Nagyon r�gen �rtam, ami t�bbek k�z�tt annak is k�sz�nhet�, hogy egy p�r napig nem tudtam, hogyan legyen a folytat�s, azt�n amikor v�g�l kital�ltam, akkor meg nem volt id�m �rni. Sz�val egyvalamit m�r megtanultam a kih�v�s sor�n: van olyan nap, amikor egyszer�en nincs m�d az �r�sra. Sajnos. Persze tudom, hogy kellene, hogy legyen, de egy szakdolgozat mellett ez megoldhatatlan volt. Azt is kisz�moltam, hogy m�g 12 napra van sz�ks�gem ahhoz, hogy meglegyen az 50.000 sz�. Azt viszont biztosra tudom, hogy a t�rt�net nem fog v�get �rni 50.000 sz�n�l. Hiszen m�g csak most kezd�dik igaz�n... :)

* * *

Philadelphia csup�n m�sf�l �r�nyira volt New York-t�l, m�gis �gy �reztem, mintha a vil�g m�sik fel�ben lenn�k. B�r k�ts�gtelen�l sz�p v�ros volt, m�gis idegennek hatott a sz�momra. De tal�n csak az�rt, mert t�nyleg nem j�rtam m�g sehol New Yorkon k�v�l. David viszont sokat mes�lt Philadelphi�r�l, �gy most nagyon �rdekes volt l�tni, ahogy megelevenednek szemeim el�tt az �ltala elmondottak.
- Meddig maradunk? –k�rdeztem, mikor m�r j� ideje �lt�nk csendbe burkol�zva a kocsiban.
- Mi�rt nem azt k�rdezed ink�bb, hogy hova j�tt�nk? –k�rdezett vissza, mik�zben leparkoltunk az �t sz�l�n. Elfojtottam egy s�hajt, �s kin�ztem az ablak�vegen. Az utca, ahov� meg�rkezt�nk, egyforma sorh�zakkal volt tele, melyeknek bej�rata az utc�r�l ny�lt.
- Hova j�tt�nk? –n�ztem r� Klint-re.
- Egy j� bar�tomhoz. N�la fogunk lakni egy ideig. Majd megl�tod, milyen rendes.
- Azt hittem, csak �tutaz�ban vagyunk –mondtam. –New York nagyon k�zel van, �s ha mi menek�l�nk, akkor…
- Itt biztons�gban leszel –v�gott k�zbe, majd elmosolyodott egy pillanatra, azt�n elfordult, �s kisz�llt a kocsib�l. Nem k�vettem a p�ld�j�t, de � kinyitotta nekem az ajt�t, �gy k�nytelen voltam �n is kisz�llni. Hagytam, hogy megfogja a kezem, de nem viszonoztam a mosoly�t. Egyszer�en nem �llt �ssze a k�p a fejemben. Ha t�nyleg olyan nagy a baj, ahogyan a szavai sejtetik, akkor mi�rt id�z�nk egy olyan v�rosban, ami egy k�p�sre van New York-t�l? Ilyen esetben nem az a c�l, hogy min�l messzebb legy�nk a vesz�lyforr�st�l?
Klint alig csengetett be, m�r ny�lt is az ajt�, �s szembetal�ltuk magunkat egy l�nnyal. Klint-tel egyid�s forma lehetett, tal�n csak p�r �vvel fiatalabb. V�kony volt, barna haja eg�sz r�vidre volt v�gva, �s kiss� k�cosan �llt. Orr�ban egy piercing volt, �s mivel csak egy topot viselt, j�l l�tsz�dott a kulcscsontj�n v�gigh�z�d� tetov�l�s. Mikor megl�tott minket, izgatott mosoly �lt ki az arc�ra, �s kiss� mintha el is pirult volna. Sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, de nem j�tt ki hang a tork�n, csup�n teljes �h�tattal n�zte Klint-et, mire �rtetlenkedve vontam �ssze a szem�ld�k�m.
- Szia, Amy –k�sz�nt v�g�l Klint. –Ugye, nem �rkezt�nk t�l kor�n?
- Mi? Jaj, dehogyis –a l�ny kezdett felocs�dni, de �gy t�nt, m�g mindig Klint l�tv�ny�nak a hat�sa alatt van.
- � a bar�tn�m, Caitlyn –mutatott be Klint. Meg�t�tte a f�lemet, hogy a saj�t nevemen sz�l�t, de nyilv�n tudja, mit csin�l.
- Nagyon �r�l�k, hogy megismerhetlek –Amy szapor�n kezet r�zott velem, de �gy, mint aki azt sem tudja, mit csin�ljon. Klint-re pillantottam, de � felt�n�en ker�lte velem a szemkontaktust.
- Akkor, bemehet�nk?
- Persze, persze –hadarta Amy, �s gyorsan f�lre�llt, mi pedig bel�pt�nk a lak�sba, ami j�val szeg�nyesebb volt, mint Klint New York-i lak�sa. Igazs�g szerint jobban eml�keztetett a mi egykori h�zunkra, ez pedig furcsa m�d nyugalommal t�lt�tt el.
- Mats a nappaliban van. Mats! –ki�ltotta Amy, azzal m�r el�re is szaladt, �gy mire mi is meg�rkezt�nk a helyis�gbe, m�r egy fi� oldal�n tal�ltuk, akinek, b�r enyh�n kreolb�re volt, karakterileg m�gis jobban hasonl�tott Klint-re, �gy gyan�tottam, hogy � is eur�pai. Legal�bbis f�lig.
- Sziasztok –k�sz�nt nek�nk, �s felt�nt, milyen �vatosan besz�l, mintha gondosan megv�logatn� a szavakat. Klint odal�pett hozz�, �s kezet r�ztak, majd Klint m�g megveregette a v�ll�t, azt�n fel�m fordult.
- � a bar�tn�m, Caitlyn. � pedig a j� bar�tom, Mats.
- �r�l�k, hogy megismerhetlek –mosolygott r�m Mats. –Sok j�t hallottam r�lad.
- Val�ban? �s mikor? –vontam fel a szem�ld�k�m.
- Rem�lem, t�nyleg nem gond, ha p�r napot itt t�lt�nk n�latok –terelte el a t�m�t Klint.
- Dehogyis, s�t –r�zta a fej�t Mats.
- Mi�nk a megtiszteltet�s –kotyogott k�zbe Amy, mire m�g jobban felvontam a szem�ld�k�m. Erre, mint aki �szbe kapott, motyogott valamit, majd sarkon fordult, �s kisietett a konyh�ba.
- Kicsit izgatott. M�g sosem voltak vend�geink –mondta Mats, majd a kanap� fel� mutatott. –Foglaljatok helyet. Nemsok�ra k�sz lesz a vacsora. Gondolom, �hesek…
- �n csak a mosd�ba szeretn�k kimenni –v�gtam k�zbe.
- A folyos�n balra a m�sodik ajt� –igaz�tott �tba Mats. Magamon �reztem Klint tekintet�t, mik�zben t�voztam a nappalib�l, �s a mosd� fel� vettem az ir�nyt. Val�j�ban semmi dolgom nem volt ott, egyszer�en csak szerettem volna kicsit t�vol lenni Klint-t�l, amit �n magam sem �rtettem, hiszen szeretem �t. De most egy�ltal�n nem ismertem r�. Volt valami furcsa a viselked�s�ben, ami titkon aggodalomra adott okot. Pedig nagyon szerettem volna b�zni benne, �s tudtam, hogy Jamie r�b�zott engem, de a sz�vem m�ly�n �reztem, hogy a b�ty�m nem helyeseln� azt, amit most tesz. Jamie sohasem akarn�, hogy hagyjam ott New York-ot, �s ford�tsak h�tat David-nek. Any�r�l nem is besz�lve…
Nekit�maszkodtam a mosd�kagyl�nak, �s m�lyeket l�legeztem. Zsongott a fejem, �s egyszer�en nem l�ttam a kiutat. �gy �reztem, csak sodr�dok az �rral, �s valami azt s�gta, ezt nem j�. De h�t mit tegyek? Sz�kjek meg? Meg�g�rtem, hogy t�bbet nem teszek ilyet. Vagy k�z�ljem vele, hogy nem vagyok hajland� menek�lni? Ezt is megtettem, �s nem vezetett eredm�nyre.
Vagy tal�n csak nem j�l tettem. Tal�n ha �szint�n, sz�pen elmondan�m neki az agg�lyaimat, akkor meg�rten�. Tal�n. Rem�lhet�leg.
Mikor vissza�rtem, m�r meg volt ter�tve, �s a konyhaasztaln�l csak r�m v�rt mindenki.
- Minden ok�? –k�rdezte Klint, mik�zben helyet foglaltam mellette.
- Persze –er�ltetett mosolyt villantottam, de azt�n ink�bb a t�ny�rom fel� ford�tottam a figyelmem. �hes voltam, de �gy �reztem, egy falat se menne le a torkomon. Ennek ellen�re megpr�b�ltam magamba tuszkolni egy kis kaj�t, mert nem akartam megb�ntani Amy-t. K�zben csendbe burkol�ztam, �s csak hallgattam, ahogy a t�bbiek besz�lgetnek. Megtudtam, hogy Mats k�t �vvel ezel�tt D�ni�ban volt cseredi�k, itt ismerkedett meg Klint-tel, �s egy ideig n�luk lakott. Amy-vel gimis koruk �ta egy�tt vannak, �s mikor Mats hazaj�tt, �sszeh�zasodtak, az�ta pedig itt �lnek. Sz�p, �tlagos szerelmi t�rt�net. �n vajon mi�rt nem �rdemlek ilyet? Mi mi�rt nem �rdeml�nk ilyet?
Rossz �rz�semet m�g ink�bb tet�zte Klint mobiltelefonj�nak a cs�rg�se. Nem csak az t�nt fel, hogy a legmodernebb darab, hanem az is, milyen arcot v�gott, mikor megl�tta, ki h�vja. S�t, ha ez nem lett volna el�g, egyb�l fel is �llt az asztalt�l.
- Eln�z�st, ezt musz�j felvennem –azzal kiment. K�vettem �t a tekintetemmel, majd Mats �s Amy fel� fordultam, de �k zavartan m�sfel� n�ztek.
- �s, h�ny �ves vagy egy�bk�nt? –k�rdezte Amy, er�ltetett cseveg�ssel a hangj�ban.
- J�v� h�napban leszek h�sz.
- Akkor m�g tanulsz.
- Nem. Sajnos… m�shogy alakultak a dolgok –motyogtam �sszeszorult torokkal, mert eszembe jutott Jamie, de furcsa m�d, most valami�rt haragot �reztem ir�nta. �jra a folyos� fel� n�ztem, de se nem l�ttam, se nem hallottam Klint-et, amib�l arra k�vetkeztettem, hogy kiment  h�z el� telefon�lni. –A felv�telim sikeres volt, de m�r nem kezdhettem el a f�sulit.
- Hova jelentkezt�l? –k�rdezte Mats.
- A t�ncm�v�szetibe.
- �, ez nagyon izgalmas –k�ny�k�lt r� az asztalra Amy. –Milyen t�nc?
- Hip-hop. Az apuk�m h�res t�ncos volt –magyar�ztam. –Versenyekre is j�rtak, �s orsz�gos bajnoks�gokat nyertek.
- Nem semmi! �s, m�g mindig foglalkozik vele?
Nyeltem egyet, �s az asztal al� rejtettem remeg� kezeimet. –Apa meghalt. Ak�rcsak a b�ty�m. Igaz�b�l… -elcsuklott a hangom, �s csak v�llat vontam, mik�zben lehajtottam a fejem. –Igaz�b�l t�k egyed�l vagyok. Ez az igazs�g.
Nem �rtettem, mi�rt vagyok hirtelen �szinte ezzel a k�t emberrel, de olyan elany�tlanodva �reztem magam, f�leg most, hogy Klint is olyan kiismerhetetlenn� �s bizonytalann� v�lt…
- Nem vagy egyed�l –mondta Mats. –R�nk b�rmikor sz�m�thatsz. �s persze itt van Klint is.
- Nagyon szeret t�ged –t�d�totta Amy.
- Val�ban? –k�rdeztem halkan, de erre m�r egyik�k sem adott meger�s�t� v�laszt, de tal�n csak az�rt, mert Klint visszaj�tt. Megtorpant az ajt�ban, �s enyhe gyanakv�ssal j�ratta v�gig rajtunk a tekintet�t.
- Leszedem az asztalt –pattant fel Amy, �s meg�rintette Mats karj�t. –Megmutatn�d nekik addig a szob�jukat?
- Persze –�llt fel Mats is, �s intett nek�nk, hogy k�vess�k. –Sajnos csak egy kis szob�nk van, amit majd a gyereknek tartunk fent –magyar�zta, mik�zben a folyos�n haladtunk. –�s csak egy kanap� van benne, ami nem kih�zhat� –tette hozz�.
- Megoldjuk –mondta Klint. R�pillantottam, de amikor � is �gy tett, ink�bb elford�tottam a fejem az ellenkez� ir�nyba, majd meg is torpantam.
- Mi az? –k�rdezte Klint.
- Ez micsoda? –mutattam be a szob�ba, melynek nyitva volt az ajtaja.
- Ez Amy „m�helye” –felelte Mats. –Tetov�l�k�nt dolgozik, de mivel nincs p�nz�nk k�l�n szalonra, �gy itt fogadja a vend�geit.
A helyis�gben enyhe f�lhom�ly uralkodott a f�lig beh�zott s�t�t�t�nek k�sz�nhet�en, a falak pirosra voltak festve, de a sz�n alig l�tszott, mert tele volt ragasztva k�l�nf�le tetov�l�s sablonokkal. A szob�ban volt tov�bb� egy asztal, k�t sz�k, valamint egy fogorvosi sz�khez hasonl� b�tordarab, egy lehajthat� l�mpa, �s m�g k�l�nf�le m�szerek, amikr�l gyan�tottam, hogy a tetov�l� k�sz�l�khez tartoznak. Magam sem tudtam, mi�rt hozott l�zba ez a dolog, de valami�rt megl�ttam a lehet�s�get ebben a t�nyben. De v�g�l csak elfordultam, �s k�vettem Mats-et a kisszob�ba, k�zben pedig azon gondolkoztam: lesz-e m�g valaha olyan hely az �letemben, amit tiszta sz�vb�l az otthonomnak nevezhetek?

Nem j�tt �lom a szememre. Csak fek�dtem a h�tamon, �s a plafont b�multam. Mellettem a f�ld�n Klint fek�dt, egy matracon. Ragaszkodott hozz�, hogy �n aludjak az �gyon, nekem pedig nem volt kedvem vitatkozni vele. S�t, igaz�b�l besz�lgeti sem akartam vele. Vagyis, ez �gy nem igaz, mert nagyon szerettem volna vele megosztani az agg�lyaimat. De valami�rt azt �reztem, mintha egy hatalmas fal lenne k�z�tt�nk, amin k�ptelen vagyok �tjutni.
Pedig most itt volt mellettem, csak ketten voltunk, az alkalom teh�t t�k�letesen adta mag�t. Azt is tudtam, hogy nem alszik. Biztos voltam benne, hogy ugyanolyan �beren fekszik, mint �n, �s tal�n csak arra v�r, hogy megsz�l�tsam.
Azt lesheti, gondoltam, de egyb�l meg is b�ntam. Sosem voltam dacos. Mostan�ban viszont egyre gyakrabban kapom magam rajta, hogy �gy viselkedek, vagy ilyen gondolataim vannak. Pedig m�r megtanulhattam volna, hogy az �let t�l r�vid az ilyen dolgokhoz.
Sz�l�tsd meg! Mi�rt f�lsz t�le? Hiszen ismered �t!
Tal�n csak azt hiszem, hogy ismerem…
Dehogyis. � a bar�tod. A szerelmed.
A szerelmem mi�rt akar elszak�tani a m�ltamt�l?
Tal�n mert �gy lesz a legjobb neked.
Nem hiszem, hogy �gy van. Sz�ks�gem van a csal�domra. M�r ami megmaradt bel�le.
De h�t David is el�rult. Jamie pedig Klint-re b�zott. �s � biztosan nem akarna neked rosszat.
Tudom. Jamie sohasem b�ntana. De nem is k�nyszer�tett volna bele a tudtom n�lk�l ilyen helyzetbe.
Klint nem rossz ember. Biztosan van magyar�zat a viselked�s�re.
Vettem egy m�ly leveg�t, �s m�r �pp elhat�roztam magam, hogy megsz�lalok, amikor Klint hirtelen fel�lt. Automatikusan csuktam le a szemem, hogy azt higgye, alszom. Hogy siker�lt-e a sz�nj�t�kom, vagy sem, azt nem tudtam. Klint mindenesetre odahajolt, adott egy puszit az arcomra, majd felt�p�szkodott a matracr�l, �s halkan kiment a szob�b�l. Hevesen dobog� sz�vvel fek�dtem az �gyon, �s f�leltem. Nem hallottam semmit. Persze, nyilv�n csak a mosd�ba ment. Valami m�gis azt s�gta, ne higgyek ennek az egy�rtelm� lehet�s�gnek. �gyhogy, miel�tt m�g alaposabban megfontolhattam volna magamban a dolgot, m�r ki is csusszantam az �gyb�l, az ajt�hoz lopakodtam, �s r�snyire kinyitottam azt.
Odakint s�t�t volt, csup�n a kintr�l besz�r�d� utcai l�mpa f�nye vetett cs�kot a folyos� padl�j�ra. Elk�pzelhet�, hogy paranoi�s vagyok, de m�r nincs meg�ll�s. Halkan kiosontam a szob�b�l, �s elindultam a folyos�n, a falhoz lapulva, mint egy bet�r�. A h�l�szoba ajtaja nyitva volt, �s mikor ben�ztem, l�ttam, hogy Amy egyed�l alszik az �gyban. Sz�val Mats �s Klint val�sz�n�leg valahol idekint vannak.
Minden helyis�g �res volt, �s m�r kezdtem elbizonytalanodni, amikor a nappali ablak�n kin�zve megl�ttam k�t alak k�rvonal�t. Teh�t a teraszra mentek. De vajon mi�rt? �s mi lehet olyan s�rg�s, hogy csak az �jszaka k�zep�n lehet megbesz�lni?
Gyorsan sz�mba vettem a lehet�s�geket. Egyr�szt tudtam, hogy nincs jogom kihallgatni �ket. M�sr�szt viszont tudtam, biztos voltam benne, hogy �gy v�laszt kapn�k j� n�h�ny k�rd�semre. Csak �ppen abban nem voltam biztos, hogy ez a j� megold�s. Nem lenne tisztess�gesebb ny�ltan megk�rdezni t�le?
De igen. Csakhogy most m�s id�k j�rnak. H�bor�ban �s szerelemben mindent szabad, eml�keztettem magam, �s m�r indultam is az ablak fel�, ami szerencs�re r�snyire nyitva volt, �gy a s�t�t�t�f�gg�ny rejtek�ben tiszt�n hallhattam, mit besz�lgetnek.
- Gy�l�l�m magam –mondta Klint, a hangja nagyon meggy�t�rt volt.
- Te mindig is nagyon lelkiismeretes volt�l –felelte Mats. –De mi�rt nem mondod el neki, mi az igazs�g?
- Akkora f�jdalmat nem okozhatok neki.
- �s �gy jobb lesz? M�rmint, nem akarok belesz�lni a dolgaidba, term�szetesen, de szerintem meg�rten�.
- Mats, nincs ember, aki ezt meg�rten� –nevetett fel keser�en Klint, majd kez�be temette az arc�t egy pillanatra. –Ezt m�g �n sem �rtem, pedig belesz�lettem. Csak az nem vil�gos sz�momra, mi v�ltozott otthon? A sz�leim sosem szimpatiz�ltak ezekkel a h�lye hagyom�nyokkal.
- Tudod, hogy most m�s a helyzet. Nyilv�n �ket is k�tik bizonyos szab�lyok, de h�t eddig is tudtad, hogy a te esetedben…
- Err�l ne besz�lj�nk –v�gott k�zbe Klint. –Pont az�rt j�ttem el otthonr�l, hogy elfelejtsem, ki vagyok val�j�ban.
- De most �gy t�nik, vissza kell t�rned az �letedbe.
- Nem –r�zta a fej�t Klint. –�gy �rtem… -lehajtotta a fej�t, �s t�rdelni kezdte az ujjait. –Nekem m�r itt van az �letem. Caitlyn mellett.
- Akkor mi�rt nem harcolsz �rte?
- Szerinted nem pr�b�ltam? –csattant fel, mire kiss� �sszerezzentem. –Mi�ta itt vagyok, harcolok. K�zd�k a demokr�ci��rt, k�zd�k az �letem�rt, �nmagam�rt, a bar�taim�rt… de senkit sem tudok megmenteni. F�leg, ha itt maradok.
- Teh�t �gy gondolod, az �nfel�ldoz�s az egyetlen c�lravezet� megold�s? –k�rdezte Mats halkan. Klint nem felelt egyb�l, csak nagyot s�hajtott.
- Ez az �n sorsom. A magamfajt�nak nem adatott meg az igaz szerelem �s az �tlagemberek boldogs�g�nak a kiv�lts�ga. �gy is szerencs�snek mondhatom magam, hogy egy kis ideig meg�zlelhettem. De mindennek �ra van.
�gy �reztem, eleget hallottam. Visszamentem a szob�ba, szinte m�r g�piesen, majd beb�jtam az �gyba, �s �sszekuporodtam a takar� alatt, mint egy kisgyerek. S�rni akartam, de a k�nnyeim nem akartak felsz�nre t�rni. De furcsa m�d most m�gsem magamat sajn�ltam legink�bb, hanem Klint-et. Vajon mi az � sorsa, ami �gy megnehez�ti az �let�t? Mi�rt nem akarja megosztani velem a terh�t? �s egy�ltal�n: mi�rt akar itt hagyni?
�tfordultam a m�sik oldalamra, �s kin�ztem az ablakon. Nincs m�s v�laszt�som. Ha nem akarok egyed�l maradni, be kell biztos�tanom magamat.
Be kell bizony�tanom Klint-nek, hogy a t�rsa vagyok, akivel megoszthatja a terheit. Hiszen � is seg�t cipelni az eny�meket.