n kis hangy�knak t�ntek. De h�t nem ilyen az ember? Csup�n apr� kis homokszemek vagyunk, �s m�gis, Istennek mindny�junkra gondja van, egyenk�nt. Kor�bban is hallottam m�r err�l a gondvisel�sr�l, de csak most kezdtem el igaz�n �rteni. Hiszen nem maradtam magamra, hanem itt van Klint, aki vigy�z r�m. Ez pedig nem lehet v�letlen.
Nagyot s�hajtottam, �s megfogtam a v�llamon pihen� kez�t. –Gy�l�l�m Carlos-t, de nem akarom, hogy megt�madj�k �ket. Lehet, hogy az egykori oszt�lyt�rsaim is ott lesznek.
- Te nem tudsz gy�l�lni senkit –puszilta meg Klint a fejemet. –De sajnos a harc elker�lhetetlen. Csak annyit tehet�nk, hogy mi kimaradunk bel�le, de belesz�l�sunk nincs.
- D�ni�ban is �gy volt? –n�ztem r�. –Ott is voltak ilyen utcai l�zong�sok meg l�v�ld�z�sek?
- Hm, nem igaz�n –ingatta a fej�t. –Tudod, a mi… vagyis, D�ni�ban nagyon szeretik az emberek a kir�lyi csal�dot. Ott ink�bb azzal van a probl�m�juk, hogy meg akarj�k �ket fosztani a tr�njukt�l.
- Hogyhogy?
- Egyes�teni akarj�k �szak-Eur�p�t. A f� uralkod�k a norv�gok lenn�nek, D�nia �s Sv�dorsz�g pedig csup�n t�rsuralkod� lenne.
- Ez akkor azt jelenten�, hogy azok az orsz�gok gyakorlatilag megsz�nn�nek l�tezni? –h�ledeztem. Klint szomork�san elmosolyodott.
- Caitlyn, ha vissza�ll�tj�k a kir�lys�gokat, akkor Eur�pa soha t�bb� nem fog �gy kin�zni, mint most. Gyakorlatilag az �sszes orsz�g el fog t�nni, �s csup�n n�gy nagy kir�lys�g lesz: �szak, kelet, d�l �s nyugat.
B�r Amerik�ban nem voltak orsz�gok ugyeb�r, de az�rt furcsa m�don m�gis �t�reztem a helyzetet. Tal�n az�rt, mert �n is f�lig eur�pai vagyok, �gy kicsit az is a haz�m, annak ellen�re, hogy m�g sosem j�rtam ott. De ezzel a t�nnyel is csak az�ta foglalkozok, mi�ta tudom az igazs�got Jamie-r�l.
- �s nem hi�nyzik az otthonod?
- Hazudn�k, ha azt mondan�m, hogy nem –mondta, mik�zben mindk�t kez�vel �t�lelt h�tulr�l, �ll�val pedig a v�llamra t�maszkodott. –De �gy �rzem, most nem is lehetn�k jobb helyen, mint itt.
- �s mikor m�sz haza? –villant be hirtelen. Nem felelt egyb�l, de �reztem, hogy megfesz�lnek az izmai.
- Nem tervezem, hogy valaha is hazamegyek –mondta v�g�l. –Legal�bbis j� ideig biztosan nem. Nekem m�r itt van a helyem –ford�tott szembe mag�val, �s m�lyen a szemembe n�zett. –Veled.
M�rhetetlen boldogs�g j�rt �t ezen szavak hallat�n, ugyanakkor m�gis marcangolt valami bel�lr�l. �rdekelt volna, hogy mi�rt j�tt el otthonr�l, �s mi�rt akarja maga m�g�tt hagyni az el�z� �let�t, de nem k�rdeztem r�. F�leg, mert egyszer m�r megtettem, �s akkor nem adott egy�rtelm� v�laszt.
- Valamit el kell mondanom –v�ltott hirtelen hangnemet, ez pedig kicsit �sszezavart. Hirtelen azt gondoltam, hogy pont ezzel kapcsolatban van mondanival�ja. De v�g�l teljesen m�st hozott fel, ami felszak�totta a m�g am�gy is friss sebeimet. –Jamie-nek tegnap megvolt a temet�se. �gy tudom, ugyanabban a temet�ben van, ahol apuk�d.
Lehajtottam a fejem, �s Klint fekete p�l�j�t kezdtem piszk�lgatni remeg� ujjaimmal. Nem, nem hozhatom fel azt, amit nagyon szeretn�k, mert �gysem engedn�…
- Szeretn�l kimenni hozz�?
Rem�nykedve kaptam fel a fejem, de �gy t�nt, nem viccel. Mikor ez el�ttem is megbizonyosodott, szorosan magamhoz �leltem �t, �s csendben s�rni kezdtem, k�nnyeimmel sz�pen el�ztatva a p�l�j�t.
Most d�bbentem csak r�, hogy m�g nem is s�rtam �gy igaz�n Jamie hal�la �ta.

Nem szerettem a temet�be menni. Mindig is �gy gondoltam, hogy nem ezen m�lik a szeretteinkre val� eml�kez�s. Hiszen, b�r ott vannak a testi porai, de l�lekben �gyis a sz�v�nkben van, hiszen �rizz�k az eml�k�t, �gy pedig ak�rhol lehet r� eml�kezni. �gy nem is �rtettem, hogy anya mi�rt ragaszkodott hozz�, hogy minden vas�rnap, az istentisztelet ut�n kimenj�nk apa s�rj�hoz. Most viszont, mik�zben Klint mellett l�pkedtem a temet�kertben, kezdtem meg�rteni a dolog l�nyeg�t.
Ez a temet� k�zel volt a mi h�zunkhoz, csup�n k�t utc�nyira, �s igen vesz�lyes k�rny�knek sz�m�tott. Sok volt itt a gar�zdas�g, �gy nem egy s�r igencsak meg volt rong�lva. Emiatt az ut�bbi �vekben ink�bb m�r nem csin�ltattak s�rk�veket, csup�n egyetlen m�rv�nyt�bl�t fektettek le a f�ldre, ezzel jelezve, ki nyugszik alatta. Fogalmam sem volt, milyen lesz Jamie nev�t l�tni egy ilyenen.
A temet�ben alig n�h�nyan voltak rajtunk k�v�l, sokan k�z�l�k n�gerek, akik igencsak megb�mult�k Klint-et a maga feh�r b�r�-fekete ruh�s val�j�ban. Lehajtottam a fejem, hogy arcomat elrejtse a siml�derem, mert nem akartam, hogy b�rki felismerjen.
- Itt lesz –mondta Klint, amikor befordultunk az utols� el�tti sorba. Felismertem ezt a helyet a kis padr�l, ami a sor elej�n �llt. Apa is ide volt eltemetve, csak � a sor t�ls� v�g�be. Most azonban az ellenkez� ir�nyba indultunk el, �s minden egyes l�p�ssel egyre nehezebbnek �s nehezebbnek �reztem a l�baimat. Er�sen kapaszkodtam Klint kez�be, �s egy pillanatra m�g a szememet is lecsuktam.
- Itt vagyunk –mondta halkan Klint. Nem mertem kinyitni a szemem. Mi�ta elmondta, hogy Jamie-t eltemett�k, nagyon v�gytam r�, hogy l�ssam a s�rj�t, mert �gy �reztem, ez seg�teni fog abban, hogy feldolgozzam a t�rt�nteket. De most, hogy itt voltam, m�r nem voltam benne olyan biztos. Tudtam, hogy megtehetn�m, hogy elmegyek innen. Tudtam, hogy Klint meg�rten�. Szemeim m�gis automatikusan ny�ltak ki, hogy szemben�zzenek a val�s�ggal.
�gy �reztem, mintha alig dobogna a sz�vem, �s h�lye m�don csak az j�rt a fejemben, milyen semmitmond� ez a sz�veg, ez a s�rk�, �s �gy egy�ltal�n ez az eg�sz k�rnyezet. Jamie enn�l t�bbet �rdemelne. Mondom ezt pont �n, aki azel�tt sosem szimpatiz�lt a nagy, szinte m�r csics�s s�rk�vekkel �s eml�khelyekkel. De Jamie enn�l t�bbet �rdemelne.
Jamie �letet �rdemelne.
S�rni szerettem volna, de tal�n csak az�rt, mert ilyenkor ez a szok�s. De �n m�g apa temet�s�n se s�rtam. Most pedig szint�n �gy �reztem, k�ptelen vagyok r�. Pedig bel�lr�l szinte fojtogatott a f�jdalom, m�gsem akart felsz�nre t�rni. Mikor Klint �tkarolta a v�llam, kicsit megnyugodtam. Nem mondott semmit, de ezzel azt sugallta nekem, hogy emiatt ne sz�gyelljem magam. Hogy ebben nincs semmi rendk�v�li. Hogy ez teljesen norm�lis viselked�s a r�szemr�l.
Sok�ig �lltunk ott csendben, �s ez j�t tett nekem. Kor�bban att�l f�ltem, hogy csak a gyilkoss�g k�pe fog megmaradni bennem Jamie-r�l, de most lepergett el�ttem az �sszes k�z�s eml�k�nk, ez pedig megnyugtatott. Az pedig k�l�n is j�l esett, hogy Klint nem s�rgetett, hanem kiv�rta, am�g magamt�l mondom azt, hogy most m�r menni szeretn�k.
- J�l vagy? –k�rdezte, amikor m�r elindultunk a temet� kij�rata fel�.
- Igen –b�lintottam, �s halv�nyan r�mosolyogtam. –K�sz�n�m, hogy kij�hettem ide.
- B�rmikor j�hetsz, csak sz�lj –puszilta meg az arcom. Nekid�ltem a karj�nak, �s hirtelen el�nt�tt a m�rhetetlen h�la ir�nta.
Mihez is kezden�k n�lk�le?
- Caitlyn! Te vagy az? –ki�ltotta valaki m�g�tt�nk, majd szapora l�pteket hallottunk. Ez megijesztett, hiszen egy temet�ben nem szoktak hangoskodni. Klint is bizony�ra rosszat sejtett, mert maga m�g� utas�tott engem, mik�zben a hang ir�ny�ba fordult, �s el�reszegezte a nadr�g�v�b�l el�r�ntott pisztolyt. Egy l�ny k�zeledett fel�nk, l�lekszakadva. El�sz�r nem l�ttam, ki az, de azt�n felismertem, sz�vem pedig izgatottan dobogni kezdett.
- Ne! V�rj! –l�ptem Klint mell�, �s megfogtam pisztolyt tart� kez�t. Bar�tom csod�lkozva n�zett r�m. –Ismerem �t.